Hetikiadás, 1941. január-december
1941-08-06 / 31 [1527]
" •rMkhirUl m r - , K szekció -Szent 1 s* van_bi ro fenna Évszázadok alatt rengeteget irtak és vitatkoztak, arról„a ma,már eldöntött kérdésről, hogy HÍ let? volna a magyarsággal, ha első laralya. nemTreresztslkedik meg és mm szorítja alattvalóit sem Krisztus hitere. Aki nyitott szemnél nézi a* eseményeket és a történelem folyását nemcsak az események után, hanem oknyomezcan még előttük kutatja,^kétségtelenül arra a tapasztalatra jut, hogy a magyarságnak Európa közepén nem lett volna megmaradása a kereszténység ellenségeként. A sokszor hangoztatott pogány keménység ós az ebben rejlő Különlegesen összefogó orő csak sorvasztotta volna. Idegen testként lett volna kénytelen tengődni olyan népek és országok gyürüjobon, molyok a krisztusi szellőm következtében még közös crovol is cin ousztitották volna, miként 1636-ban a törökkői törtónt, amikor ogcsz EurOpa közösön vortc ki Budáról ós később Magyar országból, A Kárpátok modoriceje a keletről nyugatra törtető nopofc nagy felvonuló útjába esett akkor is, ma is. tehát csak ugy állhatott ellen a mag/arsag ennek az állarrdé nyomásnak, na itt szilárdan és mcgingathatatlanul megvetette a lábát.No tévesszen meg senkit sc a tatárjárásban vagy török veszedelemben megnyilvánult nagyobb háború, mert ezek csak a legnagyobb fokokat jelentették, nolott szüntelenül i^cloti ós déli határunkon kollott lonni fól3Zomüriknek, amikor nyugat felo is készenlétben védekeztünk. Örökös feszül tsógbon éltünk ozor csztondoig. Amikor,pcdig látszomra pihentek a fegyverek, akkor ia folyt az^allattcmos boazivárgás, melynek "szomorú és ncrazoV rontó követkozmonyeitől óppon most akarunk megszabadulni. A szentistváni Magyarországot nom a magyarság, hanem a természet oroic tette ogysegossé. Első nagy királyunk csodalatos bölcsoségo ós előrelátása mutatkozott mog abban, amikor ,írarc fiára azt hagyta végrendeletében^ hogy vigyázzon a többnyelvű országra, Bár a magyar ifjúság örök mintakopo clobb hunyta álomra t szómét, mint az édesapja, cz a parancs hagyományos következetességgel ólt tovább és óvvónycsult is a kerraányzásban, amíg a nyugati politika -elsősorban Becs önös órdckoi - máskéijpon nom intézkedtek, A magyarság csekély lélekszámára való tokintottermegtürto és maghoz édesgette azokat a szlávckat, akiket itt talált. Szórványokban elenyésző szómban előfordult egyéb nemzetiség is, ami azonban teljesen beleolvadt'a magyarságba. Szent / István nono a napkeletről érkezett lovas nemzet távolabora tokintő fölényosscgévcl ós nagyobb műveltsége érzetében nom tartotta veszélyes ellenfélnek a másnyolvű szomszédot, cz magyarázza azt a mogőrtost^s jóindulatot, ami minden törvényünkben megmutatkozik. AZ azután más elbírálás alá illik, hegy a később beszivárgott elemek mikoppon hatalmasodtak el és hogyan oltok vissza türclmünkkclV Arról is sok könyvöt irtok, hogy a nagy tömegekben betclopitctt torzsok, melyeket szánalomból engedtünk bc, a világháború végén ősi jusrsen követőitek ós több •mint kot évtizedig birtoké lták is a magyar földöt. Hasztalan acsarkodtak ellenünk czornol immár több évig, tartós eredményt sohasem lehetett clorni. A magyarság birodalmat alkotni kónos tohotségo, valamint nagy türolma, moly azonban sohasem ha talme.sedott él a vitozsog os harcra koszsog rovására, mindig visszaszerezte azt a földet, amit első nagy királya hagyott ra örökségül. A természet rendje ollen nem lehet hadakozni, márpedig a magyar bircdal/om ilyen alkotás, melyet idcir.?-óráig mog lohet ugyan csúfolni, de ez a merészség mindig kudarcba fúljad. Ki merte volna pcldoul hinni, hogy a török viláí-bircdalom annyira elsorvad, hogy kénytelen lesz Kis-Az3iába visszahúzódni, holott az caSsz nyugati kereszténygoget- fenyegette* De no menjünk vissza annyira a múltba* itt a szomiink előtt játszódott- lo az 1922-ben nagy szinoadi boállitottságml npJZ^Mtett kis-antatnt, mely ogy ónoson Magyarország ollón foj tette ki mukodocot os ma mar az omlcko is elmosódott. Cs/u^ a szentistváiú Iraarcfszág gondolata nem fogyatkozott meg,sőt ma meg időszerűbb, mint valaha. KG
