Hazai Tudósítások, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-07-01 / 13. szám
1980.XVII.évf.13.az. Hazai Tudósítások 5 Juhász Ferenc: GYÖNYÖRŰ MAGYAR PILLANAT Repülő akartam lenni mindig, sose költő. Mint ahogy verseimben. Repültem is egyszer, rövid időre vezetve is a szerkezetet, mintha sejtcellalapokból forrasztott óriás üvegszunyogban ültem volna. Lent, fönt az akkori végtelen, én meg a sejtes üvegcsillagban, a felsőszámyas sportrepülőgépben. Hát hogyne dobbanna most óriásit, nem is a szivem, de az agyam, mikor honfitársam robog és lebeg az űrben! A költészet rejtelemkutatás is, a titok, az ismeretlen megismerésvágya. S az űrkutatás is az, s mert emberrel, annál emberibben. Megismerhető e a végtelen? És miért? A világegyetem-ketrec rabjai vagyunk e mi, emberek. Csillagháló-ketrecben földi számüzöttek? és meddig tud tágulni akaratunk, hitünk, a tudományos. Mint gumiszálakból szőtt hálóketrecet csak bizonyos térpontig tudjuk kitágítani, beletágitani magunkat az anyag-fizikai egyetemesbe, aztán a puha téridőrács gumihálógömbje visszaránt a földgolyóra minket? Át tudjuk e tömi biológiai ketrecünket, biológiai létünk halandóság-rácsbörtönét. És mit tesz és mit tehet az ember az űrben, az emberért? Mert ez .> a fontos!Nem az ember ellen. A megismerés uj csillagain keres hazát az emberjövőnek? Iparnak, virágoskertnek, pihenő csöndszigetnek? Mert az uj tudás, akár a technikában, sohase lehet a halál szolgája, az egyetemes háborúé, a pontos célzás halálbizonyossága. Ezt tudom. Ezt hiszem. Ennek bizonysága ez a gyönyörű magyar pillanat is. Mert hiszen boldog vagyok, hogy egy emberszivnyi Magyarország kering most a földgolyó körül az űrben. Hogy egy magyarországnyi embersziv pulzál boldogan Földünk körött pörögve csodás fémszerkezetben. A tudni akaró, megismerésre bátor emberi hűség. Az emberiségért. Jövőnkért, a boldogabb, a világegyetem kopár és sötét, gyémántló, forró térségeibe kiszülető emberiségünkért.
