Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-09-29 / 40. szám

2 „HETI SZEMI Ezen utasok ellátása a római tartózkodás után ér véget. I. oszt. 320, II. oszt. 260 korona. A római hivatalos ünnepség 16-án, szombaton és 17-én vasárnap lesz. Szomba­ton a Lateiánban ünnepélyes szent mise és fényes korona-ünnepély. Vasárnap a szent Péter-templomban ünnepélyes istentisztelet és pápai kihallgatás. A többi idő Róma neveze­tességeinek megtekintésére szolgál. Hétfőn és kedden az arra vállakozókkal Nápolyba rándul a vezetőség, hol a Vezuvot Pompejit és Kapri szigetét is felkeresik. Akik Rómában maradnak vissza, a leggondosabb kalauzolásban részesülnek. A parlamenti válság. A múlt hét szenzácziója, hogy a koalicziós kormány be­adta lemondását. Nem lepett meg senkit, sőt várni lehetőit, miután nyilvánvaló volt, hogy a kormány tagjai közt a bankkérdést illetőleg nincs meg a szolidaritás. Miután Kossuth Ee- rencz, a többségi párt vezére nem járult hozzá Wekerle kibontakozási tervéhez, nem maradt egyéb hátra, mint a kabinet felmentését kérni a koronától. Hogy mi lesz most, senki sem tudja megmondani. A bizonytalan helyzet kö­vetkeztében a képviselőház egy hétre elna­polta összeülését. Tudvalevőleg tegnap kellett volna az uj ülésszaknak megnyílni. A jelen pillanatban Kossuth Ferencz kihallgatása nyo­mul előtérbe, ki meghívást kapott a király­hoz. Ettől a kihallgatástól azonban aligha le­het döntést várni, sőt nagyon valószínű, hogy a válság még sokáig el fog húzódni. Politikai körökben ma is erősen tartja magát a hit, hogy a felség meg fogja bízni a jelenlegi kor­mányt az ügyek továbbvitelével. Ez termé­szetesen nem volna a válság megoldása, csak elodázása, a mit a függetlenségi párt erősen perhorreskál. De el kell ismernünk, hogy e nyelvújí­tásnak veszedelmes árnyékoldalai is voltak és vannak. Szerencsétlenség volt nyelvünkre nézve, hogy úgy Bánóczy, mint Kazinczy német fordí­tások segítségével5) indították meg a nyelv- művelést. Az ő példájuk nagyon végzetesen ha­tott. Követőik ngyszólván jogot, lökést kap­tak arra és abban, hogy mindenben és min­denütt a német mintát kövessék. ' Számtalan fölösleges szó és fordulat ömlött nyelvünkbe. Természetes, hogy mind a tősgyökökeres, magyaros Kifejezések rovására és egyenes kiszorítására!. Sokan és elég korán észrevették a bajt. A Magyar Nyelvőr majd négy tizedéves küz­delme, különösen a sokáig félreismert0) de aztán annál inkább megbecsült Szarvas Gábor nyelvtudósunk úgyszólván egész életét a romlás megakadályozására, a gyomok kiirtá­sára és a helyes nyelvérzék javítására áldozta. És bár e küzdelem szívós és kér- lellietlen volt, az ellenhatás, az újságok köny­vi És nem , segély‘-ével. 6) Csiky Gergely „Muhínyi“ ez. szinműve egye­nesen gunytárgyává teszi. Az igazságügyminiszter távozása. 0 felsége Günther Antal igazságügyminisztert felmentette tárczája vezetésétől és azzal ideig­lenesen dr. Wekerle Sándor miniszterelnököt bízta meg. Günther Antalt pedig kinevezte a királyi kúria elnökének. Ez a kinevezés min­den igazságszerető embernek megelégedésére történt. Günther Antalban egy mély tudományit, szeplőtelen karakterű és páratlan igazság­érzettel biró vezetőt kapott a magyar judika- tura. Ha ilyen kezekbe van letéve az igazság­szolgáltatás ügye, ha ilyen vezér áll a sereg élén, biztosak lehetünk felőle, hogy a bírói tekintélynek eddig is tiszteletre gerjesztő nym- busa nem fog csorbulni, hanem növekszik fényben és erőben. Ezért kelt örömet Günther Antal kinevezése, kinek működésétől a leg­szebb jövőt lehet remélni. Thaly Kálmán meghalt. Minden ma­gyar embernek őszinte részvéttel'és fájdalom­mal tölti el lelkét, hogy Thaly Kálmán, a ma­gyar történetírásnak egyik jeles bajnoka el­költözött az élők sorából. Szinmagyar volt szive, lelke, működése. A Rákóczi kornak kutatója, ezen idők nagy eseményeinek fel- deritője volt a kiváló historikus, ebbe a kor­szakba élte bele magát, ennek szentelte élete javát. A tudomány és politika terén egyaránt szolgálta hazáját, egykor jeles tanár és újság­író, majd mint a honvédelmi minisztérium fő­tisztviselője, három évtizeden át pedig a par­lamentnek volt egyik dísze, ékessége. Állandó óvodákat a régiek helyébe. Ovodavizsgálat czimmel örvendetes hir jelent