Hetikiadás, 1937. január-december

1937-08-25 / 34 [1523]

Elválasztó vonal. 19o7.augus ztus 25. Benes.a eseh köztársaság elnöke,a fflült vasárnapon országában több napos körútra indult .A körút első állomása Ungarisch-Hradisch volt, ahol morva-tót kultúrai állítást rendeztek.Mint ilyen alkalomból s zokásos ,többen köszöntötték üdvözlő beszéddel az államfőt,aki válaszában olyan kijelentéseket tett,amelyek felett nem lehet szó nélkül elsiklani,épen azért nem.mert igen magas állásban levŐ,hoszszu időn^ át igen tevékenyen; működött államférfiú ajkáról hangoztak el. A cseh köztársaság elnöke ugyanis ki jelentette ,hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondták,hogy Magyarország és Magyarország egykori határa természetes elválasztó vonala volt a cseh és a tót elemnek.Ezt az' elválasztó vonalat a régi rendszer politikai törekvéseinek képviselői mesterségesen létesített ék.Mi ehelyett eres és örökre elpusztíthatatlan hidat építettünk - mondotta. Ez a fentebb idézett kijelentés egészen újszerű történelmi & földraj }i képet vázolt a hallgatóság ele.Mert ebből az látszik.hogy a Magyarországot és a Felvidéket elválasztó Kárpátok hegyláncolat át nem ősrégi i dőben, na t almás természeti erők hullámzásai hozták létre, ha nem talán mindössze pár száz éven belül létesítették azok a magyar vezetőférfiak,akik el akarták választani, a tótokat a morváktól.S bár jól tudjuk,hogy Benes az elválasztó vonalat átvitt értelemben h-s ználta, ki jelentése épp ugy nem állja meg a helyét,mint ha a szó szoros értelmében vett földrajzi határokra vonatkoztatjuk./* Kárpátok hegygerince által körülvett Magyarországon lakó nemzeteket ugyanis nem erőszak tartotta össze és nem erőszak választotta szét a régi határon tul lakó többé-kevésbé rokon népektől. Egybekapcsolta őket elsősorban a gazdasági egymásra utaltság és sok tekintetben meg a szellemi kulturközösség is • ii tót ok, románok, szer bek nem egy mostani vezető fér fia a magyar főiskolákon szerezte meg ismereteit, - a magyar'iskolák mindenki számára kitárták kapuikat anélkül,hogy a nemzetiségüktől való elaártolást tűzték volna ki cserébe - s akik a magyar kultúrát szívták magukba ,azoknak nagyobb része sohasem volt őszinte híve az" elszakadási törekvés éknek.Hiszen jól tudjuk, hogy a mindegyik szomszéd állam javára kimondott elszakadási hat ározatokat mindenütt kisebbségek hozták létre rögtönzött gyűléseken.s ezek közül is bizonyára dokan megbánták már elbamarkodásukat .Legalább is a tótoknak a osebekhez,az erdélyi románoknak az ókirályságbeliekhez,a horvátoknak a szerbekhez v°ló viszonya erre enged következtetni.Külön a cseb-tŐt viszonyt tekintve pedig,igazán túlzottan optimista bizakodás kell olyan elnöki ki jelentéshez,hogy :"-\z együttes állami élet két évtizede annyira megszilárdította a cseh-töt egységet,nogy a világ egyetlen hatalma sem bonthatja szét. Olmützben szólott benes köztársasági elnök a kisebbségi kérdésről is. mondván,hogy valamennyi kisebbségnek joga van mindarra,amit nekik Csehszlovákia demokráciája biztosit .Ennek az állításnak az igazságát sem tudjuk el fogadni. Legjobb tudomásunk szerint ugyanis a kisebbségek jogait a békeszerződések és a népszövetségi alapokmány megfelelő szakaszai szabályozzák;-,teljesen^függetlenül at* tói.hogy az illető országokban milyen kormányzási rendszer van.A kis ^bőségekkel, különösén a felvidéki magyarsággal szemben tanúsított cseh demokratikus politikát különben is csak hírből ismerjük,prágai hírekből,amelyek unos-untalan hangoztat ják.Ezekkel szemben viszont a szomorú valóság az,hogy a felvidéKi magyarságot politikai ,iskolázási,gazdasági jogaiban,a demokrácia nevében,annyira korlátoz- _ zák,hogy ezzel egyenesen megcsúfolják a sokat hangoztatott demokráciát.Felvidéki megvár testvéreink sorozatos panaszai mutatják be, sajnos, az igazi helyzetet. \ Felvidék a magyar kormány z-s alatt jó módban élő ors zágresz .volt ,ma elszegényedett,mert elválasztó vonalat húztak a trianoni határ formajr.DamS ez •a helyzet csak akkor fordulhat igazán jobbra,ha az elválasztó vonal,a határvonal ismét ott lesz,ahol a természet ki jelölte,a Kárpátok gerincén.