Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

S még egy érdekesség Móricczal kapcsolatban: valójában az esztergomi kötet előszavát is ö írta - kálvinista lévén, de nagy beleérző képességgel - a katolikus Vaszary Kolos nevében, olyan jól, hogy azt a hercegprímás elfogadta, s közölni engedte. A magyar történetírás történetéről írott szakmunkák szerint a kötetek közül a legsikerültebb a Somogy, Nógrád, Temes, Vas vármegyét feldolgozó monográfia, a leggyengébb talán a nyitó kötet, Abaújé. S ami meglepő, a legjobb köteteket nem is az akkor legjobbnak tartott/vélt tudósok írták, hanem az illető települést, régiót vagy annak egy-egy részdiszciplínáját jól ismerő, jó értelemben vett patrióta tanárok, jegyzők, lelkészek, levéltárnokok stb. A színvonalat erősen meghatározta a helyi tudományos és szellemi közélet, a helyi egyletek, társaságok léte, a hagyomány, a múlt és a jelen emlékeinek akkori feldolgozottsági foka. Az egyes kötetek általában nem tartalmazzák a kiadás évét - talán azért is, mert a millennium alkalmából készültek, de a kötetek java csak 1900 után jelent meg. Az elkészülés, illetve megjelenés éve a szakkritikák és más források alapján állítható össze - ezt a munkát Gazda Abaúj Torna vármegye és Kassa 1896 Fiume és a magyar-horvát tengerpart 1897 Vas vármegye 1898 Nyitra vármegye 1899 Szabolcs vármegye 1900 Bihar vármegye és Nagyvárad 1901 Hont vármegye és Selmeczbánya 1903 Bars vármegye 1903 Pozsony vármegye és Pozsony 1904 Gömör-Kishont vármegye 1904 Zemplén vármegye 1906 Győr vármegye 1907 Komárom vármegye és Komárom 1908 Bács-Bodrog vármegye (1-2.) 1910 Nógrád vármegye 1911 Temes vármegye 1912 Torontál vármegye 1912 Somogy vármegye 1913 Az 1980-as években megkezdődött a sorozat köteteinek hasonmás formában történő kiadása {Vas, Pest-Pilis-Soh-Kiskun, Nógrád, Esztergom), amit könyvészeti ritkaságuk feltétlenül indokolt, ráadásul meggondolkodtató az is, hogy a legtöbb vármegyéről az azóta eltelt egy évszázad alatt sem tudott a magyar tudomány jobb, teljesebb összefoglalást felmutatni. Az egyes kötetek enciklopédikus teljességre törekedtek. Szerkezetük nagyjából egységes. Az előszót általában a vármegye valamely jeles alakja, politikai vezetője (főispánja, országgyűlési képviselője stb.) vagy neves író, közéleti és egyházi személyiség (pl. Jókai Mór, Rákosi Jenő) írta. A természetföldrajzi és az éghajlati viszonyokat elemző fejezet után a községek, ill. a vármegye területén lévő városok ábécé rendben való leírása következik. A gazdasági, közigazgatási és művelődéstörténeti fejezetek többnyire a vármegye néprajzát, az ipart és kereskedelmet, a mezőgazdaságot és állattenyésztést, a közlekedés- és hitelügyet, a közoktatást és intézményeit, a törvénykezés helyzetét, sok esetben a közművelődés bizonyos vonatkozásait 55