Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)
Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei
A gazdaközönségnek pontos képét adjuk a mezőgazdaságnak, a tulajdonjogi, kezelési és bérleti viszonyoknak; az iparos, kereskedő és vállalkozó megismerheti belőle a városok ipari, kereskedelmi és pénzügyi viszonyait, az érdekképviseletek szervezetét és végre e mü kiterjed a társadalmi, nevezetesen az egyesületi és testületi élet ismertetésére. Mindezt nem száraz, lexikonszerű modorban, hanem könnyen érthető, világos és mindenkinek kellemes olvasmányt nyújtó módon, kísérve folyton számos ismeretterjesztő, szép kivitelű, állandó becsű képpel, rajzokkal, térképekkel stb. A munka egyes részeit mind oly szakemberekkel Íratjuk meg, a kik különösen az illető vidéknek vagy szakmáknak kitűnő ismerői és akik előre is teljes biztosítékot nyújtanak a munka alaposságára nézve. A «Magyarország Vármegyéi és Városai» a közvetlen tudás és megismerés alapján szerkesztett mü lesz, melynek alaposságát az említett szakférfiak és helyi írók megbízhatósága mellett, a fővárosi szakkörökből alakult állandó munkatársak központi bizottsága biztosítja." A sorozat szerkesztését és kiadását végző, s az MTA Budapest V. kerületi, Arany János utcai székházában működő Országos Monographia Bizottság 74 (1. kötet), ill. 56 (21. kötet) tagból állt, 34 tag végig állandó maradt. A szerkesztő bizottság elnöke: Rákosi Jenő, másodelnöke Lóczy Lajos, Virter Ferenc, az Országos Monográfia Társaság igazgatója és Vendé Aladár, a Társaság szerkesztője volt. A Társaság tagjai között a kor legnevesebb történészei, néprajzosai, írói, természettudósai stb. szerepeltek: Balassa József, Bársony István, Bánóczi József, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, Borbás Vince, Csapodi István, Csorna József, Dedek Crescens Lajos, Entz Géza, Falk Miksa, Fejérpataky László, György Aladár, Hutyra Ferenc, Jankó János, Jókai Mór, Katona Lajos, Konkoly-Thege Miklós, Körösi József, Lóczy Lajos, Ortvay Tivadar, Óváry Lipót, Pasteiner Gyula, Reiszig Ede, id. és ifj. Szinnyei József, Thallóczy Lajos. A központi szerkesztőbizottság tagjai között volt neves egyházi személyiség (pl. Baltik Frigyes ev. püspök), újságíró (pl. Porzsolt Kálmán, a Pesti Hírlap munkatársa), politikus, országgyűlési képviselő (pl. Bárczy István Budapest székesfővárosi és Kada Elek kecskeméti polgármester), akadémiai tag, közgyűjteményi vezető (pl. Kammerer Ernő, a Szépművészeti Múzeum, Radisich Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója) stb. Természetesen már akkor - ne feledjük: a magyar kapitalizálódás intenzív szakaszában vagyunk! - fontos volt az üzleti élet képviselőinek támogatása is, így kerültek be a Bizottságba iparvállalati és bankelnökök, a gazdasági élet jeles képviselői, pl. Mudrony Soma, illetve Gelléri Mór, az Országos Iparegyesület egymást követő két igazgatója, Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, Borbély Lajos, a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója stb. A munkálatok jelentős kormányzati támogatást is élveztek, amellyel elősegítették a helyszíni munkákat, a terepmunkát. Egyes vármegyékben (pl. Nógrád, Somogy és Szabolcs vármegyében) önálló monográfiái társaságok alakultak, amelyek a helyi munkát szervezték. A szerzők között egyrészt fővárosi történész-kutatók (bár a legjelesebbek csak elvétve, pl. Cholnoky Jenő, Csánky Dezső, Bátky Zsigmond, Katona Lajos, Nagy Géza, Pór Antal), másrészt a főként a saját koruk helyi viszonyait jól ismerő, igen eltérő felkészültségű és invenciójú helyi szerzők (tanárok, orvosok, ügyvédek, lelkészek, levéltárosok, jegyzők stb.) voltak. Praznovszky Mihály kutatásai alapján tudjuk, hogy például Móricz Zsigmond - aki egyébként 1907-től egy ideig a Monográfia Társaság munkatársa volt - is írt néhány fejezetet a BácsBodrog és az Esztergom, valamint Nyilas István álnéven a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és a Szatmár vármegyei kötetbe. Móricz odáig vetemedett, hogy a Szatmár és az Esztergom vármegyei kötet természetrajzi részét is megírta, természetesen nagyrészt mások által gyűjtött anyag alapján, amiért az esztergomi kötet kapcsán Lóczy Lajostól igen kemény bírálatot is kapott. 54
