Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-02 / 10. szám
2 .HETI SZEMLE9ik szám.) soha, de soha jobb barátot a bolond magyarnak. A pezsgős ebédek ve- szekedettiil fokozták a jó hangulatot,- s a delegácziós ülésekben már csupa „testvérek“ ültek. ABécsben báránynyálett egyikmásik Kannibál természetesen „kellő lojálitással“ mégis meg merte reszkírozni azt a szerényke kérdést, hogy miért vannak a magyar katonák Boszniában túlnyomó számmal és pusztulnak el százával, mint a múlt nyáron Bileknél történt a kedvezőtlen éghajlat miatt. Persze az osztrák generálisok lelketlenségét nem merte pedzeni. Hja!.. Odalent csak a magyar katonák szimpathikusok, a „svábot“ ki nem állhatják. A magyarok kedvessége tudja csak azt a népet konszolidálni. A sváb katonaság ellen anarchia, meg lázadás volna!... A magyarok szinpathikusok ? Magyar kedvesség!... Kell ennél ékesebb beszéd?... A budapesti országház legdühösebb Kannibálais legénynyé lapult. Hogy a 4usan javadalmazott tisztviselők legnagyobb része osztrák, azt ebben az andalító pillanatban a magyar delegáczió összes tagjai elfelejtették. Tehát a „sváb“ tisztikar kedves, csak a „sváb“ katona nem. Elfelejtették azt is megmondani, hogy az okkupáczió is kétszer annyi magyer véren ment végbe. Pedig itt a szinpathia és a kedvesség aligha jöhetett számításba. Szóval a delegácziós Kannibálok visszakerültek Budapestre megszelídített alakban. Magyar szinpathia. — ez az igazság !... Magyar tisztek, magyarvezényszó, hadsereg, ágyú és a többi kapczáskodások merő frivolitás. Bolond magyar az, amelyik még egyszer osztrák hadügyminisztert akar felfalatozni!. .. Ki ez? ki ez az ember, aki nem fél a dermesztő idő gyilkos lehelletótől, aki nem retteg a beálló éjszaka uttévesztő fenyegetéseitől ? Az agg vándor Félix, a vallásáért is üldözött szegény orosz lengyel, a kit bizonyos távolságban unokája, egy fáradt kis leányka követ. — Az öreg viseltes báránybőr gúnyáját visszahajtva, görcsös botra támaszkodva, nagy léptekkel töri az utat a gyermek számára. Arca fakó, ránczokkal borított, szemeibe nagy könycseppek gyűltek, homlokára az izzadság forró gyöngyei sűrűn kiültek. — Magdolna nagy és nehéz csizmáiban alig bir siető nagyatyja után haladni. Ösz- szehuzza lázasan pihegő mellén a szakadozó ócska kendőt, meg-megáll, hosszasan maga «lé tekint s a fáradtságtól kimerülve itt-ott földre hull. Nyugtalanul és borzongva nézik mindketten az alkonyi fényt, mely játszva, incselkedve csillog elő ttok s gyorsítva lépteiket tovább sietnek. — Négy napja jönnek már, alig pihenve meg a mezei szónakazalokban, vagy messzi tanyák elhagyott kunyhóiban. Járatlan utaKettős beiktatás. E héten iktatták be vármegyénk és városunk uj főispánját, Kristóffy Józsefet, a nagylaki kerület volt szabadelvű képviselőjét kettős főispáni székébe. A vármegyénél a múlt csütörtökön, városunkban tegnap folyt le a hivatalos és nem hivatalos ténykedés. Természetesen az ilyen aktusnál rendszerint nagy szokott lenni az érdeklődés. Senkire sem közönbös dolog az, hogy ki van odarendelve a vármegye első emberének. Beczézgetik, legyezgetik, kerülgetik, mindenki azon örvend, he egy-egy jó tulajdonságot ő volt szerencsés felfedezni benne. Haaz újabb és ujabbfelfedezőtehetséghangadó férfiú, természetesen nagy applauzussal fogadják a vívmányt. Ez a mostani instellácziónil is úgy történt, mint ezer esetben. Az egyik egyéniségéről azt mondta, hogy előzékeny, a másik már egy balanszéval tovább ment nyájasnak deklarálta, a harmadik már megtoldotta két hoszszal, ő előtte mint szeretetreméltó kedvesség jelent meg. így áll az ügy szónoki képességére vonatkoztatva: Fényes, gyű ló hatású, magával ragad. A jóslatok a jövőre nézve kielégítők, vérmesek, — a legszebb reményüeket is meghaladják. Tekintettel baráti érzelmeire, a honorácziorok udvariasnak, a közópvirilis- ták lekötelezőnek, az alantas tisztviselők non plus ultrának tartották. Az emberek cselekvésének nemcsak a közéletben, de a politikában is igen sokszor ezen a motívumok szoktak irányadói lenni. A barátság, a kedvesség, a szeretetreméltó- ság, az udvariasságnak meg nem közelíthető formája. Minket ezek a külsőségek nem érdekelnek. Ránk nézve a tartalom a fődolog. A tartalom pedig az, hogy az uj főispán a Tisza kormány küldöttje. És éppen ennél a körülménynél fogva a mai kuszáit politikai viszonyok közt a nemzeti közérzós azt sugallja, hogy küldetését bizonyos szkepsissel kell fogadni. Ám a szksepsis mindig csak szkepsis. Épen olyanforma érzelmeket, kelthet, mint kon járnak, távol az emberlakta falvak határaitól. Mezőkön, erdőkön, befagyott folyókon és tavakon bolyongva, bujdosva haladnak céljuk felé. Varsón túlról egy kis faluból indultak el, hogy a husvétot a messze távolban vezekelve, lelki békét keresve ünnepeljék. Ezt az utat minden ' évben megteszik, mióta őket az orosz zsarnokok egy idegen vallás hívei közé kényszeritették. Ők nagy bűnösök, — árulók, — hittagadók 1 — Hogyan ? ? A vén Félix földecskéjét, házikóját átadta egyetlen fiának, a ki megházasodott, családon alapított. Kicsi hajlékuk a csendes megelégedés és boldogság tanyája volt, később egy leánykájuk született s az öreg örvendve a gyarapodó családnak mig a háznép oda künn a szántókon munkálkodott, otthon dolgozgatott s dolgát végezve unokájával játszott és imádkozott. Egy napon parancs érkezett az orosz kormánytól a falu birájához, a mely elrendelte, hogy a község népe az orosz orthodox hitre haladéktalanul áttérittessék. A katholikus lakosság azonban apái az alants tisztviselőnek dicrhim.HZtól di- gadó vezérczikkje a princzipálissal szemben. Természetesen az érzelmek vegyesek, épen azért ezek mélységét megmérni nem lehet. Minket, az uj főispánnak nem a barátsága, nem a fellebvalói hivatali állása, nem a rokonszenves egyénisége kapott meg — hanem az a programm, amit elmondott. ígérte az adminiszlráczió javítását. Ezt fel is tesszük egy olyan emberről, aki a m°gyei életben nőtte ki magát. Kezdte mint aljegyző, később főjegyző lett belőle, — ezt a képviselőséggel cserélte fel. Mindenesetre tudnia kell hozzá, és épen ez a körülmény az, amiért jó érzelmekkel kellett fogadnunk. Jelen viszonyaink közt nem akarjuk mi a tisztviselői kar mű'íödásót rekriminálni, sőt azt mondjuk, hogy hasonlíthatatlanul jobb mint a múltakban. Sőt a fővárosi lapokban történt ama bizonyos megtámadtatások idején az összes vármegyebeli sajtóban mi voltunk az egyedüliek, akik meg mertük mondani, hogy azok az állítások nem felelnek meg a valóságnak. A következmények igazolták. Hiszen minden dolgot lehet felfújni és akire rátérhették a vizes lepedőt, szenvednie kell. Tisztviselőink hibáján kívül azonban a vármegyei adminisztráczió reformot igényel. És pedig nem helyi, hanem országos reformot. Hogy az uj főispán szemben az országos áramlattal programmjának ezt a részét, az ő szűk körében, egy vármegyében, képes lesz-e megvalósítani, az a jövő titka. Hangoztatta politikai programmját- Ez olyan szép, hogy csaknem ideális. A tiszta választásokat, az erőszak kiküszöbölését, a hivatalnoki kartól ment mindennemű pressió eltávolítását tűzte ki vezérelvéül. De hogy egyeztethető össze ezzel a vezérelvvel rög- tönösen bekövetkezett ama különlegesség, hogy mindjárt a tisztelgések alatt a szabadelvű párt nagy küldöttségét a vármegyei alispán mint elnök vezetése alatt fogadta. Hiszsziik, hogy ez benne méltán visszatetszést szült, és tenni fog róla, hogy a vármegyében ne épen az alispán legyen a szabadelvű vagy akármi- nemű párt elnöke és vezetője. Programmjá- ban a tisztviselők beavatkozását kizárta. Tulajdonképen ez nem is ő tőle függ, —országos törvény deklarálja jgy. Köztisztvisehiióhez erősen ragaszkodott. Hasztalan volt minden rábeszélés, minden fenyegetés, a lengyel földmivesek ellentmondtak s egy lépést sem hátráltak. Ámde az orosz despotismus nem azért despotismus, hogy durva erőszakot is ne alkalmazzon ott, a hol kitűzött céljainak elérésére annak igénybevételét szükségesnek látja. Az önkényuralom nem számol vallási áhitatossággal, történelmi fejlődéssel, joggal, családi érzelmekkel, meggyőződésekkel, nemzeti hagyományokkal, — irgalmatlan és kegyetlen állatiassággal zúz össze minden elébe álló akadályt, patakokban ontja a vért, színig tölti a sötét börtönöket, földönfutókká, koldusokká teszi a békés és boldog embereket, — ha ellentmondani, ha az engedelmességet megtagadni a leigázottak elég vak- merőek. — Az orosz zsarnokság és hóditó kapzsiság vaskézzel és Vasvesszővel sújtotta le a vitéz és szabad lengyel népet, mely századokon át nemzeti erényeivel, vitézségével, any- nyiszor törte össze az orosz seregeket, mely hatalmas államot alkotott a Visztula mellett s hazájában a művelődésnek, a tudomány és művészetnek fényes templomokat, örök emlékeket épített.
