Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-10-27 / 44. szám
Szatmár, 1909. október 27. HETI SZEMLE 8 nos beszéltek a keresztényszoczialista párt föladatairól. Ugyancsak vasárnap délután Szempczen is volt gyűlés, amelyen Szalánczy Andor központi kiküldött beszélt az általános választói jogról. A gyűlésről táviratot küldtek a királynak. ■ ■ Ötvenéves jubileum. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület őszszel ünnepli alapításának ötvenéves jubileumát, de az Erdélyi Muzeum gondolata félszázaddal előbb foglalkoztatta már Erdély jobbjait. E gondolat kipattanásától a megvalósulásig eltelt fél- század nemcsak azt érezteti, hogy a nemzet jótevői mily szívós ragaszkodással csüggtek az Erdélyi Múzeumon, hanem azt is, mily nehéz munkával sikerült a nemzet pallérozásának tárházát megteremteni. A félszázados kitartás eredménye a ma félszázados Erdélyi Muzeum Egyesület s ennek küzdelmes munkájából a ma elsőrangú Erdélyi Nemzeti Muzeum. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület, mint annak föntartó testületé és társadalmi képviselete, teremtette meg és virágoztatta fel hazánk második múzeumát; tudományos osztályaiban az erdélyi nyelvművelő, majd tudós társaság hagyományait hívta életre és kiadványaiban egész könyvtárral gazdagította a magyar tudományija magyar szellem és a nemzeti érzés kristályosodó helyéül Kolozsvárt újra tudományos és közművelődési középponttá emelte. Ez a legrégibb, legerősebb és a legsajátosabb közművelődési egyesület, melynek irányát adó szelleme és folyton hatékony ereje Erdély fejedelmi udvarának nemzeti és művelődési, politikai és tudományos hagyományait őrzi: Semmit, de semmit! Már azt gondolta, hogy oda se megy azokhoz a hantokhoz. Megfordul és visszatér. Miért is menne ő oda üres kezekkel'? Hát ez a hála? Hát ez az élet, hogy szüléinkért még egy virágot sem áldozhatunk ? . . . E pillanatban tekintete egy sötét pontra vetődik. Ott áll egy régi, nagyon régi síremlék. Moh lepte el már tetejét, de azért világosságot gyújtott, mert látni akarta, melyik az a másik sir, melyet senki sem ékesített fel ?! . . . Azt hitte a boldogtalan, hogy csak az övéié, meg éppen ez a sir van itt elhagyatva. Hitte! Nézi. nézi a feliratot. . . Kőbe vésték, az idő sem törölhette le a szavakat: — Csak egy „Miatyánk“-ot! Olvasta kétszer, háromszor olvasta: — Csak egy „Miatyánk“-ot. Összerezzent. Maga elé bámult. Van tehát ugy e — súgta jó szelleme, — ugye van, amit te is, és mindenki adhat a síroknak. Gyors léptekkel sietett az ő drága halottainak sirhalmához. Letérdelt, megcsókolta a rideg hantot, aztán imádkozott: — Miatyánk Isten, ki a mennyekben vagy... Imádkozott, úgy mint egykor, mikor első gyermekimáit rebegte. Imádkozott úgy, mintha gyülőhelye azjerdélyi magyarság elejének, múzeumot tart fenn, közművelődést terjeszt, ízlést nemesit, tudományt mivel: igy a magyarság vára. Apáink önzetlensége tőkét gyűjtött e nagy czélok alapjául, de az egyesületet az idő és a fejlődés mind nagyobb és fontosabb föladatok elé állították s bár a közoktatásügyi kormány 1904 óta segélylyel támogatja, mind jobban kiviláglik, hogy a nemzeti társadalomtól megteremtett és azt önzetlenül szolgáló egyesület ereje mégis csak a nemzeti társadalomból fakad és gyarapodik. A nemzeti erő forrásának e fölismerése s az egyesületben ható és egyesitő elv megszilárdítására való törekvés szüksége arra az elhatározásra indította az Erdélyi Muzeum Egyesületet, hogy az Erdélyi Nemzeti Muzeum gondolata születésének százados — és megvalósulásának félszázados fordulóján szeretettel és bizalommal kérje az egész magyar társadalom támogatását: érdeklődő figyelmét, résztvevő gondoskodását, áldozatra is örömmel kész segítségét. Kéri szeretettel, hogy egyesítsen, bizalommal, hogy nemesítsen, miként ötven évvel ezelőtt apáink és nagyapáink s kéri abban a reményben, hogy miként az ő fáradozásukat eredmény kisérte, a mienket is diadal fogja koronázni. Kérünk minden hazafit és honleányt, egyeseket és testületeket, hogy az Erdélyi Muzeum-Egyesület nagy czéljait, annak 50 éves jubileuma alkalmából elősegíteni szívesek legyenek, akár