Hazai Tudósítások, 1989 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

1989.XXVI.évf.19.sz.Hazai Tudósítások

2

Damjanich János, az 1948/49-es szabadságharc legendás hirü tábornoka, az aradi vértanuk egyike ezzel az imával készült utolsó, keserves útjára az 1849. október 5-ről 6-ra virradó éjszakán: "...ceruzával, egy féliv papirosra, két javítással írva." Saját sorsának tragikumán felülemelkedve, mintegy végrendeletbe foglalta törődését hazájával, túlélő bajtársaival, feleségével.

Akinek a vigasztalására ezt a szép imát irta, a két évi házasság után magára maradt Csernovics Emilia volt. A fiatal özvegy a Bach-korszak, majd a kiegyezés utáni Magyarország közéletének ismert szereplője lett. Hosszú életének - 90 évet ért meg - a jótékonykodás, a magyar nőnevelés ügyéért folytatott odaadó tevékenykedés adott tartalmat.

0któber6. a folklórban

A gyászos emlékezetű október 6. mindig élénken foglalkoztatta a nép képzeletét, s érzelmeit különféle szöveges, zenei és tárgyi alkotásokban fejezte ki. Mándoki László pécsi néprajzkutató - aki régóta gyűjti a kivégzett honvédtábornokok emlékét idéző folklorisztikai müveket - kiderítette, hogy az aradi vértanuk nótáját, vagy annak szöveges változatát még ma is mintegy száz helyen ismerik az országban. Sőt, határainkon túl is, például Erdélyben. Nemrég a dal egy újabb variánsát fedezte fel, sikerült magnetofonnal a dallamot is rögzítenie. Falusi lakodalmakban olykor napjainkban is felhangzik még az aradi nóta. Éjféltájt, amikor az ifjú pár elhagyja a termet és a zenekar megpihen, egyegy idős ember előadja a vértanuk emlékét idéző dalt.

A tragikus történelmi esemény megihlette a faragókat is.

A századfordulón élt Bagói András botykapeterdi pásztor egy