Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-26 / 13. szám
4 HETI SZEML (13-ik szám.) körébe, h??y a legközelebbi közgyűlés tárgyát, mint az egyesület titkára, előkészítse. Itt érte utói a halál, barátai hült tetemeit szállították haza. Deák Kálmán szomorú sorsáról mindenki nagy részvéttel és megillető- déssel értesült. Szerette és becsülte őt a társadalom minden rétege. Mint iró és költő is jó névre tett szert. Vannak kiváló költeményei, melyeket tartalom és forma tekintetében erő és csin jellemez. A munka embere volt, hatalmasan vette ki részét a társadalmi tevékenység terén. Az iparos körben, a kereskedő ifjak körében, a tűzoltó egyesületben dicséretre méltó buzgalommal működött. Épen ez érdemeinek jutalmazása végett választotta meg a polgárság városi bizottsági tagnak. Temetése szombaton délután 4 órakor általános részvét mellett ment végbe. A háznál Biki Károly esperes mondott imát, a sírnál Rácz István lelkész tartott gyászbeszódet. A család által kibocsátott gyászjelentés következőleg szól: Alulírottak fájdalommal teltszivvel tudatják a forrón szeretett férj, apa, testvér és rokonnak, Deák Kálmánnak, a „Szatmári Gőzmalom-Társulat“ főkönyvelőjének és városi képviselőnek, f. hó 20-án, életete 42-ik és boldog házasságának 17-ik évében történt gyászos elhunytál. A megboldogult földi maradványai f. hó 22-én, d. u. 4 órakor helyeztettek az ev ref. egyház szertartása szerint a vasút melletti sirkertben a Tompa-uiczai gyászházból örök nyugalomra. Szatmár, 1902. márczius 22. Béke lengjen porai felett és áldott legyen emlékezete! Özv. Deák Kálmánná, szül. Medveczky Róza, mint neje. Deák Kálmán, mint fia. Deák Ferencz és neje Asleleán Róza, Deák Juliánná és férje Telepy József, Katona Zsuzsánna és férje Szentiványi Gáspár, mint testvérek, illetve sógorok, sógornők és azok gyermekei. Eljegyzés. Székely Endre, városunk fia, kir. adóhivatali tiszt Szerencsen, közelebb váltott jegyet Barattza Mariska kisasszonynyal, Barattza Gábor polgártársunk leányával. Bómai zarándokát. A kir. kath. főgymná- sium növendékei tegnapelőtt este indultak városunkból a vezető tanárokkal a római zarándokúira. Összesen 33-an mentek el és pedig: Ratkovszky Pál igazgató, Haller Jenő, Dr. Fechtel János és Ócsvár Rezső gymn. tanárok; Bodnár Alajos elemi tanító, Szűcs Gyula tanító Szakaszról, Oszter Károly. A VIII. osztályból: Erdődi Gáspár, Gyene István, Komka József, Kende György, Nátalya Dezső, Német József, Teleky József. A VII. osztályból: Bart Mihály, Böhm Vilmos, Hovanecz László, Krei- ter Pál, Koczka, József, Mikly György, Nagy Vincze, Sűdy Tibor. A VI. osztályból : Szálka Valér. Az V. osztályból: Betuker Tivadar, Franko János, Gyene Zoltán, Kardos László, Kerner Pál, Knoll Károly, Pirkler Zoltán, Vlazáts Vincze. A IV. osztályból: Günter Ferencz, Horváth András. Eljegyzés. Koós Gábor helybeli kereskedő vasárnap váliott jegyet unokanővérével, Somlyai Erzsébet kisasszonynyal, Somlyai Kálmán nyug. városi erdész bájos leányával. Az Ügyvédi kamara vasárnap tartotta évi közgyűlését, melyen a tisztujitás nagy érdeklődés közt megejtetett. Heves küzdelem volt az elnökválasztásnál, hol Korányi és Kereszt- szeghy voltak a jelöltek. Korányi választatott meg 32 szavazattal 29 ellen. Alelnök dr. Ke- resztszeghy Lajos; titkár dr. Schönpflug Jenő; ügyész Savanyu János ; pénztárnok dr. Harcsár Géza; rendes választmányi tagok : Cso- may Imre, dr. Farkas Antal, dr. Fejes István, Helmeczy József, Koroknay Károly, Uray Géza, Uray Gáspár, dr. Vajay Károly ; póttagok : dr. Frieder Adolf, Nagy József, dr. Makár Károly, Nemestóti Szabó Antal. Hasvéti segélyül püspök ur 200 koronát adományozott a szatmári szegényeknek, kik között a tél folyamán 880 korona értékű felvágott tűzifát osztatott ki. — A pád. sz. Antal perselyéből husvét alkalmával szintén 200 korona segély osztatik ki. Áthelyezés. Kun Ignácz nagykárolyi vasúti forgalmi tisztet az üzletvezetősóg Deb- reczenbe helyezte át. Köszönetnyílvánitás. Pemp Antal és dr. Lessenyey Ferencz kanonok urak a kis-ráthi róm. kath. templom részére beszerzendő uj orgona költségeinek fedezésére egyenként 100—100 koronát adományoztak. E jóságosán küldött segélyért hívei nevében is hálás köszönetét mond Sirulszky Gyula esp. plébános, — Juhász István gondnok. Kinevezés. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Szekeres Ferencz Leót a debreczeni kir. ítélőtábla kerületébe joggyakornoknak nevezte ki. Jótékonyság. A tisza-ujlaki róm. kath. templom számára özv. Buday Sándornó, szül. Újhelyi Vilma úrnő egy művészi kivitelű sz. Antal szobrot adományozott. Köszönetnyílvánitás. Szeretett férjem váratlan elhunyta alkalmából barátaink és ismerőseinknek oly nagy száma keresett fel vigasztaló soraival, hogy teljesen lehetetlen volna azokra külön-külön válaszolnom. Baráti részvétükért, enyhítést czélzó vigasztalásukért fogadják hát tőlem mindnyájan ez utón örök hálámat, igaz köszönetemet. özv. Deák Kálmánné. Az idei, jól Sikerült színi évad fényes befejezést nyert Abrányine' Wein Margit úrnő vendégjátékával. A „Cornevillei Harangok“ és a Piros bugyelláris-ban lépett föl a’, opera elsőrendű művésznője. A közönség mindkét este zsuffolásig megtöltötte a színházat. Ab- rányiné előadó és alakitó talentumának varázsával s gyönyörű hangjával egészen elragadta a közönséget. A nagyhét szertartásait és imáit (magyarul) tartalmazó ájtatossági könyvet a püspök ur ez évben ismét nagy számmal osztatta ki a templomszerető hívek közt. Hála és ragaszkodás legyen a buzgó főpásztor jutalma érte. A zárdái templom belső munkálatai még nincsenek befejezve, igy tehát a nagyhéten s husvét ünnepén még mindig zárva lesz. A szatmári hegyközség 1902. április 6-án d. e. 10 órakor a városháza nagy tanácstermében évi rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: az 1901. évi zárszámadás bemutatása, 8 választmányi tag választása, és az alapszabályszerüleg esetleg beérkező indítványok tárgyalása. A választmány. Gyászhir. Kováts Dezső vármegyei másod ellenőr fia, Dezső, ki a II. gymnásiumi osztály tanulója volt, e hó 18-án 11 éves korában Nagy-Károlyban elhunyt. — Bodnár írónké, Bodnár Pál nagykárolyi polgár 15 éves leánya e hó 18-án Nagykárolyban elhalt. — Jakobovics Lukácsné, szül. Papp Rebeka e hó 21-én életének 28-ik évében hir— Anyádnak sincs? . . . Különben az meglátszik a fián ! Ez tehát olyan levél lesz, mely meghozza nektek a levest ? — Igenis bácsika, olyan, felelte Jánoska. — Lépj idóbb I Tíz sor írás és egy fél iv papiros miatt nem leszek szegényebb. Jánoska könnyebbült szivvel lépett előbbre. Péter beledugta tollát a görbe-nyakú tintás üvegbe s azután szép nagy s egyenes betűkkel Írni kezdett. „1902. február 26-án“. Ezt a levél jobb sarkára irta és azután kiczirkalmozott betűkkel egy uj sorba fogott: „Tisztelt Uram 1“ — Hogy hívják azt az urat, bogár ? — Melyik urat ? — kérdezte az ágról- szakadt. — Azt az urat, kihez a leves miatt irsz ? — Az nem ur, felelte majdnem suttogva a kis kliens. — Ahá, tehát egy hölgy ? — Igen . . . nem az . . . — Jó Isten1! kiáltotta Péter apó, azt se tudod, hogy kihez akarsz Írni ? — Dehogy nem, tudom biz’ ón, jegyzó meg a gyermek. — Hát mondd gyorsan 1 Jánoska pipacs-piros lett. Vájjon el- árulja-e titkát? Mert nem kis dolog, a mit tenni akar. De hát ha már itt van, csak nem térhet vissza dolgavégezetlenül. Mindkét parányi kezét szivére szorította, midőn ezeket mondta: — Én ezt a levelet szűz Máriához akarom küldeni. Péter apó nemcsak a tollát tette le, de a pipát is kivette a szájából. — Te csúnya dongó, mondta szigorúan, nem akarom hinni, hogy te öreg emberből tréfát űzni jöttéi ide. Ha ezt tudnám, istenbizony megütlegelnélek. Fordulj, indulj s nézd, hogy mielőbb ez utczán légy 1 Jánoska lehorgasztott fejjel sarkon fordult és az ajtó felé tartott, de alig tette a rozsdás kilincsre hidegtől veressé dermedt kezeit: Péter apó meggondolta magát és visszaszólította a kis Kút. — Millió bomba és gránát, mormogta maga elé, de sok nyomor van ezen a világon . . . Hogy hívnak, gyerek ? kérdezte hangos szóval a szepegő fiúcskától. — Jánoska. — Jánoska ! Ez nem név. Mi a családi neved ? — Csak Jánoska. Nem tudom másként. Péter apó úgy érezte, hogy szemhéjai égni kezdenek, de azért dörmögve vállat vont, ezzel akarta érzókenykedósót elleplezni. — És mit akarsz te a szent Szűznek íratni ? — Csak azt, hogy az anyácskám már tegnap négy óra óta alszik és őt kérném : költse fel, mert ón nem birom. A kiszolgált katona szive összeszorult, de mindamellett uj kérdést tett : —• Mit is mondtál a levesről ? — Jó meleg leveskére szüksége volna az anyuskámnak, mert mielőtt elaludt, az utolsó falat kenyerét nekem adta, viszonozta majdnem pityeregve a gyermek. — Tehát ő semmit sem evett? — Két nap óta mindig azt mondta: „én nem vagyok éhes, fiacskám.“ — Hogy szoktad te a mamádat költö- getni ? — Többször egymásután megcsókolom. — Lélekzett, mikor csókoltad ? Jánoska mosolygott s ez a mosoly oly széppé tette, mint az oltárképre festett legszebb angyalt.