meg e lap legutóbbi számában. Felté­telezzük természetesen, hogy a hir megfelel a valóságnak, a nők iránt szokásos udvari­asságból eredő magas dicséret mellett is. És ebből a hírből azt olvassuk, hogy Vállajon a gyermekek otthon még svábul be­nyü, gyors munkája, a német irodalom még mindig nagy, hatalmas befolyása, a népnek nemzetiségi vidékeken való érintkezése a régi, szép, magyaros kifejezéseket napról- napra pusztította, kiforgatta. Pusztítja, for­gatja ma is. * * * A XIX. századnak majdnem háromne­gyedében a nyelvújítás zivatara tombolt.7) A féktelen szófaragók és javíthatatlan gyökelvonók nyelvünket vakmerő módon for­gatják ki természetes mivoltából. A XX. század már elismeri, hogy a nyelvújításnak meg volt a maga becsületes érdeme és termékenyítő hatása, mégis érez­zük mindnyájan, hogy vissza kell térnünk mihamar azon egyedüli helyes ösvényre, a hol a nemzeti nyelv a népnyelv talajából és gyökerén fejlődik, szépül, erősödik. Különben veszedelem fenyegeti nemzeti nyelvünket. És pedig nemcsak a nyelv helyességére tekintettel, de a stílust is számba kell ven­nünk. 7) Stilus és divat. Irta Csapody István dr. Bp. Hírlap ápr. 11. 1909. szélnek és hogy a szülők nagy örömmel hallgat­ják a gyermekeik magyar szavalatait. A szülőknek a magyar beszéd felett való örömét, a magyarosodás iránti törekvé­sét megtaláljuk az összes sváb községeinkben, így van ez Vállajon is s ezzel Vállaj népe eleven bizonyítékát adja magyar érzelmeinek s a magyar nyelv tökéletes elsajátítására irá­nyuló hazafias oktatás iránti örömének. Viszont azt is olvassuk, hogy az óvónő, — aki mindenben a kor színvonalán áll és hivatását teljesen átérzi, — szinte emberfeletti munkát kénytelen végezni, hogy az otthon svábul beszélő gyermekek az óvodában ma­gyarul tudják előadni kis mondókáikat. Hát itt látszólagos ellentét van. Mert ha a magyarosodás felé hajló törekvés oly nagyon örvendetes, akkor Vállaj közönsége miért nem igyekszik megadni a módot is az ő gyermekeinek s a buzgó óvónőnek a tö­kéletes magyarosításhoz, hogy ne csak em­berfeletti munka árán lehessenek a magyar szó hirdetői! ? Miért nem állandósítják a nyári óvodát? így a gyermek télen nem tanul, nem halad a magyar nyelvben előre. S ha nem halad, — visszamarad. Az a sváb gyermek elfelejti — részben — a nyáron tanultakat. Pedig ezek a kis sváb gyermekek több szolgálatot tesznek a magyar nyelv terjesztésének, mint sok diplomás magyarositó. Mert a gyermek magával viszi az óvodai tudományokat haza, a sváb házba. A gyermekkel csak az ő tu­dományával lehet igazán szóba állni s igy a szülő, a testvér is alkalmazkodik hozzá. így terjed aztán a magyar nyelv. Tehát alkalmat kell adni az óvónőknek buzgó működésük hathatósabb kifejtésére, a gyermeknek pedig a magyar nyelvben való jártasság fokozottabb elsajátítására. Ezt elérjük, ha a vállaji nyári menhe- lyet állandó óvodává teszik. ________Szatmár, 1909. szeptember 29 Ny elv s stilus szempontjából fogom enneka nemzeti munkának életszükségletét tárgyalni.8) * * * Hogy nemcsak köznapi, de irodalmi nyelvünk is milyen messzire eltávozott a régi, népies magyarosságtól, azt legcsattanósabban lehet megmutatni azon nagy csomó, világo­san szóló példákban, melyeket részint a Ma­gyar Nyelvőr9), részint a tapasztalat, a meg­figyelés összegyűjtött. Ezek a példák min­den elméleti fejtegetésnél jobban szemlélte­ti^, hogy mennyire uralkodik rajtunk a né­met gondolkodás. Mennyi régi, tősgyökeres, népis magyarságot kiszorítanak a németből fordított uj kifejezések. A legelterjedtebb a „biru igének hely­telen és magyar nyelv szellemével teljesen ellentétes használata. Ezzel a szépségi hibá­val remek szónoklatokban, kitűnő irodalmi müveinkben is boszantóan és gyakran talál­kozunk. Pedig a „bir“ igét nyelvünk ere­deti sajátossága szerint csak ily alakban hasz­8) Évek óta gyűjtött tapasztalatok, felszólalások, panaszok alapján. Tehát én inkább gyűjtő, mint ere­deti értekező vagyok jelen munkámban. °) Simonyi Zsigmond, főleg pedig Csapodi dr. CSAPD LAJOS BZATMAE, Deák-tér 7., (I. emelet), * ELSŐRANGO PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ES POLGÁRI SZARÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, 17Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom