Hetikiadás, 1941. január-december

1941-07-09 / 27 [1527]

1941,jul.9. A világháború behavazott fejű öreg katonai elfaiy*áosodo szemmel olvassáka hadi jelentést és ssézszoris elismetelgetik hangtalanul azokat a helységneveket és folyókat, visszaemlékeznek azokra a hegyekre, melyok messze napkeletre jé negyedszázaddal ezelőtt mér hangosak voltak a magyar szótól és színhelye voltak az uj mondáknak* Mert ma már meseszerűen hangzik az egykori valóság, melynek ifjú magyar* katonák, gyalogosok, huszárok, tüzérek és repülők voltak a hősei* Ott járnak a világháborús katonák fiai. ahol a rettentő orosz "gőzhenger" dübörögni kezdett, ahol pillanatok alatt let az alig- pelyhedző állu ifjuből komoly férfi, amikor szembe kellett nézni a halállal. Amikor a csendes téliestéken légyzümmögóst is"hallhatóvá tevő^ csendben szakadozva elbeszélte egyik-másik járőrnek, ütközetnek

? el<5nyomulásnak, vagy visszavonulásnak egyre jobban elmosódó emlékeit, nem gondolt arra^ hogy tágranyitott szemmel figyelő fia valamikor ugyanott fog vitézkedni, Uj mese támad majd ennek a hadjáratnak a nyomán is. Ki tudja,hány ifjú honvéd látja valóra válni a gyermekkori elbeszélést? Azután majd. itthon még melegebben csókolja meg azt a már gyengülni ke*.dő apai kezet, melyrreá, édesanyjára és testvéreire ezelőtt negyed évszázaddala Még nagyobbra nőtt szemében az, aki született szerénységével még tompította az eseményeket, holott a gyermek képzelő tehetsége annyira kiszínezte, hogy már'^r elvesztette minden kapcsolatát a valósággal* A világháborút megjárt apáknak nem kell még gondolatban sem szégyenkezniük, mert nemsokara hazajönnek majd az élő tanuk, akik megerősítik azokat az eseményeket, melyek ágyúdörgés, földindulás, fiatal életek gyors vagy kínos elmúlása közben váltak szomorúan dicsőségos történglemméo ^vigyázott Örök magyar sors a keletről nyugatra zúduló seregekkel való viaskodás. Ha már majdnem elvesztünk ebben a rettentő harcban, a nyugati keresztény országok hálája és segítsége kellett, hogy megint talpra álljunk. Más közönségesebb nép biztosan kipusztulí volna ebbe» az irtó őrlődésben, de mi a nagy birodalmat felépíteni és fenntartani képes nemzetek soha meg nem ingó önbizalmával szilárdan állunk az idő végezetéig. Most is olyan nálunk számban, vagyonban ós földben összemérhetetlenül eresebb birodalommal verekszünk, melyre a kisebbek feltekinteni is alig mernok

? fiaink mégis olyan halálraszánt bátorsággal küzdenek ellene, hogy még az elfogulatlan külföld ós nagy német barátunk is a legteíjesobb elismerését nyilvánítja. Nem fajult el még a magyar vér, nom csorbult ki a magyar kard óle ós nem homályosult el a ragyogása. Mocsok som esett rajta* Ezt bizonyítja a kárpátaljai fergeteges rohanás hóban- szélben csonttá fagyasztó hidegben, amikor ha,rom nap alatt hogynek fel kétszázötven kilométert haladt a Kárpátok gorinco fölé az alig korszerűen felfegyverzett honvédsereg, melynek meg alattomosan harcoló bandákkal, is szembe kellett szállnia. Ma is elálló lólekzettol gondolunk a oólviáóki csotnikglövöldözésben szemrebbenés nélkül verekedő hős fiainkra, A világháború behavazott fojü öreg katonái imádságos szeretettel es aggodalommal kísérik a legifjabb honvéd' sereg minden lépését, araikor ^felidőzik letűnt fiatalságuk eseményben, vérbőn, könnybon gazdag ovoit

5 a megfakult térképen követik a dicső had előnyosiulását azokon a vidokeken, ahol kitörölhetetlenül ott ragyog Sztamszlau, Kolomoa

9 Dnyeszter es a,többi név, a nemzedékről nemzedékre nevezetesebbé vá* lo varos, folyó és hogy, ahol a magyar férfi eroj$ vitézsége ós szebb jövőt alkotó képessége oly gyönyörűen megnyilatkozik, KGr/KLr / '•