Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-17 / 21. szám
HETI SZEM LE. (21-ik szám.) 2 már vármegye Jcözönse'qe is szívesen látja azon hazafias törekvéseket, melyek az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a n'emzeti jelleg megfelelőbb kidomboritását czé- lozzák, azonban úgy, hogy ezen törekvések alkotmányos utón, vagyis a magyar királylyal egyetértőleg valósittassanak meg. Nemzeti emléket Jókainak, A magyar nemzettől síremléket és szobrot kérünk Jókai Mórnak. Jókai pályája íemzetünk szellemi életének legnagyobb tmlékei közzé tartozik. A nemzet lelkét félszázadnál hosszas ideig tartotta egybefoglalva a művészet varázsában és a hazaszeretet lelkesedésében, egyek voltunk benne és általa kicsinyek és nagyok, százezrek és százezrek mindnyájan, kiknek kedves ^a magyar szó és drága a magyar érzés. Az irodalmi emlék, melyet lángelméje alkotott, mindnyájunk gyönyörűsége, ereje és dicsekedése. Nemzeti életünk körében művészi, erkölcsi és hazafiul fejlődésünknek egyik leggazdagabb forrása: határainkon túl a magyar szellemnek messze ragyogó diadal jele. Nemzeti kötelességünknek érezzük, hogy nagy pályályának emlékét hozzá és magunkhoz méltó műalkotásokkal is megörökítsük. Ha valakit, úgy őt bizonyára megilleti a tisztesség, hogy a nemzeti hála rakjon köveket pihenő helye fölé s állítsa érczalakjit a jövő nemzedékek szeme elé. E kötelességünknek mély és komoly érzésében nem zavarhat meg semmi bennünket, csak az az igazi erkölcsi érzés, mely mindeu viszonyok közt tisztán képes felismerni és hiven követni a kötelesség szavát. A mily bizonyosak vagyunk abban, hogy e felhívásunkkal a nemzeti kötelesség szavát hangoztatjuk : ép oly bizonyosan várjuk szavunk visszhangját. E nemzeti hálára hivatkozunk, mikor emléket kérünk Jókat Mór hamvai fölé, s neki, kiben az ország szive dobogott, szobrot az ország szivében. Az adományok — akár közvetlenül, akár valamely hírlap közvetítésével — a Magyar Általános Takarékpénztár részvény-társasághoz( Buda pest, V. József-tér 14. küldendők, mely intézet a befolyó összegek költségmentes kezelésére és megfelelő gyümölcsöztetésére hazafias készséggel vállalkozott. A begyülendő pénz felhasználása módozatainak megállapítása czéljából annak idején országos bizottságot fogunk alakitani. Esetleg felvilágosításokat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium elnöki hivatala nyújt. Budapest, 1904. de- czember havában. Antal Gábor, Baksay Sándor, Gróf Batthyányi Lajosné, Benczúr Gyula, Beöihy Zsolt, Berzeviczy Albert, Bu- bics Zstgmond, Gróf Csáky Albin, Emich Gusztáv, Erdődi Béla, Fehér Ipoly, Báró Feilits Arthur, Báró Fejérváry Géza, Ftrczák Gyula, Báró Forster Gyula, Halmos János, Hampelné Puszkay Polixénia, Hauszman Alajos, Hegedűs Sándor, Heinrich Gusztáv, Herczeg Ferencz, Kornfeld Zsigmond, König Gjula, Gróf Kuun Géza, Lánczy Leó, Márkus József, Molnár Victor, Pókai Gyula, Perczel Dezső, Radisics Jenő, Báró Rosner Ervin, Sárközi Aurél, Somlyó Sándor, Szabó Miklós, Szalay Imre, Gróf Széchényi Béla, Szily Kálmán, Tarkovich József, özv. Gróf Teleky Sándorné, Gróf Tisza István, Gróf Tisza Istvánná, Tuba János, Vargha Gyula, Vészi József, Wíassics Gyula, Wekerle Sándor, Zilenka Pál, Ifjú Gróf Zichy János, Zsilinszky Mihály. Hát ez megint micsoda ? Barta úr nyilt levélben támadja mega „Heti Szemle“ szerkesztőségét egy „kis incidens“ miatt, — Tehát mégis csak jeleniő- séges az a „kis incidens“, mert már jóideje, hogy történt és mégis rágódnak rajia. — Hátha úgy tetszik, gyönyörködjünk ismét benne és a Barta ur logikájának furcsaságaiban. Nem vonja kétségbe a cikkező úr, hogy az aranyos-megyesi — ha úgy tetszik — zsidó úr egy papot „szemtelenség“ stb. célzat os megjegyzéssel inzultált, sőt annyira ment, hogy kérdőre merte vonni, mert nem köszönt neki vagy legalább a hölgynek, aki vele társalgót!, amikor a vasúti kocsiba lt- pett. — Ez a tény, amiről tudomása van a kalauznak és az állomásfőnöknek is, akinek az niH?é-pap a botrányt azonnal jelentette s aki azt mondta „miért nem hozta hozzám a.t az urat?“ — Most tehát újra ide iktatjuk a kis incidenst, hadd Ítéljen a világ. Barta úrnak pedig, a fogadatlan ptó- kátornak, a következőkben tündöklik a logikája. „Szerfelett tud bosszantani, — Írja — ba szántszándékosan megbántja valaki ismeretlen embertársát.“ Úgy ? hát miért nem bosszankodik aífólött, hogy az az aranyos- megyesi úr oly vérlázitó módon sértette azt az ismeretlen papot, s miért bosszankodik affólött, hogy a sórtet’ember el merte panaszolni a baját. A tisztelendő úrnak azonban módjában lett volna atyai intelemmel az úrfit megdorgálni, helyes lett volna és a nagy közönség nem tudott volna az egész dologról semmit.