Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-08 / 46. szám
2 HETI S Z E M L E (45. szám.) A svábokról. Hazánkban a faj magyarságon kívül többféle nyelvű nép lakik. Nemzetiségeink egy-egy nagy ábránd mámoritó karjaiban szeretnek ringatózni; egy elérhetetlen czéltól izgatva titkon sóhijtoznaka „jobb“, „szabad“ jövő felé. Lázas képzelemmei.tekintenek a kétes távolba, miközben a birhatól is álompénzen adják el. Nem csoda tehát, ha ilyeneknek aztán a mi édes hazánk csak mostoha-föld. Tisztán rajtuk múlik ! Kutassunk azonban svábjaink körében valami elhajló vágy, czól, mozgalom iránt.— Nincs; nem is volt. Pedig kevesebb idő óta élnek Magyarországban ! A szatmármegyei svábokat ugranis gróf Károlyi Sándor ezelőtt 193 évvel telepitette be. Ma teljesen beleolvadtak a magyar nemzetbe, igaz magyar fiai lettek magyar hazájuknak. Példát vehetnének a pánszlávok, dákorománok és mások. Műveltség tekintetéből, de főleg gazdasági szempontból hasznos, munkás, értelmes, tanult, jóravaló nép ez, hazánknak szivvel- lelekkel hű fia. Még almában sem kalandozik Némethonban, s a Schvarzvald vidéken. Vérük, jellemük, életük — némely sváb szokásaik mellett is — magyarrá lett. Ha hazafias mozgalom van, ők ott vannak. Szidják azt, ki hazánkat bántja. Épen csak a magyaros kielest nem tudják tökéletesen elsajátítani. Ezért kívánatos, hogy minden sváb faluban állandó óvoda állíttassák fel, hogy igy gyermekkoruktól bele iskoláztassanak a tiszta kiejtésű, faj-magyaros beszédbe. Szirmai e népet igy jellemzi : — „amig ennek salakja a magyarvérrel össze nem elegyedik, gyenge szabású, kedvetlen képű, fehér vagy veres hajú, irigy, félénk, fösvény, látott szájú ; az asszonyi neme ocsmány ! ! Szirmait a gr. Károlyi Sándorról Írtak miatt (Az ecsedi uradalom megvétele) már egyszer nem hiteles történetírónak mondtam. Most ez állítást megismétlem. E sváb nép élet és valóság szerint nem olyan. A germán fajra sem illik a Szirmai-féle jellemzés. Különben utalok a közvéleményre. kardinális ur“ kérésére Rómából Magyarországba, hogy a román és ruthén népet az unióra téritse. A hagyomány szerint ezen kegykép a sz. Pál templomából való. Magyarországba érve Izaiás de Caroli már 1689. okt. 13.-án mint görög kath. püspöki vicarius Bikszád hegyén szabad ég alatt a sz. kép előtt ünnepélyes misét mondott, áldást kérve Szűz Anyánktól. És czélt ért, mert már 1701.-ben a görög katholiku- sok Gyümölcsolt. Boldogasszony ünnepén az unitus papságot és népet e szent helyen a kegykép előtt Szűz Mária ótalmába ajánlotta fel. Három évi buzgó apostoli tanítás után megölték e szentéletü szerzetes atyát a nem unitusok a kath. egyházhoz való ragaszkodásáért és a kath. hit terjesztéséért 1703. május 15.-én. Teste a kegytemplomnak nagy oltára alatt nyugszik. Ezután a kegyhely 50 évig szerzetesek nélkül volt, mígnem b. eml. Olsavszky Em- mánuel grk. püspök által ismét feloldozta- ték e hely“, visszatértek a szerzetes atyák és folytatták tevékeny, áldásdus működésűket, mert méltán Írhatja a házfo'nök ur, hogy a bikszádi zárda megalakítása óta mindvégig mint a katholikus hitnek, az igaz ma— „A svábok úgy látom jó dolgosok, a búzába állitván őket. Nem hiszem, ők maguk úgy busálnának életeken mint én.“ így ír gr’ Károlyi Sándornó az első telepesek megérkezése után. Már pedig,hanem arra való nép lett volna, bizony aligha tartja őket alamizsnával is (éppen aratás végére jöttek), csakhogy munkás, jó népre tegyen szert a jövőre. Gr. Károlyi Sándor pedig ezt Írja: „Ha Károlyban letelepednek, azonnal lehet Iskolát erigálni. Meghlátod szivem mint im- plántálom ezen praetextussal az ' religiót azon földre.“ Hogy jó testi és lelki tulajdonai voltak e népnek, az kitűnik a grófi pár levelezéseiből. Mert másként bizony iskolát, templomot, papot, földet nem kaptak volna azonnal, ahol egyéb viszonyok megengedték. Hiszen ilyen főur és nagybirtokos állandó és békés, jóravaló, szelíd, dolgos népet kívánt letelepíteni, az csak bizonyos és érthető. — „E rendkívüli takarékos és munkás népfajról igen is állítjuk, hogy a mai sváb nép külsejére deli termetű, magas, szálas, csinos nép ; fehér népe ép, egészséges, munkára termett; ugyanazért általában szorgalmas és vagyonos nép ; senkiét nem irigyli, ugyanazért a magáét nem is hagyja; vállalatait pontosan teljesiti s azt irás nélkül is utolsó betűig pontosan megtartja. — Nekiek elemek a munka. — Papját, elöljáróit tiszteletben tartja,“ így ir egy magyar iró, aki közöttük élt. (Asztalos Gy.) — „A férfiak ruházata magyaros. — A férfiak közt gyengébb termetüek mellett vannak derék szabású, izmos, szálas és erős emberek ; színre nézve