Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
ELŐADÁSOK - Csepeli György: Globális és lokális.
Csepeli György GLOBÁLIS ÉS LOKÁLIS Idestova több mint egy éve, hogy az SZDSZ szeszélyéből az Informatikai és Hírközlési Minisztériumba kerültem, egy ilyen különös szerepbe, mint a politikai államtitkárság. Egy kicsit Németh Lászlói módon gályapadként fogom fel ezt a helyzetet, és megpróbálok laboratóriumot csinálni belőle. Az, amit most el fogok mondani, lényegében véve, ennek a vállalkozásnak valamelyik első gyümölcse. Megpróbáltam átgondolni azt, hogy mint szociológus, szociálpszichológus, abból a tudáskészletből, amiből kiindultam, és bekerültem a székbe, ahol vagyok, az információs korszak kihívásait tekintetében milyen következtetéseket lehet levonni. Ezt a helyzetet és ezt az előadást azért tartom nagyon fontosnak, és azért örülök, őszintén, hogy elmondhatom ezeket a kiérleletlen gondolatokat, mert úgy képzelem, hogy az információs korszak Önök, könyvtárosok nélkül csak üres szólam marad. Az az új nemesség, amely az információs korszak élgárdája kell, hogy legyen, akik át kell, hogy vezessék a magyar társadalmat az információs korszakba, és az információs társadalom kihívásainak megfelelően felkészítsék az új nemzedéket egyszerre Európára, és egyszerre az új világra, feltétlenül Önök közül kell, hogy kikerüljön. Hiszen az iskolán kívül a könyvtár az a közművelődési intézmény, ahol együtt van a változás és a folyamatosság, ez a kultúrának a hagyományos értelemben vett készlete, mind pedig a megújításának központi műhelye. Az előadásom alapgondolatát tekintve nagyon egyszerű: az információs társadalom paradigmán belül azt igyekszem majd bizonygatni, hogy a lokális, amely korábban valamilyen módon elszigetelt, valamilyen módon speciális, valamilyen módon az úgynevezett általános képest szigetszerű elkülönülés volt, az információs társadalom adta keretek között messzemenően belép a globalitásba, megtartván természetesen sajátosságait. De mielőtt ennek a kapcsolatnak természetébe belemennék, néhány általánosabb eszmefuttatást szeretnék Önök számára elmondani. Első és kiinduló pontom, tulajdonképpen antropológiai. Meggyőződésem, hogy az információs társadalom jóllehet mindent megváltoztat, döntően nem változtatja meg az embert. Nem változtatja meg magát azt az emberi helyzetet, amelyet Nietzsche nyomán nyilvánvalóan meghatározatlanságként lehet definiálni, és a meghatározatlanságból kell látnunk azt az erőfeszítést, a kórról-korra adódó feladatot, amelyből meghatározottság jön létre, mindenekelőtt a cselekvés tekintetében. A cselekvés célt és eszközt jelent, méghozzá egy társas helyzetben. Nyilvánvalóan nem Robinsonról van szó, nem Maugliról van szó, hanem társas helyzetről van szó, amikor a helyzet adta kihívásoknak megfelelően a csoport vagy a pár vagy a társadalom vagy a közösség vagy egyéb integráltabb, sokszereplős tényező együttes valamilyen módon a meghatározatlanságot meghatározásba, önmeghatározásba fordítja. Most ennek az önmeghatározásnak a mi szempontunkból egy nagyon fontos vonatkozása az, hogy a szituáció mindig az ifinek és a mo5fnak a pillanatnyiságában zajlik, mint ez az előadás is. De ugyanakkor, ahogy ez az előadás és 15