“ Úgy ? Hiszi az ur, hogy kedve van egy csendes természetű, különösen ha fiatal, atyai intelmeket adni. Ugy-e, jobb lett volna, ha mindent elhallgat, csak a maga hitsor- sosa ne került volna a nagyközönség elé? „Hát kapott a tisztelendő úr elégtételt ?“ Kérdi tovább. Hát jegyezze meg az úr, hogy nem a tisztelendő úrról van itt szó, hanem a közbiztonságról. Szépen leszünk, ha egy fiatal zsidó leszemtelenezhet és kérdőre vonhat valakit, mert akár feledékenységből, mint a tiszt, úrral történt, akár szántszándékkal nem köszönt! Barta úr leckét is ad. Halljuk 1 „Én ugyan zsidó vagyok (látszik, ha nem is mondja), de annyit az önök vallásából is tudok, hogy Krisztus még Pilátusnak is megbocsátott, pedig az nagyobb bűnt követett el, mint a mi zsidónk.“ — Jó hogy mondja, mert még ezt nem tudtuk ; mi eddig csak azt tudtuk, hogy a zsidóktól megfeszített Krisztus kész volt mindenkinek megbocsátani, ha megbánta bűnét. Lássa a maga zsidója is úgy cselekedett volna helyesen, ha megkérte volna azt a csendes tisztelendő urat; de ezt nem tette, ámbármegtehette volna, amikor még az nap az állomásfőnökkel együtt ismét bement ugyanazon kocsiba, ahol a maga zsidója volt. — Persze Barta úr eszejárása azt követeli, hogy a sértett fel kérjen bocsánatot, vagy hallgasson ! Nem akar Barta úr az illem szabályból leckét adni, de azért kimagyarázza, hogy mei vidáman tekingettek szét, mintha mondták volna, oly sok nagyot, hatalmasat láttunk, átvizsgáltunk, hogy okkal tekinthetünk szót vidáman széles e világban. E férfiú Humbolt Sándor volt. A kert utjain a fák és virágok közt fól s alá járt. ügy látszott, mintha keresne valakit, mert a cserjén keresztül ide s tova tekingetett, inig végre megszólította a kertészsegédet: „Kedves barátom, hol találhatom fel Welle urat?“ A segéd lekapta fejéről sapkáját és a füvészkertbe vezette Humboltot. Itt egy ifjú köszöntötte a jövevényt: Ah, Humboldt ur,“ kiáltá feléje. „Mily szerencse, hogy itt találom.“ Az ifjú tiszteletteljesen hajolt meg. „Kedves Wellém.“ kezdó Humboldt, nagy örömet szerez viszontlátása, de egyszeriben mégis szégyenit. Ily kiváló, ily tanult ifjú, mint ön, nem maradhat az ismeretlenség homályában, — kedves emlékez tetőm lesz ön erre nékem mindég. De nem pusztán azért jöttem, hogy ismét elbuésuzzak, nem hoztam önnek valamit!“ Welle zavarba jött. „No csak találja ki — de mégis sohse fáraszsza magát! Hallgasson meg inkább, figyeljen jól. A nagyhatalmak megegyezése mán tudomására adták Stürmer bárónak, hogy a császár Napoleon mellé küldi Szent- Ilona szigetére. A kíséret csak politikai tekintetekből érdekelhette az illetékes köröket, engem leginkább -a tudomány szempontjá ból érdekelt. Szent-Ilona szigete a növényvilág oly gazdag országát tárja fel, melynek különböző válfaja még mindég nincs kikutatva és meghatározva. E körülményt fontolóra véve azt tanácsoltam a császárnak, hogy Stürmer báróval küldjön még egy férfiút, kinek egyedüli teendője a sziget flórájának áttanulmányozása lenne. Ajánlatomra önt szemelték ki e tisztre. Most tehát nincs egyéb hátra, mimhogy megtegye előkészületeit az utazásra. Nagy szemeket meresztve állott Welle a tudós előtt. Az öröm némává tette, a tanulmányul, a körülmény, hogy oly helyet kutathat át, melyet előtte még senkisem tanulmányozott, a remény, hogy a hires és történelmi nevezetességre szert tett Szent- Ilona szigetét láthatja, érdeklődését tetőpontra csigázta fel. Szívélyes szavakkal próbálta háláját kifejezni Hu nbold előtt. „Csak lassan,“ — válaszolt a tudós nevetve. „Az ön szakismerete egyengette útját. De mégis, barátom, nemcsak tudománya, hanem méginkább szeplőtelen élete volt az ok, mely azt a meggyőződést szülte, hogy ön nem képes politikai mesterkedésekbe elegyedni, hogy a választás önre esett.“ „Teljesen értem önt Humboldt ur,“ — válaszoló Welle és fokozódó kiváncsissággal leste a tudós szavait. „A magyarázat egészen egyszerű. Tudjs, mily szorgos gonddal őrzik a fogoly császárt és kíséretét Szent-Ilona szigetén. Minden, még a legjelentéktelenebb értesítést, minden néki címzett levelet, mielőtt a császár kezébe juna, átolvassák s ami csomag A radio-activ keserűik, reggel fél pohárral használva, jelenleg' a legjobb természetes gyomor-, bél- es vértisztito; mint ivó kúra a Karlsbad! és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz amelyben RADIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegben. Szatmáron : Wállón Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M.. Kínál G. Horváth M., Koos K., UUman Testv. urak üzletében. Főszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromba Egész üveg 5o fill, fél üveg 3o fill. — Az egyedüli természetes keserüviz, amely kis üvegben is kapható. 73—26—