igaz, hogy legtöbb szőke, de míg a veres vagy fehér haja csaknem kivételt képez, addig igen sok gesztenye, barna, sőt fekete hajú is ■Hah köztük. A fiatal lányok közt vannak szép és szabályos arczuak, de ezek szépségét a korai házasság és folytonos nehéz munka igen hirtelen elhervasztja. Fő- jelemvonásuk a fáradhatatlan szorgalom és munkásság, együttartás, önfajához való ragaszkodás, kézség egymáson segíteni. Nevezetesebb visszaélés köztök nem uralkodik. Hogy apróbb gyarlóságból elkövetett vétségek itt is elő fordulnak, tagadni nem akarom, gyár szeretetnek, édes magyar nyelvünknek és a hazafiságnak világitó oszlopa fénylik és ragyog. Mikor a milleumi kápolnában, — ez egy kisebb zsindelytetővel ellátott, faoszlopokon nyugvó, fedett, mind a négy oldaláról nyílt, és fakorláttal védett helyiség, a melyben kényelmesen elfér egy szélesebb oltár, a melynek közepén egy fakeretbe illesztett kép, illetőleg kettős kép van elhelyezve, mert mind á két oldalon van egy- egy kép, az igy elválasztott oltár egyik oldalán a katholikus, a másik oldalán pedig az orosz pap misézik, az oltár egyik szegletén márváuytábla hirdeti, hogy a kápolnát Meszlényi Gyula püspök építtette a milleni- um emlékére, — mondom, mikor a milleni- umi kápolnában misét halgattunk, és az Isten szabad ege alatt felhangzott a lelkesült kivők ajkáról a magyar ének, ez az ének szivembe kapott. Nemcsak a tömeg erejével, nemcsak a lelkesült hívők hitével hatott ez reám, hanem az egység a testvériség erejével is. Egyik oldalon az orosz pap két szin alatt ép az áldozatot osztja ki és készül befejezni miséjét, a másik oldalon a katholikus pap és megkezdi a misét ; mig a — de hisz nincsen olyan búza, melyben konkoly nincsen.“ — írja m.-petri aranymisés plébánosa a falu történetének megírásában. E nép lelkének minden érzésében magyarrá lett. Nem hagyhatom éppen ezért említés nélkül, hogy szeretik őket csúfolni sváb voltukkal ; tán » Szirmai-féle hamis festés alapján. Az érzékenyebbeket ezt által oda kényszerítik, hogy fajvérei között maradjon, mert a magyart ellenségének véli, a ki őt lenézi. A magyar tehát nem hogy magához vonzani igyekeznék, de ellenkezőleg — eltávolítja. Hál’ Istennek ilyen szégyenlősük vagy duzzogok kevesen vannak ; mindennap több lesz az értelmesebb, okosabb belátásu férfiú, aki ilyen gúnynak megvetően hátat fordít. — Nem az éretlen csufolódókra czólzok. Megesik bizony másutt is. Iskolákban is „sváb“-nak szidják a diákot, megtörténik, ami bizony legalább is nem menthető tapintatlanság. Közéig az idő, midőn ország-világ előtt is nyilvánosan, fényesen fogja jelét adni e könyékbeli svábság, hogy — milyen magyarrá leit. Hadd tudja meg a süket vak is. Lássa meg mindenki, az is, ki csufolódik, az is,ki balvéleménynyel volt eddig e nép iránt ; az pedig, aki barátja, ünnepeljen vele. Mozgalom szellője lengedezik, hogy országos ünnepély keretében egy tekintélyes sváb faluban, szobrot emeljenek dicső telepítőjüknek, gróf Karolyi Sándornak. A munka kezdetét vette ; két fiatal ember dolgozik már a környék történetének összeállításán. Legyen úgy; ünnepeljünk együtt, mindnyájan a magyar haza dicsőségére! Tubulteleky. H I JEL E K. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik beküldésére és előfizetésük megújítására. A főpásztor köszöneté. Egyházmegyénk uj püspöke Pemp Antal káptalani helynökhöz, ki az egyházmegye nevében üdvözölte, a következő táviratot intézte.: Méltóságos Pemp Antal káptalani hely- nők urnák. másik oldalon néma csend van, a mieink rákezdenek egyik legkedvesebb énekünkre ; az orosz pap befejezte már a misét, de ott marad és apróbb ájtatossági tárgyakat áld meg, a mienk meg folytatja és most már egy szin alatt ő áldoztatja meg a híveket. Más nyelv, más cselekvények, más öltözet, más szertartások, és mégis egyek vagyunk, egy a hitünk, amely minket összeforraszt. Bikszádért valamit tenni kell! Mikor az uj vasút maholnap át lesz adva a forgalomnak és a fürdő tulajdonosa dicséretreméltó buzgalommal megtette az első lépéseket és reméljük, megteszi a többit is a fürdőtelep fejlesztésére, nem maradhatunk tétlenül mi sem. — A hívek tömegesebben fognak tódulni a kegyhelyre, a bikszádi csodatevő Máriához, és nem lesz templom, a mely magába fogadja őket, nem lesz szószék, a honnan mindenki hallja az örök élet megrázó igéit, nem lesznek gyóntatószékek, e hol a hivek megszabaduljanak a bűnnek terhétől. — Ez a kegyhely találkozási helye az Avas népének, itt cserél egymással, valamint a távolabbi vidékekkel eszmét, itt nemesitik, művelik a lelkét, itt kell tanulnia, tapasztalnia itt kell látnia, hogy egy— katholikus hitünk
