Hetikiadás, 1928. január-július

1928-05-01 / 18 [1513]

Egy lap a székely krónikából. A fogoly,akinek érzékei hosszú esztendők alatt olyan finomra fejlettek,mint a vadállaté az ősrengetegben /hirtelen ugy érzi,valaki közeledik. Egy perc telik csak 'el s már hallja,hogy valaki 'kopog a- feje fölött,majd a mennyezet közepén szük karika nyi lik, vakító fénysugár vág át a sötétségen,s ebben az illetéktelen glóriában megjelenik a börtönőr bozontos gorilla koponyája. - Hé moj ... az ebéd ... A rab viseltes arca megvonaglik .Kom érti a szót,ez a nyelv idegen neki,csak a mozdulatokból,csak a koppanasokból,zörrejékből ért. Nyolcadik éve,mióta a sóbányák mélyéről idekerült,naponta var csudát a megtáruló mennyezet felől,mely azonban még addig sohasem hozott mást,mint a porkolábnak degeneráit,majommosolyu,durva fiziognomiájat. De vájjon varhutja-e.hogj gentlemenek,vagy akár csak embernyi emberek kurjantása figyelmeztesse a táplálkozás keserű kötelességére? Az őr mag.., is rab,a börtön alattvalója, s nem csuda,ha elállatiasodik. -Héi..az ördögbe is ••«. xz ebéd! A mennyezet nyilasán át nyikorogva ereszkedik le egy kötél fakampóján két cseber,az egyik vizzel,a másik étellel. A fogoly leakasztja az edényeket,s két üres kannát tesz helyükbe,majd mohón nekirohan a ;

'friss" szállítmánynak. Friss? A viz kissé állott, tetején apró zsirfoltok uajkainak. A napi koszt egy darab kenyérből, szárazfőzelékböl, SZÍVÓS marhahús, ból áll. A rab remegő izgalommal,durva örömmel kap a húsdarab utan. A börtönőr már hozzá van szokva az ilyen jelenetekhez,s unottan röhög: -Nana, osaK ne olyan sürgősen .... ma húsvét van barátom.. A mennyezet bezárul és a sötétség ismét átveszi birodalmát, x Ma húsvét van barátom. De a cella csak olyan,mint volt tavaly,azelőtt és . minden idők óta. Mélyen a föld alatt fekszik a börtön,melynek faragatlan,nyers termésköveit feketére égette az örök sötétség. A távoli világot csak sejteni lehet itt,mikor megnyílik a mennyezet és beszökik néhány vakitó napsugár, A kőkockákat évszázadok alatt már átitatta a talajvíz és a jéghideg cseppek néha megkoppannak a rab barázdás koponyáján. A padlót sürüszövésü,kettős vasracsozat helyettesíti, mely alatt szük alagútba szoritva csapkod és idegölő morajjal rohan tova a Prahova. Ördögi architektikus lehetett,aki a hideg és dühös hullámok fölé építette ezt a börtön-. Vagy tán urai parancsoltak igy? Ki tudja,mit mesélnének az ódon kövek,ha sorsuk nem követelne tőlük örök hallgatást.? Talán viharos éj szakákon,mikor minden jó lélek meghúzódik békés otthonában.megnyíltak a padlózat rácsai és a rabok,akiknek mar hírét is eltemette az idő,alázuhantak a fekete örvénybe. Egy kiáltás,egy loccsanas,azután semmi. A fogoly a sötétben gyakorta kutatja,nem tudna-e ráakadni a titkos rugókra? De hiába tapogatj~ végig a rozsdamurt rudakat egészen a termé skövig, melybe kisróshetetlenül,kitéphete tlenul mélyen ágyaztak bele ií padló zatot ,nem talál semmit.Csak néha ugrik fel egy-egy patkány kezenyomán és sziszegve menekül a patak aiagutjainak zegzugjain. Pedig milyen jó lenne,ha egyszer szójjelválnának a vasrudak, a a Prahova elnyelné a börtön lakóját. Hányszor is visszazokogta már a sóbányát.,-- feljár kristályok ezerméteres mélységeit,ahol legalább emberek voltak mellette,s ahol minden vasárnap csikorgó felvonó szállította őket a bánya templomban .De nem jobb-e a halai,mint ez a borzalmas öröksetét pincegádor,hideg cseppeket izzadó fekete szirtjeivol,patkányaival,lenn száguldó perlekedő hullámaival,vak semmiségbe múló éveivel és elállatiasodott börtönőrével,aki nyolc év után ma mondta ki az első ombori szót: Hé moj ... Húsvét van barátom .../Folyt.köv./ X