Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Draveczky Balázs: Asztaltársaságok tegnapelőtt és tegnap.

vendéglőt, majd a Ráday utca 27-ben. Több irodalmi-művészeti asztaltársaság is kedvet kapott az ott-tanyázásra. Közöttük állandó hétfői vacsoravendégek lettek Ágai Adolfék, a Borsszem Jankó szerkesztősége: a Kagál Asztaltársaság és baráti köre (Ambrus Zoltán, Szép Ernő, Kozma Andor, Garay Ákos, a házi költőjük, dr. Réthy László - alias Lőwy Árpád). A kellemes együttlétet remek vacsorák egészítették ki. "Vacsora-hát nem is vacsora már az, ami bennünket a Bálóné asszonyom konyhájára hajt. Ezek költemények" - írta a népszerű lap főszerkesztője, Ágai Adolf, aki Porzó álnéven volt rendkívül kedvelt. Ő írta az egyik legsikeresebb összeállítást a nagyvárosiasodé fővárosunkról, Utazás Pestről Budapestre címmel. Bálóné híres asztaltársaságai emléke megörökítésére vendégkönyvet tartott és értékes rekvizitumaiknak helyet biztosított vendéglője nagytermében. A mai Gundel 19. század végi - 20. század eleji elődje, a Wampetics vendéglői részében és kerthelyiségében akkortájt közel harminc különféle érdeklődésű, foglalkozású és taglétszámú asztaltársaság találkozott rendszerességgel. Közöttük híres volt a kor színészfejedelmének, Ujházy Edének törzskompániája. A vendéglőben született és az asztaltársaság népszerűsítette városszerte a művészről elnevezett híres levest, és ott a Wampeticsben itta Ujházy a róla elnevezett fröccsöt, - száraz fehér bort jégbehűtött kovászos uborka levével. Asztaltársaságuk tagja volt a fiatal Móricz Zsigmond is, aki Ebéd című elbeszélésében meg is örökítette a nagy színész levese készítésének hiteles fortélyait. (Ami eredetileg főleg kakas húsából készült.) A zöldvendéglők közül nem egy távol esett a város szívétől és zajától, messziről kellett odazarándokolni. A már odaszokott asztaltársaságokat azonban nem gátolta, hogy rendszeresen ott adjanak (ahogyan szabályaik előírták) egymásnak találkozót. Ilyen volt a pestújhelyi Oprics vendéglő Paripákat Pártolók Pártja, amelynek tagjai között iparos, kistisztviselő, újságíró mellett neves színészek, így a két Makláry testvér is hosszú éveken keresztül nagyon jól érezte magát. A vendéglő hajdani tulajdonosától értékes, kézi festéssel, versenyző lovakat ábrázoló, üvegből készített számozott sörös kupákat kaptunk ajándékba. Az asztaltársaság meghatározott számú volt. Tagjai a saját poharukat használták. Csak akkor vettek fel új tagot, amikor valaki vagy az égi asztaltársaságba „igazolt át", vagy kilépett a díszes kompániából. Oprics vendéglős úr elmondása szerint utóbbira a társaság több mint negyedszázados fennállása alatt mindössze egyszer került sor! (A sok kimaradozás miatt a feleség által hozott szigorú családi parancs okából...) Arra viszont évenként többször is, hogy a társasági büntetéspénzekből felszaporodott spórkasszából szegény sorsú, arra érdemes fiatalokat és családokat támogattak. Az alakulgató új polgári réteg és annak hagyománytisztelő, a régmúlt asztal társasági szokásait megelevenítő és szociális érzékenységű tagjai szíves figyelmébe ajánljuk a fentiekben bemutatott formák felújítását, népszerűsítését. Lesz tennivalója a vendéglátóhelyek tulajdonosainak is. Olyan környezetet kell kialakítani, olyan eszközöket kell tartani, olyan kínálatot, különlegességeket kell nyújtani, melyektől kedvet kapnak, odaszoknak, rendszeres találkozást igényelnek ezek az új asztaltársaságok! 70