Hetikiadás, 1929. január-december

1929-11-05 / 44 [1515]

^Elérkezett már az ideje annak,hogy hangot adjunk végre annak a jogos méltatlankodásnak,mely eltölt bennünket szomszédainkkal és a távolabbi hatalmakkal szemben. Ezek. a részben máról-holnapra felcseperedett hatalmak teljes Igyekezettel azon vannak,hogy minél jobban visszaéljenek szomorú helyzetükkel,amelybe elsőrangú hatalmi állásunk megszűnése óta az alacsonyabbrangu államok sorába jutásunkkal kerültünk.. A világtörténelemben páratlanul álló eset az,hogy amikor országunkat a legigazságtalanabb és legoktalanabb módon területének kétharmad részétől megfosztották,elvették tőlünk legerőteljesebb gazdasági forrásainkat ,elveszítettük fogyasztóink millióit,akkor még most is újra azon tanakodnak,hogy ismételve hadisarcot rójjanak ránk. Nem elég,hogy az erő& szak jogánál fogva területeinket elvették tőlünk,most ezenfelül az elragadott területek árát is meg akarják fizettetni velünk. A velünk szemben vállalt ünnepélyes kötelezettségeiket semmibe sem veszik - és ha jogosan tartaniok lehet attól,hogy a döntőbíróságok előtt elveszítik az ellenük indított kisajátítási pert,akkor velünk akarják megfizettetni azoknak a földeknek árát,amelyet ők sajátítottak ki,amelynek hasznát ők élvezik^és amiket tőlünk ragadtak el. Ha ezt nevezik a nyugati kultúrnépek igazságnak, akkor vagy mi nem tudjuk azt,hogy mi az igazság,vagy az úgynevezett európai kultúrnépek nincsenek tisztában azokkal a legelemibb fogalmakkal,melyek az igazság lényét alkotják és akkor ezzel elvesztették egyszer s mindenkorra az erkölcsi jogot arra,hogy Ítélkezzenek a világ népeinek sorsa felett. Valóban megdöbbentő jelenség az,amilyen elbánásban Magyarország részesül az úgynevezett győztes államok részéről. Végre is illendő volna,ha a világ népei győzelmi mámorukból felocsudva,egyszer már tisztában jönnének azzal,hogy Magyarország semmi mást nem tett,mint helytállt és kitartott szövetséges társa mellett,amire őt a szövetségi hűség és az adott szó kötelezte. Mi nem vesszük számba és nem iparkodunk felsorolni azt,hogy a diplomáciai történelem tanúbizonysága szerint melyik állam hányszor,mikor és kinek üzent hadat,vagy viselt háborút hadüzenet nélkül, akár Európában,akár más müveit világrészeken,vagy gyarmatokon,mert ehhez nekünk bizonyára nincs közünk és az illető államok kormányának vezetőit minden esetre saját államuk többé,vagy kevésbbé jól megfontolt érdekei vezérelték minden egyes esetben. A politika nem az érzelmek tudománya és mégis ujabban ugy -vettük észre,hogy politikai éraslmek irányítják a gazdasági fejlődés menetét. Ha ez nem igy volna,akkor azt a szétbonthatatlan gyönyörű gazdasági egységet,amit a Kárpátok övezte ezeréves Magyarország nyújtott,nem osztották volna szét barbár együgyűséggel,nem dobták volna szerte-szét az együvétartozó gazdasági elemeket,nem fosztották volna meg a nagy gazdasági és keueskedelmi gócpontokat fogyasztó területeiktől,nem szakították volna el a kulturális központokat természetes területi függvényeiktől. A legsajátságosabb jelenség azonban az,hogy a világ népei és-a müveit népek kormányai nemcsak tűrik,hanem passzivitásukkal egynesen elősegiteni látszanak a Magyarország ellen inditott ujabb és ujabb # támadásokat. • ' A helyett,hogy barátságos és előzékeny bánásmóddal iparkodnának feledtetni a multat,a velünk szemben elkövetett igazságtalanságokat, a helyett újra és újra a legkegyetlenebb és legigazságtalanabb módon bántalmaznak, sújtanak és sértegetnek,mintha csak az volna tervszerűen kidolgozott céljuk,hogy sohase feledhessük el a velünk történt igazságtalanságokat, hogy soha be ne heggedhessenek a rajtunk ütött sebek. Ez a mult,melyet állandóan jelenné tesznek,valóban kötelez. Fel kell. fognunk,át kell éreznünk helyzetünk súlyosságát és egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról,amire a nagy nemzeti multunk és ezeréves dicsőséges történelmünk minden időkben és minden körülmények között mindannyiunkat kötelez. Emelt homlokkal és emelkedett lélekkel álljunk szembe a körülöttünk tomboló népek agyarkodésával,hogy megmutassuk ezzel is,hogy bizunk az igazságban és semmiben sem bizunk,csakis az igazságban, kot