Hetikiadás, 1934. január-december
1934-06-05 / 23 [1520]
ÓÚ.SZ.l^O'i. JUÍUUS J. , , r. • , }.A.Á un dz sa kave, Irta: Ir^anóVy. Géza. Gyermekkooorsó nagyságú bakancsunk alatt latyakká olvadt az idétlen olasz hó ós ugy átjárta a ruhánkat,a párás levegő .hogy ha valakit hatoa vágtunk, viz csicsergett ki'az ujjaink nyomán. ; . , , .. Bar zavartuK az ellenséget,mégse volt valami rózsás kedvünk, amit ez időjárással magyarázhattunk meg.Sgyik-másik tagpárból kikívánkozott ugyan a rátarti legény-no ta.de csakhamar beleveszett a tocsogasba. I.ert bizony nagy böjtöt, tartottunk azon a St, nen elének nevezett negyén,melyen olyan olcsó volt a magyar élet,mintha a harpatok alján aohase- sírtak volna az édesanyák. . . -reg lakodalomnak is hosszú vclna - dörmögte Gábor a Keverne nyirkos levegőében és Félhomályában,amiről azt szokta mondani,hogy ilyen világosság es levep-ő'lehet e szerecsen _ torkában.. /Nem tudom,mire alapította ezt a megí* i GX é s é t / ' ^ Pedig,ha már az ón Gáborom zúgolódott,akkor igen ncgy bajnak kellett lenni,mert ennek a nagyszerű székely legénynek,az ajkán csak ugy csurgott ki a jókedv és az ének,mint a tele lépből az édes méz-Hej.ízt o keserves kiskésit ennek a kimarjult vilaagnak! - íuzte egyik szót a másakba, mi közben pödörgette a oigarettat,megnyal'--zta,ikisimitgatta, tüzet csiholt az orrfacsaró illatot lehelő taplós-kovae készségéből,nagyokat szippanthatott és ráfújta a füstöt a ka ver na durva falara. -lía egyszer kiszabadulok ebből a börtönből.ha még egyszer poplenos ágyban'nyuitózkodhatom,ha még egy-, szer rerriesen főtt m leg ételt Kanalazhatok és Riallhatck az Isten szabad ege a la 3 hogy megsüttessem magamat a jó perzselő na opál, hej,akkor —!. Igen nc gyöt akart mondani és epen szert nem találta meg a keli,o,szot De azért nem nyugodott bele a kudarcba.^y darabig figyelgette az ol sz gránátok lecsapódását,félszemmel meg'a vak falra is,felkandikail,hogy/pottyanik-e,a fejünk re az az öt-J-iz métermázsás kövecsk'e,ami mar jó felévé ugy kiáll a sziklából % mint a meglazulj szuvas zápfog,mégse tudunk vele mit kezdeni,- mondoQ,egy ideig meg ezen is elgondolkozott ós csak azután folytatta. / nem -Ha ón egyszer belekerülök egy olasz faluba vagy varosba,nem nézek semmit,hanem amit a szemem meglát,nem hagyja ott a kezem, ^em..»! Olyan elhatározás csengett ki a hangjából,hogy meg engem is meglepet bár már hárem esztendeje együtt szolgáltam vele ott kint,a harctíren,ahol pedig, nem sokra t rtottuk a nagyot mondó,keveset tevő embert.Gábor ed^ig keveset beszel Inkább mókázott, dal olt és teljesítette tiszti szolgai kötelességet olyan kifogástalanul,hogy már a legmagasabb kitüntetést is kiérdemel te.Igéz ugyan.hogy az egész hadosztály ismerte és a tisztek irigyelték tőlem ügyességeerfc./SoKat nevettek rajta 1915 nyarán,amikor igen nekilódultunk az orosz oircdoloranak,de a trenün nem birta az iramot és mi bizony a nagy győzelmek közepette állandóan éheztünk,kivéve engem-mert nekem mindig *gyütt „valahonnan valami harapnivaló, akkor mondta Gábor azokat a klasszikussá érleljdőtt szavakat,hogy "ne tessék,instálom,aggO";;| dal m&skodni. mert amig a cárnak lesz egy karéj kenyere,ónnak a felét én biztosari opom .« , i ost is sokat éheztünk,sokt t dideregtünk es,sajnos, az orosz car7 nak már nem volt naponta egy kar H kenyere- sem,mert szegényt meggyilköltik. Bár jó néhány ezer kilométer választott el bennünket,a muszka oirodaTomtó'l*mégis sokat forgott a cár az eszemben,épen a hiányzó felkaréi miatt,mert ott a michele és Gábrielé környékén nem lehetett szerezni.Itt csődöt mondott Gábor tudománya is. . , , „ j]zért keseredett neki olyan duhajul azon a zimankós kesóoktóberi éjszak-nemért igencsak korgott a hasa és kifürkészhetetlen ösztöne azt súgta,hogy ném tarthat már solú'.ig. -Lert nincsen olyan.hosszú kolbász, minek nem lehetne megenni a végét - gondolkozott félig magában,fólig pedig az én vigaszt lásomre.-ülnnek a mi nyomorúsagunknak is vége szakad egyszer... Ugy is leto.'folii;einnel áttörtük a frontot és lezúdultunk a friauli sikságra.*lőbb at kellett ugyan gazolnunk a jóderékig érő jeges Isonzón, ' de mit számított az akkor?! ..ég nátn'-sak se lettünk ta'le. H nradnapra végre megállhettunk egy szegényes olasz falucskában és beteljesedett Gábor kivans,ága: papi nos ágyban alnattunk./nej^mennyivel édesebb lett volna az áLiunk.he még az idesanyánk icezónek melegét is e: ezhettük volna rajtái/ De igy se volt benne hiba,mert az öreg oU 3Z nsni,akinek a házában megszálltunk .szívesen fogadótt.Szzel igen nagyot mondtam-,de váll.lom érte a felelőséget. /Folyt.köv t / '• s\H\
