Hetikiadás, 1937. január-december

1937-10-13 / 41 [1523]

41.szám. Hátikiadás. 3.cldal. Ksaskció A halál kocsisa. Irta;Kisigmándi Géza. ö'zuette, szinevesztett,dohos Írások bizonyít ják,hogy Nyalka-Bál cg Lajos ükapja^a Nagyságos Fejedelem hintaját ha jtotta,amikor a szentjeiétü szabad sághqs az ónodi országgyűlésre igyekezőt t. Ily un törzsökös kocsisa se igen kadt több ennek a szép országnak és sokan ezzel magyarázták azt a csodálatosan uri és előkelő magatartást,ahogyan ült a bakon és a világ legtermészetesebb módján hajtotta kényesen ficánkoló,vagy éppen habzott szájjal a megbokrosodás küszöbén "száguldó táltosokat. Akinek hajtás közben mégha jlik, vagy megdűl a dereka, az az én szemomDen nem kocsis - vetette oda nem egyszer azoknak,akik kocsis tudományának titkát tudakolták*- Aki használhatja a kocsis nevet,annak a két karja erejével ki' kell bírnia azt is,hogy akár négyesfogat a szájával húzza a nehéz üveges batárt* Igy dobálta a hetyke szót csendes italozás közben,mialatt utánozhat at1 n könnyedséggel pödört egyet—egyet szénfekete bejuszkáján.Nagyokat ivott és ás mag nagyobbakat hallgatott reá,ami. korántsem azt jelentet te, hogy lassan járt az esze kefokoi t és ritkán akadt kikívánkozó gondolat a nyelve hegyére, h.nem éppen ellenkezően, annak volt a jele,hogy igencsak megforgatta a szóvá testesülő megfigyelést,előbb megvetette puha ágyát és csak akkor bocsátotta útjára, amikar már"nyugodt lehetett további sorsáról. A legszilajabb legény hátán is végigfutott a hideg és még percek multán is a horgas inában bujkált annak a mondatának a hatása, amit rátarti büszkeséggel,de emellett a gúnynak és saját maga mardosásának kifinomult művészetével igy fejezett ki: - fin a halál kocsisa vagyok. 3z az egyszerű kijelentés nem nagyképűség,még kevésbé ijesztgetés "olt,hanmm a színtiszta valóság. Nyalka-Balog Lajos ugyanis a kisváros temetkező intézetének fekete díszruhás kocsisaként kereste kenyerét. Idáig jutott a nagyságos fejedelem parádéskocsisának kései unokája,aki őseihez méltóan színűén urasági hintő bakján keze te földi pályafutását, csakhogy az volt a baj benne,hogy ez ősi föld kifutott a gazdája lába alól. Nem tanácsos az ördög bibliáját zöld bosztóval beborított asztal mellett forgatni,mert csak szegénység, szégyenkezés és pusztulás jár a nyomában. Ny alkatai og Lajosnak szomorú tapasztalata volt ezen a téren.mert,amikor már a negyedik gazdája kastélya előtt ütötték meg a dobot,hasztalan ismerték négy-öt szomszédos vármegyében a legügyesebb parádéskoosiskent, mégsem akadt olyan földesúr,aki rá merte volna ültetni a hintaja bakjára. . Mivel pedig Nyalka-Balog Lajost az Isten is parádés kocsisnak teremte tto,. végül felültette arra a nagy fekete kocsira ,sm in ugyanaz a halandó ember csak egyszer szokott utazni,abba a szűk lakásba

}

a honnan a mennyei harsonák vérpezsdítő hangja fogja kicsalogatni az utolsó itelet félelmetes napján. - íun a halál kocsisa vagyok.Jó lesz velem jóban lenni,mert mi lesz, ha időnap előtt megállok a batárral a ház előtt.. .V Az effajta beszéd lehervasztotta a rozsát a legéletrevalóbb leányzó hemvas orcájáról is. Az se maradhatott titok,hogy nem egy vénasszony szaporán hányta magára a keresztet,amikor Nyalka-Balog Lajos mindig ütemesen nyikorgó és Kemény"visszhanggal kopogó fényes csizmája elhaladt a közelében .A templomban is ^ösztönösen elhúzódtak r

mellőle azok az esendő lelkek, akiknek porhüvelye már erősen viaskodott minden Óráért,amit még szerettek volna eltölteni e sártekén. Ezzel magyarézható az is,hogy lassanként elballagott az idő felette, gyomlálgatott sürii "fekete hajában és amikor arra kezdett volna komolyan* gondolni, hogy valami hozzáillő fehérnéppel köti össze az eletét, szomorúan kellett