oly módon, hogy tagjai sorába lépnek, akár úgy, hogy jubileumi alapunk megteremtéséhez valamely — tetszés szerint való — összeggel hozzájárulnak. Tőkénk gyarapítására, gyűjteményeink gazdagítására, töreklelke oda repült volna egy pillanatra, ahol a nagy Isten lakik. Aztán felkelt. Szive megkönnyebbült. Egyetlen esztendőben sem érzett ilyen boldogító megnyugvást, mint most. Pedig most csak egy „Miatyánk“-ot hozott. Máskor koszorúkkal, gyertyákkal, virággal megrakodtan jött. Most csak egy „Miatyánk“-ot mondott... * * * Utón van a fiú ismét! Siet haza hogy másnap munkába állhasson. Az éj pedig nagyon sötét. A szél sem engedett. De ő megy... hiszen Istennel beszélt, Istenben bízott, Isten őrködött fölötte. . . . Hirtelen mint villám a fellegekből, világosság támad — előtte. Mi az? Lidércz-, fény ? Tüzoszlop ? A földből feltörő tűz, vagy meteor hullása? Nem tudja . . . ! Feje kábul, szeme vakul a fénytől... és a fényözönben ott látja apjának és anyjának alakját. . . Anyja áldólag emeli felé kezét és szól: — Fiam, a mai cselekedetre volt szükségünk, hogy szenvedéseinkből — az örök világosságba juthassunk. Szólott és eltűntek. A fiú térdeire ros- kadt, aztán, mikor a világosság eltűnt: felállott és folytatta útját. Ajkai csöndesen re- b égték: — Mi Atyánk Isten, ki a mennyekben vagy ! véseinkben való támogatásra jó akaratot és adományt egyaránt hálásan fogadunk és nyilvánosan is megköszönünk. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület pártoló tagjai évenkint négy, rendes tagjai nyolcz, alapitói egyszer s mindenkorra kétszáz és igazgató tagjai ezer koronát fizethetnek, vagy az utóbbiak annyi értékű s a gyűjteményben elhelyezhető múzeumi tárgyat adhatnak. Tagsági és alapítványi dijakat vagy pénzbeli adományokat az Erdélyi-Bank és Takarékpénztár Részvénytársaság Kolozsvár, múzeumi tárgyakat a gyűjtemények igazgatói fogadnak el, kik minden adományról a választmány utján nyilvánosan elszámolnak. Kolozsvár, 1909. október hó. Or. Esterházy Kálmán elnök. Népszövetségi gyűlés. Beállanak a hosszú esték, a szomszédok pipaszó mellett tárgyalják a világ folyását. Az asszonyok előveszik a rokkát, a leányok fonóba mennek, a legények csatangolnak a faluban. Múlnak az esték. A felnőtteknél üresen élettelenül, a fiataloknál vásottan, haszontalanul. Pedig mennyi feladat vár reánk a közel jövőben, amiket a keresztény Magyarország s a nép jóvoltáért meg kellene oldanunk. S minden felhasznált este egy beillesztett kő, minden elmulasztott este egy szét- mállott tégla a keresztény Magyarország újjáépítéséhez. Átérezve és megértve a mai idők és eszmék roppant fontosságát, a csanálosi kath. olvasókör és népszövetségi szervezet elhatározta, hogy a téli estéken a nép oktatására, az ifjúság erkölcseinek nemesbítésére előadásokat tart. Most vasárnap volt az első előadó este. Szepacher Ferencz tanító elnöki megnyitója után, melyben különösen az összejövetelek szükségességét hangoztatta, Csanálosi Endre tanító a párbér és stóla ügyét tette szóvá. Rámutatott arra, hogy ebben a tiszta katho- likus községben egy kálvinista folyton belepiszkál a katholikus ügyekbe, meg akarja zavarni a hívek és a lelkipásztor között az egyetértést, hogy igy a papot népszerűtlenné téve, a jegyző magának szerezhessen egy kis pártot. Élőadó visszautasította a jegyzőnek ezen aknamunkáját s felhívta a nép figyelmét, hogy ne engedje magát elámitani a jegyző által, mert az hamisan jár el és csak a nép bánná meg, ha ráhallgatna. Végül határozati javaslatot terjesztett elő, melyben tiltakozva a jegyzőnek zavarkodó eljárása ellen, tiltakozva a szatmármegyei közigazgatásnak Szabó Dezsővel szemben tanúsított elnéző, sőt szinte dédelgető igazságszolgáltatása ellen, a község nevében a katholikus népszövetség központjához fordul oltalomért, segítségért, most, a mikor a jegyző elleni panasziratok már a legfelsőbb fórumnál vannak. A közönség elitélve a jegyző rosszindulatú tetteit, helyesléssel csatlakozott Csanálosi előadásához, az indítványt elfogadta és egyMŰBUTOR - ASZTALOS SZATMÁR, Jósika-utca 7. szám. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
