Hetikiadás, 1929. január-december
1929-03-19 / 11 [1515]
Az iriGovány mélyén vég g ÖRSZAG0SLEVÉLTÁR . . Húsvéti szárihoz. . Kszckció /^^oldal. Elindultak, A paraszt úttalan utakon járt előttük s nyomában a nyolcszáz török. Néha órahcsszat dagasztották a bokán felül érő sarat, maj d meg térdig érő vizcn gázoltak keresztül. A menet nind lassúbb lett, állaton és emberen kimondhatatlan fáradtság lett úrrá. Nem egy elmaradozott s inkább kitette magát a legszörnyűbb halálnak, semhogy tovább vonszolja rettenetesen kimerült tagj ait. A nap lebukott a látóhatár alá, a szürkületben már alig láttak egykét lépésnyire... A csapat élén járók e pillanatbon észrevették, hogy vezetőjük, a guthai ember eltűnt. Kiáltottak utána, keresték, amennyire a folyton sötétedő homály engedte... Nagy Kovács Bálintnak nyoma veszett. Deli bog toporzékolt dühében, hogy nem vigyáztak jobban a fogolyra s az őrizettel megbízott spáhik szótlanul tartók haragjának fájdalmasan érezhető kitöréseit. Amint a bég javában szidta a szerencsétlen őröket, messze, elérhetetlen távolságból megszólalt a szökevény hangja; - Az ut, amely kegyelmetek előtt van, bég uram , a legmélyebb mocsárba vezet. Ha. azon mennek tovább, egy szálig elpusztultnak. r H a legalább életülcet akarják megment esni, térjenek jobb felé... Eél ora múlva ott lesznek, ahonnan ma délben elindultak... Ha megint egyszer kedve szottyan hozzánk látogatni, megint csak guthai embert fogadjon fol vezetőnek!... Deli bég és maradék csapata, testben és lélekben megtör- , ' : ve csak következő nap este ért vissza Esztergomba. Száznál több embere ott veszett a feneketlen nádasban... A guthaiak nyugodtan alhattak, a török többé sohasem kiséroltc meg, hogy az áthatolhatatlan mocsáron át kierőszakolja az utat. Pá.l támadun k. Elárulták. Megkínozták. Megcsúfolták. Kirabolták. Megfosztották utolsó rpJiáitól is, amelyekre a hóhérok sorsot vetettek. Azután keresztre feszitették. A holttestét kősirba helyezték. A sirra kősziklát hengerítettek s elóhje fegyveres őröket állitottak. A hóhérok, a győztesek diadalt ültek. De jött a harmadik nap. Megnyilt a sirbolt.^ AZ őrök elfutottak. A megcsúfolt , megkinzott, összetört test ragyogó fényességben elhagyta sziklabörtönét, A keresztrefeszitett feltámadott. Győzött az igazság! Alleluja! Azóta, immár kétezer év óta hangzik az erős hit szaván: A halál nem örök! Nincs végleges megsemmisülés! a halál után uj élet követ-, kezik. Amint 2-ris ztus tanitott bennünket, ugy hisszük, hirdetjük: . A ker esztref es zités után jön a megdicsőülés, feltámadunk! Azután lesz a szebb élet, a jobb élet. Végigküzdöttük a világháborút, Szenvedtünk, véreztünk. Gyáva s kapzsi Judások elárultak bennünket. Farizeusok Ítélkeztek fölöttünk. Meggyötörtek, megcsúfoltak, kifosztottak bennünket. Trianon^Golgutáján ke r esz t rcf esz it e t tek s tulajdonunkra a hóhérok sorsot vete-ttek. Hitték: meghalt a magyar nemzet. Trianoni sziklasírba helyezték! A sir száját ágyuk, tankok acéltömegeivel zárták cl . A sálr elé, köre'". Sok százezer fegyveres őrt állitottak. A hóhérok, a győztesek diadalt ülnek. De a koroszt refeszit ett halála nem végleges megsemmisülés. Az igazságot megcsúfolhatják, megkínozhatják, keresztre feszithetik, sirba is tehetik. De jön a harmadik nap! A kálvária után a fel támadás, AZ igazság feltámad. Amint Krisztus feltámadott. Mi, magyarok, hiszünk ebben. Hiszünk az Istenbon. Hiszünk az örök isteni ig._;zsá.gbani Hiszünk öserőnkbon, hiszünk a jövőnkben! Hisszük, hogy a gonosz nem diadalmaskodhatik véglegesen. Hisszük, hogy eljön hamaros.a harmadik nap, a magyar húsvét, a magyar igazság feltámadásának röggel c, amikor a Kárpátok taraja újra az egységes magyar birodalom körül fon koszorút & Szent István népe testvéri együttérzéssel harsogja a magyar feltámadás diadalhimnusz ^t»
