Hetikiadás, 1940. január-december

1940-02-14 / 7 [1526]

K szekció 1940.február 14, Héti k i a d ág. 4 oldal é Tiszám - ————«»•———~————— /Fratyo Tógyei folytatása/ éles kövei közül ós csöndesen folydogálhatott a pu­ha honokos mederben. Magyar hősökről álmodozott oláh nyelven ós összokevorte az édesanyja al­tató dalát a harci kürt rikoltásával. De olyan siiwel ős annyi hájjal csinál­ta, hogy alig lehetett varázsa alól kiszabadulni. Fent a hegyen összetalálkozott idegen pásztorokkal, akik ezután kezdtek elfordítani érzéseit a nagyarságtól. Ha rájött a bogara, hetekig non bőszéit magyarul, sőt ugy tett mintha non értené a magyar* szót, máskor pediga legbarát­ságosabban elbeszélgetett a najorbeli gyerekekkel. ' Már majdnem egy évig dörögtek az" ágyuk, amikor cinentünk sorozásra.Az ezredorvos azonnal lattá, hogy Togyer nem iolcl nog annak a követelménynek* 1*­moly néhai Peroné Józsof öreg királyunk hadseregébe elegendő lenne. így'azu­tán* szop csendesen otthonmaradt a juhok mállott, sőt nóg'a konda is a nyakába szakadt, mert Péli Laeit velőm együtt bevették katonának. T4gyor egészen elvadult a nagy munkában. A két nyáj megszaporította puli­jai számát, az oláh pásztorok meg erészon behálózták, .Imikor haza-hazalátőgat­tan a különböző harcterekről, hűvösen fogadott. Szinte örülnöm kellett, ha "szó­ba állt volom. Porradalomkor pedig lejött a majorba ős ott na:yarázta, hogy most megalapítiák Nagy-Romániat, azután 1919 áprilisában,, amikor a Székely Hadosztály kénytelen volt visz szavonulni a román csapatok elöl, nagyoéntekon csto' lóháton hazamentem, hogy ' elbúcsúzzam szüleimtől. Hajnalban'menekültcm tovább, alig hagytam cl a majrot, amikor már ott volt a román járőr. - En non láttam az úrfit, itt non járt székely tiszt - orósitgotte fráty Tógyor, akiben talán felcsillant a sok-sok szépséges magyar'mese ós a közös gyermekkorunk,- Higyjétek el, ha én mondom, nem volt itthon. Nem hitték cl neki, sőt amikör az altiszt megütötte, annyira fellobbant bennő az indulat, hogy visszaütött. ...Keszeg mellet villanásszerűen fúrta át annak a Nagy-Rönániának a szoronyr, molyért féiszegsógóbon ogyidőro megtagadta még barátait is... i —.-»,—,— a magyar csendőr. ötvenkilenc éwol ezelőtt alapították a magyar királyi csondőrsógot, mint­áz önálló Nagyómagvarország belső rendiének biztosítókat. A hat évtized bebi­zonyította, Hogy azok az elvek, amolvoKct sohasem tagodott meg, teljesen megfe­lelnek a mai kor követ elménveinek is". L magyar csendőr fogalommá nemesedő tt és olyan majdnem eszmei magasságig emelkedett^' hogy már messze idegenben is pél­dának használják és szorgalmasán kutatják sikerének titkát. Nincs ebben a kakastollas kemény férfiakból álló hatalmas tostületben " semmi titokzatosság som. Szolgálati'és gyakorlati szabályzata szintén rendel­kezésére áll annak, aki kíváncsi rá* Hogy mégsén elégszenek meg az idegenek ez­zel a holt betűvel?- hát erre már azt feleljük, hogy nem lehet"parancsszóval megteremteni a csendőrt, ^ki ilyen egész férfiúra akarja bízni orszára belső nyugalmának és zavartalan rendjének biztosítását, az hasztalan kísérletezik, mert ehhez nem elegendő a nevelés, á magyar csendőr titka az ezor esztendős harcos mult, a mindig ugrásra készen álló, soha nem ernyedő, de ennek ellenére mindig nyugodt magvar férfi, aki öröklött kincskánt hordozza magában a lovas nép mindaot felülről néző ós ennek következtében nagyobb láthatárt betekintő ur: viselkedését. QS gyenge ' „ ,,_ , , Ez a titka a szcgénv/osztonos oltalmazásának, az orosebblokos körültekin­téssel való megfékezésének és annak a móltóságot képviselő magatartásnak, mely et leginkább megcsodál az idegen, á fegyelem lélektelen gépezetté keményedik, ha hiányzik -belőle a lélek, az a birodalomalkotó szollom,molyból csodálatos erejét meriti, ' ' '

Next

/
Oldalképek
Tartalom