Hetikiadás, 1927. január-június

1927-04-05 / 14 [1511]

CSAT" A HITSVÍTt SZÁMBAK KGZCLHBTÖ * , __ , ' _ ~ _ „ -ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ^ Húsvét .Bolytatás J.. Kszekció ffídtfjfo A Lusvétl tojások nagyrészét szépen di szitik' mindenféle rajzok vannak a festett tojásra reákarcolva és ezek a rajsok sokszor az illető vidék népies művészetének gyönyörű dokumentumai. Az iratos tojás a feltámadt természet egész színpompáját magán viseli. A diszitást a vörös börzsönyben mártott tojás héjára valaminő hegyes eszközzel karcolják reá. Az írott t o já.sra mondások, a hímes tojásra himzésszerü rajz, a mustrás tojásra különböző mintázatok vannak belekarcclya. Legtöbbször a szerelem Jelképe, a lángoló sziv, az egymásbafonódc kéz, vagy a bánat jele, a szomorúfűz, a szelídség jelképe, a galamb, a természet köréből a tavasz minden virágzata kerül a tojásra, hol naiv stilizáltságban, hol egyéni változatosságnak helytadva, a nép sajátságos lelkülete szerint vidékenként más és más formában, stílusban. A húsvéti tojás ajándékozása a legnagyobb megtiszteltetés és ezért bizonyos kötelezettségek erednek annak elfogadásából. Aki a leányoknak tojást v^'sz ajándékba, jogot szerez arra, hogy húsvét másodnapján megöntözze őket, a lányok viszont húsvét harmadnapján a legényeket.. A nőtlen fiatalemberek annak a család háziasszonyának, ahova az egész éven át bejáratosak voltak, szépen díszített tojást visznek ajándékba. A húsvéti lakoma végefelé előkerülnek az összegyűlt tojások, a fiatal házasok Összeütik és ha az asszony tojása betörik, még abban az évben gyermeket remélhet. Be a gyerekek is s-f irányén koocintgat ják a húsvéti pirostojást, amiből aztán az a játék támad, hogy akinek a tojása ép marad, az megnyer-1 az eltört tojást . De a húsvéti feltámadást megelőz* nagyhét egyes napjait is hagyományos népszokások tarkítják. A vi r ágvasárna pkor a templomban megszentelt barkát gondosan megőrzik valami kép kerete mellé akasztva. Sz aztán megvédi a házat sokféle veszedelemtől. 3zt a vallásos szokást azonban olyan vidéken Is gyakorolják, ahol a templomi beszentelés nem történik meg; itt^csupán a barkát csomóba kötik, tavaszi virágokkal ékes-tik és házról-házra járnak vele, ahol bőséges ajándékozásban van részük cserébe a jókívánságokért. Nagyrészt protestáns felekezetű vidékeken dibik ez a szokás. Hazánkban valamikor ezen a napon vonult fel a falusi fiatalság, élükön szamárháton ülve a templomból! sekrestyés, vagy a minisztráns. Ez a precesszió a Megváltó jeruzsálemi bevonulását jelképezte és ma már talán egészen ki_€nt a divatbó1. A vasárnapot követ" hét legéhitatosabb napja a zöldcsü- tortök

,vagy nagycsütörtök. A templom harangja meghal, vagy Rómába megy, hogy -tt megáldassák és csak nagyszombat napján tér ismét vissza, - tartja a néphit. Ezeken a csendes napokon fapálcikák ütögetésével, vagy kereplőkkel szólítják a hívőket templomba, amely kerepelést ellátni, a falusi fiatalság népszerű örömei közé tartozik. Zöldcsütörtöknek azért nevezték el ezt a napot, mert a bibliabeli zsidók a bárány mellé zöldfüveket,ettek e napon. Voltaképen a természet újraéledésének ezen a napján ma is általában szokásos valamilyen zöldfőzelékfélét enni: salátát, spenótét, stb. A nagypénteki nap, Krisztus sirbatételének napja, a mély gyásznak van szentelve. A felesleges munkától mindenki tartózkodik ezen a napon és a legszigorúbb böjtöt tartja be. Nagypénteknek, a hagyomány szerint, különös varázsa van. Ilyenkor szokás ültetni, vagy ásni kezdeni, a jószágnak friss füvet adni, amitől egészsége ahban az esztendőben meg lesz óva. Azonkívül szokás az állatot ^ némely vidéken ezen a napon húsvéti vízzel, vagy harmat vízzel lemosni, amivel a néphit^ a mindenféle nyavalyáktól véli megóvni a háziállatot. Talán a holló is ezért mossa a fiát ezen a napon. /Eolvtatáaa következik./