Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-10-06 / 41. szám
XVIII. évfolyam Szatmáp, 1909. október 6 41. szám HETI POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —- 6 K — f. I "■íegyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér, tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő H A X H O K Y E N D R E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ* A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nylltter sora 40 fillér. A Uij* megjelenik minden szerdán. Október 6. „Október 6, óh mennyi gyász és bánat, Sirassuk meg újra azt a tizenhármat!“ Lelkünk a vértanuk városába zarándokol. A vérük hullásával szentelt tőidre, ahol a tizenhárom hős dicsőséges halálának századokra kiható emléke van megörökítve. Koszorús hősei a szent szabadságnak Itt mentek egykor a Golgotára, Harczi riadóknak vérzivatarában, Áldozatul hivott a haza oltára. A nagy áldozat megtörtént. Az abszolút hatalom idegen, vad hordák segítségével legyőzött nemzetünk vérébe gázolt. Hazánk legjobbjait bitóí'ára, vagy börtönbe hurczol- ták; szabadságunkat, nyelvünket bilincsekbe verték, alkotmányunkat, jogainkat megsemmisítették. Bujdosók, árvák lettünk idehaza, ahol idegenek pazarolták kenyerünket s pötfeszkedtek gyümölcsfáink árnyékában. A magyar történelem e szomorú napjaiból emelkedik ki az aradi Golgota. Október hatodikén Írták be a história e szomorú fejezetét, mely a magyar nemzet annyi megrázó tragédiájának egyik vérfagyasztó jelenetéről beszól. De bármily megdöbbentő is az október 6-iki aradi gyászos esemény, a vértanuk glóriás alakjai szentté avatták a nagy tragédia véres helyét, mely — mig csak magyar lesz e hazában, — mindig bucsujáró helye marad a nemzeti kegyeletnek. E szent napon gyászba vont oltárok requieme, ünnepi zarándoklatok szózatai, egyesületek, iskolák emlékezései, szóval milliók fohászai és emlékezései keresik fel e helyet. Es — ami az emberben a legnemesebb — a vallásos és nemzeti érzés erőt merit a feltámadás hitéhez, a vértanuk vérével megpecsételt igazságos eszmék diadalához. , Nagyon félreértenek, akik érthetetlen, túlzó lojalitásból szemünkre vetik, hogy a nemzeti hagyományokat túlságos kultuszban részesítjük. Ezeknek az uraknak nincs igazuk. Hol van nép a világon, mely meg tudná tagadni a legnagyobb elismerést és hálát azoktól, akik bámulatos önfeláldozással szolgálták a hazát és érte mindent, még életüket is feláldozták. Bárkinek is be kell látnia, hogy ők azt tették, amit a meggyőződésük, szivük, lelkiismeretük parancsolt. Ilyen hazafiak méltán kiérdemelték az utókor háláját. Ebben a felfogásban nekünk erőseknek kell lennünk, mert csak igy leszünk méltók hozzájuk s mert csak erős, hazafias lélek állhatja meg a válságos idők próbáját. Ugyanis hatalmas, valami koz- mopolitikus áramlat hömpölyög végig egyes országokon. Oda jutottunk, hogy honfitársaink egy részét azoknak táborában kell látnunk, a kik a nemzeti érzést, kegyeletet ki- gunyolják. Idegenből kiűzött vagy idecsatangolt egyesek önző czéljaik érdekében nálunk szerepelni kezdtek. A nemzetköziek korrumpáló munkája hazug, népbolonditó jelszavakkal annyira behálózta népünk jóérzését, hogy nemcsak rend és törvény ellen lázad, de Istene, hazája és családi tűzhelyével szemben is csatasorba áll. Ezek a haza- és istentagadó nemzetköziek mernek maguknak Az élelmes kéz. — A „Heti Szemle“ ereded tárczája. — Irta : Bodnár Gáspár. Az öreg plébános ur, Istennek és a s . . . . nyi híveknek negyven esztendőkön által böcsületes szolgája megtért elődeihez. Sírja ott domborodik a hegyoldali temetőben. A papi sorban, éppen a tizedik helyen. Nagyon szerették hívei. De igazán az egész falu, valláskülönbség nélkül. .Erről tanúbizonyságot tett a megboldogult temetése. Az éveiben, buzgóságában és a gyülekezetben éppen nem alantabb álló tiszteletes ur híveinek sokadalmával vette körül a koporsót. És szólt az egyhangú szavalás az uj sir fölött: — Tetőtől talpig való magyar ember és pap vala. Foltatlan, tiszta jellem, minők ma már mustra számba mennek. — Szerettük, becsültük mi egymást — mondogatta a tiszteletes ur is. Csak! — itt aztán meg szokott állani egy kis pihenőre, gondolkodóra. Mintha szüksége volna rá, hogy értelmét összeszedje. Csak — mióta az a földarányositás volt . . . Azóta távolodtunk három lépést, hogy a tisztelet, becsülés amolyan titulusos legyen. , — Pedig kár, nagy kár vót, szólott közbe alázattal, de világosan'a kurátor uram. Kár, nagy kár vót. — Igaz, kurátor uram, jut eszembe éjnek miatta is, hogy jobb lett vóna, ha közelebb maradunk. Mikoron ugyanis a polgári házasság szele fujdogált csak, már akkor szinültig igazán megjósolta a boldogult, hogy tán bizony jó lenne, ha kezet fognánk. — Az Olvasó-körben minden emberfia tanú lehet rá, hogy az öreg jövendőit. Es jól jövendőit. De hát úgy van az ! Magyarok lévén, még ott is, ahol ketten vagyunk, hogy is le\ hetnénk egy szentenczián. Hogy és mikép akarnónk egyet és ugyanazt. * * ❖ Fiatal plébános jött az öreg helyébe. Ilyen az élet sora-rendje. Ha az öreg fa kidől, uj, friss fát ültetnek helyébe. Tiszteletes uram váltig húzogatja gondjainak fonalát. — Milyen is lesz a fiatal pap ? Mert hát az öreg boldogult papot a földarányositás vitte távolabb. Ihol ni! Most meg a szekularizáczió mérges foga bújik előre. Alert az ördögnek az a természete vagyon, hogy minduntalan hömbörit valami khaoszt. Kavarodás lévén az ő élete. Tiszteletes uram mindezeket egyelőre csak úgy egymagába’ gondolta el. Ott a Nagytéren, a vén hárs alatt. Az öreg hárstól nem messze húzódott egy ut a keresztes templom kapujához. És mikor éppen igy, napi gondolatai A 0 MŰBUTOR - ASZTALOS SZ ATM Alt, Jósika-utca 7. szám. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
