Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-19 / 11 [1515]

Húsvéti számhoz, /j olo.nL /Csipkerózsa III, folytatása/ r Idegeneknek és érthetetleneknek tűntek fel előtte mindezen dolgok, Ugy kellett neki sorra megmagyarázni őket, mintha kisgyermeket tanítanának a

z óvodában, A széles aszfaltos utcák. Az uttesteken az autók négyes kolonjá, mind,"mind uj csodálatosság. A telefon, a rádió- Miss Clara még soha életében nem volt Londonban, a most hallotta fülén a kagylóval: mikóp vált őrséget a gárda a Westminster előtt, Kinézett az ablakon és látta keringeni "az égen a gépmadarakat. Az orvosok csodálatosnak tartották, hogy a lány életre tért, w± miss Clara pedig csodálatosnak tartotta ezt az egész újból feltalált életét. Amint naponta iassan lassan tért vissza szervezetébe az életerő, ahogy kezdtek kitelni, ruganyosodni az elsorvadt, meggémberedett tagok, Ugy kezdett lassan, lass-n ismét forogni agyában a berozsdásodott kerekek rendszere,'Újra kellett beszélni és járni tanulnia. Ben lassú és szomorú munka volt ez. Beh kinos volt, mikor egyszer szomjas volt és nem tudta magát megértetni. Beh szomorú volt, mikor először pillantott a tükörbe. Hogyne, hiszen hűsz eves volt akkor, és most,.... majdnem teljesen ősz, az arca ráncos, az ajka fáradt. 'Hetek'és hónapok multak. A lányt ugy tanitgatták, mint a rossz diákot, hogy behozza azt, amit tiz év alatt az élet iskolájában tanulni elmulasztott. Mennyi idő telt el, amig miss Clara elkezdett emlékezni és magtalálta' helyet'' 'emlékez etében .Önmagának, Hány ezer fomalat kellett összebogoznia, amit ti z éves álom az életében szétszakított. Hány órát töltött egy-egy teohnikai találmány' együgyű részletkérdésének megoldásában, mennyi dátumot és epizódott" összezavart. '••-'•••' • Hogy'vigyáztak rá az orvosok. Az első hetekben vr- lósággal dadát adtak melléje, egy„gyarmati néger asszonyt, akinek szókincse és fogalomköre olyan szűk legyen, hogy az'életre térő szellemének meg ne ártson. Aztán egy elemi-iskolai tani tó vette kezébe miss Glara nevelését ás igy tovább. Idővel mind jobban ment a dolog, a lány értelmi képessége mindinkább gyarapodott, s félév múlva már napról napra konst-tálhatő rohamossággal közeledett a normálisság hatáfához. Már tudós pszihológusok oktatgatták, nem is annyira oktatgatták, mint inkább vezetgették, Egy napon a professzor a nagyhábomcról beszélt neki, Az elhullutt milliókról, az angolok nagy győzelméről, a föld átszabott térképéről. Az uj találmánypsolákról, amelyekről ezelőtt tiz évvel még csak fantasztikus regényekben lehetett olvasni, s a jövő beláthatatlan perspektívájáról A nagyhírű professzor megragadóan, élénk színekkel ecsetelte mondókéit, 3 a megkapó beszéd egy uj" gondolatsort keltett fel a lányban, a legutolsót, amely őt a való élettől még elválasztotta: A háború, az angolek győzelme, királyhimnusz és lengő lobogók... a "Bakter" indulása a iurbani kikötőből,.. egy név, egy név, Mörand ...•. ő édes Istenem ....... - Lektor! -'ég "megragadta az orvos karját - Önök olyan hátaim** sak. Nekem-—-? 1917 március harmadikán. ... . igen, a qioeur des Dames-i ellentámadás előkéazitéSóben..., nekem.Ott.... a kilencedik lovasosztály kapitánya, Morand,,.;: elesett a vőlegényem, Nem tudják őt ..... nem tudnák feltámasztani. ..,?..''" :- A professzor rezignált mosollyal csóválta meg a fejét; - Miss Clara, annyira még nem haladtunk. Az őszhaju Csipkerózsika szeméből kihullt a rettentő csalódás gyermekkönnye: - Akkor, .... semmit sem haladtak, doktor.