Harangszó, 1944

1944-07-16 / 29. szám

1944. július 16. HARANGSZÓ 133 Apróságok az óléiból. KItud/a ?! Grillparzer, a jeles német drámairó beszéli ifjúkori emlé­kezéseiben, hogy édesapja egy alkalommal néhány ió baráijá! meghívta magához valami ünnepi lakomára. Miközben az egyik vendég poharát emelve így szólt: „Vigadjunk, míg élünk; ki tudja, a másvilágon örülhetünk-e?“ Erre egy másik vendég emelkedett fel, aki szellemessége és magas képzettsége miatt nagy tekintélyben állott s azt monda: „Ki tudja egyáltalán, hogy ez után az élet után lesz-e egy másik?“ Ez a kétszeres „Ki tudja?“, melyet a gyermek a másik szobában észrevétlenül hallott, villámcsapásként érte a szívét s leforrázta, megsemmi­sítette abban a vallásosságnak szépen fejlődő rügyeit. Hosszú időbe került, — vallja be Grillparzer, mig lelke elvesztett gyer­mekded hitét és egyensúlyát visszanyerte. — S hány van, aki a botránkoztatás után többé sohase nyeri vissza! .. .„Ö megviv&at tengerekkel (Dtúli én. 262, 2.) Nagy Kanut angol és dán királyt hízelgő udvaroncai a félvilág és a tenger urának nevezték eh Egy alkalommal da­gály idején a király egész udvara kíséretében levonult a ten­gerpartra s a hullámoknak parancsolóan szól oda: „Ne mer­jétek a ti uratoknak királyi lábait megnedvesíteni.“ Néhány perc mqlva azonban egy erősebb hullám csap partra, keresz­tül a király lábain, iszappal és sárral borítva el csizmáit. Mire a király hízelgő udvaroncaihoz fordulva azt mondja nekik: „Most magatok is láthatjátok, hogy én nem vagyok a tenger­nek ura és nincs nekem felette hatalmam.“ — Egyedül Jézus az, akinek „mind a szelek, mind a tenger engednek“ (Máté 8, 27.)... A mai világrengető vihar lecsendesitését is csak Jézustól várhatjifk és remélhetjük. A Jövőért! A Midrasban — Mózes törvénykönyvének fejtegetésébő’ és magyarázatából származott iratok gyűjteményében — van elbeszélve, hogy Hadrián császár egy alkalommal midőn Pa­lesztinát beutazta, egy öreg embert látott, amint éppen egy fügefa-csemetét ültetett. Megkérdezi tőle, hogy milyen idős? „Bizony már a századik évemet tiprom,“ — volt a felelet. „És még reméled, hogy munkádnak a gyümölcsét élvezni is fogod?“ — kérdezi tovább a császár. „Azért ültetem ezt a fát, hogy gyümölcsöt hozzon. Ha Istennek úgy tetszik, hogy gyü­mölcséből ehessek is, jó; ha pedig nem: majd mások fogják élvezni azt. mintáhogy én is élvezem azok munkájának a gyü­mölcsét, akik előttem éltek és értem dolgoztak“. A birodalom alapja. Egy afrikai bennszülött fejedelem Viktória angol király­nőhöz követséget küldött gazdag ajándékokkal, azt tudakolván tőle, hogy miben rejlik Anglia nagyságának a titka. A királynő nem flottájának, nem hadseregének a számát sorolta fel, ha­nem egy diszkötésü Bibliát adott át a követnek azzal: „Mondd meg otthon a fejedelemnek, hogy Anglia nagyságának, jólé­tének és virágzásának a titka ez a könyvf — Anglia mai * vezetői elmerik-e ezt mondani? Kiss Samu. Július 21. — Krisztussal utazás köz­ben. Csel. 27, 3—44. Az igében egy ve­szélyes utazás viszontagságai tárulnak elénk. Pál apostol nem szabad ember­ként utazik. Bilincsbe verve viszik. Fo­goly. Mégis a legerősebb a hajón. Re­ményt önt társaiba. A veszély tetőfokán sem veszíti el fejét. Lélekjelenléte, nyu­galma, körültekintése megmenti az uta­sokat. Életmentő. A bömbölő viharban, a recsegő-ropogó hajón sem szakadt meg kapcsolata az Istennel. Meghallotta sza­vát. Ez‘a nyitja erejének. A mgi idők is veszedelmessé teszik,az utazást. Csak az utazik, akinek az elodázhatatlan. Az ige biztatást nyújt. Minden nélkül útnak indulhatok. Csak... Csak Krisztust vi­gyem a lelkemben. Kocsi, vonat, autó dübörgése közben, bombák robbanásá­ban is figyeljek Isten szavára. Krisztu­sunk, légy az úton velünk! Július 22. — Mindenütt Krisztussal. Máté 6, 24. Látom, a, gyermek akkor legboldogabb, amikor együtt lehet szü­leivel. öröme meglátszik szeme csillo­gásában, de magaviseletében is. Jobb, engedelmesebb. Érzem, a szülő akkor a legnyugodtabb, amikor együtt van gyermekével. Ha rajta pihenteti szemét. Ilyenkor tudja gyermekét legnagyobb biztonságban. Isten gyermekei vagyunk. Akkor boldog, ha Vele vagyunk. Azt szeretné, Jia mindenütt Vele lennénk. Ha egyedül Ő lenne a mi Urunk. Ha jnás úrral nem lennénk. Másnak nem szolgálnánk. Két úrnak nem lehet szol­gálni. Életünk megmutatja, hol állunk. Ki mellett vagyunk. Balgatag, aki nem Krisztust választja. Őáltala Isten kegyel- flies Atyja minden bűnbánó gyermeké­nek. Mindenütt légy velünk Krisztusunk! Komjáthy Lajos. Honvédtcinlc Usenoelc. Tóth Gyula hadnagy a K. 554-es tá- boriszámön köszönetét mond a Harang­szóért, — édesanyját, testvéreit, rokonait szeretettel köszönti. Egészséges: semmi baja nincsen. Suszt Sándor honvéd Z. 210. tábort számról üzeni Alsószeii, Alsó határra, szüleinek és testvéreinek, jó! van, egész­séges,“ nincs semmi baja, szabadságra még nem tud menni, levelet vár, min­denkit szeretettel csókol és ismerősöket üdvözli. Bibliát, énekeaköuyvet kérnek « beteg katonák. A kalocsai, 537-es hadikórház, prot. betegei nagyon áhítoznak biblia és éne­keskönyv után. A Harangszó útján hí­a földből. Ing van rajta és nadrág. En­nek bő szára rojtosan csüng térde alá. Különben mezleien a lába. — Tessék adni cigarettát! — Csak nem dohányzol? — csodál­kozom. — De igen! — Hiszen még tizennégy éves sem vagy! — Tizenhat múltam! — húzza ki magát. — Ügy sem adok, mert nincs! —• lel­tározom gondolatban hirtelen zsebeim tartalmát. — Akkor tessék pénzt adni! Néhány fillért nyújtottam át neki s most már igazán indultam. Azt azonban még látnom kellett, hogy hatalmas ug­rásokkal a túloldali mezőnek tart. Ott is többen dolgoznak. Miattam ő egy percre a kapáját hagyta cserben. Útközben hallom, hogy adakozáso­mat megtárgyalják. — Adott? — Uhüm! — Mennyit? Megmondja, hogy mennyit. — Te! — szólal meg dorgálón egy harmadik hang — Ved toten je kal- vinsky plebán (hiszen ez a kálvinista plébános)! « Aki ezt a néhány szót érti, annak el kell ismernie, hogy felekezeti téren nincs •k panaszra. * Temet a falu. Bánat könnye pereg az égből. Jó ember lehetett az elhúnyt, hogy nem csak a család köteles sirán­kozása, nemcsak az ég borulata, de az egész falu részvéte kíséri. Reggel óta nincs is egyéb az emberek eszében. Ott álldogálnak a halottas ház körül, né­melyek letelepedtek a falaljára, a „tő- cik“-re, melyet az épség előtt épp e cél­ból hagynak az építők. Csakhamar befejeződnek az előkészü- letek, s nyugovóra kísérhetjük az el­vom fel erre a jelentős eseményre az illetékesek figyelmét és kérem azokat, akiknek birtokában használaton kívüli biblia és énekeskönyv van, hogy ezt cí­memre elküldeni szíveskedjenek. Kalocsa, 1944. július 3-án. Testvéri köszöntéssel: Nagy László t. táb. lelkész. B. 373. tábori számon szeretettél kö­szöntik szeretteiket: Fülöp László szkv, Bódis Vilmos tiz., Szendi Ferenc őrv., Molnár József őrv., T. Kun István honv., Pinke Ferenc honv., Rontó János honv., Lehó Kálmán honv., Müller Ferenc honv,. Vasali Kálmán honv., Schváb András honv. és Tóth Miklós honv. Mohácsy László bakopytamási lelkész hárctérremenet a határról küldi híveinek, rokonainak, barátainak szeretetteljes kö­szöntését. Erdélyi Sándor B. 898. tábori számon szeretettel köszönti hozzátartozóit isme­rőseit. Minél több hírt vár hazulról. A D. 528. számról üzennek: Kiss La­jos Pusztamiskére; feleségét, családját, szüleit, testvéreit üdvözli. Egészséges. Bernáth József Nemescsóra. Üdvözli édesanyját, testvéreit és Hidegh Lídiát. Jól van. Horváth Dénes Takácsiba. Üd­vözli feleségét és kis családját. Jól van. Asbóth Károly Kiskamondra. Üdvözli fe­leségét, családját. hunytat, aki a Dunántúlon született. Az ő falujában az volt a ritkaság, ha va­laki nem evangélikus. Életének vihara Amerikába verte. Itt ismerte meg az asszonyt. Házasságra lépett vele. A hon­vágy visszahozta őket, mégpedig az asz- szony falujába, ahol ő lett az egyetlen evangélikus. Most negyvenhárom esz­tendős házasság után hagyja el hitvesét s a katolikus falu eltemeti egyetlen evangélikus lakóját. így kerültem én is oda. Megható, hogy buzgólkodtak körü­löttem. Szeretnék, ha jó benyomásokat vinnék el magammal. Szegény zsellér­emberek, de mindent megtesznek, hogy a szertartás méltóságán csorba ne es­sék. Kikeresik legszebb énekeiket, el­mondják szokásaikat és szeretnék, ha a koporsóval bemennék a templomba is, mely történetesen éppen — katolikus. Meg is lehetne, ha a helyi plébános-es­peres úrnak épp nem akadt volna másutt dolga s az engedélyt hozzá megadja. Katolikus volt hát a temetés evangé­likus igehirdetéssel. Első prédikátoraink nem azt tettek a reformáció idején? Temetés után, de még déli harangszó előtt, mikor a torra már ismét gyüle­keztek a hozzátartozók, elmentem a köz­ben hazaérkezett espereshez. A jó em­berek kívánsága teljesült, mert ő azután elvitt a templomba és mindent megmu­tatott Az egyszerű, de régi árpádház- kori építkezésre valló templom szószék- ja fölött mellét csőrével felhasító peli­kán-madár a dísz, amint csipogó fiókáit elégíti meg saját húsával és vérével. Kedves, barátságos öregúr az esperes. Az evangélium bölcsesége él benne. Nem akadályozza, hogy katolikus híve­inek — láttam azt is engedte volna — akár saját templomában is evangélikus lelkész hirdesse az igét. Nem ilyenszerfi-e, mikor a nemes fény előcsillan? Mehr Gedeon. * OrgyiHcosoK. A most tomboló háborúnak sötét ka­tonája a partizán, az orgyilkos. Legyen a kezében géppisztoly, vagy tartsa a bombázógép kormányán, lehet mester- lövő, vagy félhők vakmerő halálugrója, mégsem katona, hanem orgyilkos. — Harcmódja alattomos, sokszor eldugott fegyverrel, álruhában rejtegeti magát. Célja legtöbbször a nemkatona védtele­nek pusztítása. Nem legyőzni akarja a másikat, hanem k i i r t a n i. Nem négyszemközt, napvilágnál áll ki a gát­ra, hanem hátulról, vagy felülről és a sötétben pusztít. A katonajellem be- mocskolása, a minden idők minden ka­tonájának járó babérág sárbahajítása a pártizánság. Pedig van a mi világunknak ennél fertőzőbb kórsága is: a lelki or gy i I- kosság. Minél tovább üvölt a vérfer- geteg, annál jobban kihallani ebből a pokol-muzsikából a lélekrombolók és hitgyilkosok hangját. Ezek a hithóhérok a külső hadszíntér területváltozására egy­szerre diadalordításokban és új jelsza­vakban akarják belejósotni a vérveszte­ségtől lankadt küzdők szívébe hazug­ságaikat. Első ködbombájuk, amivel meg akarják zavarni az égbenézök lá- v é g e a keresztyénfég- Ezerszer magyarázzák ugyanf hogy szép lehetett a Krisztus tanításg, de azt állítják, hogy a ma világában és a holnap alkotásaiban már nem lehet egy szemernyi szerepe sem, mert kiélte magát..— Igaz, hogy az első ágyúlövés­kor nem volt senkisem kiváncsi a ha­rangszóra, igaz, hogy a keresztyénség intő szavával csak háborús propaganda kártyázta el a becsületét, de elfelejtik a képzelt győzelem részeg jósai, hogy a keresztyénség nem az egyház, a papok tekintélye, nem a pápa, vagy papi bir­tok hatalma, hanem a keresztyénség maga: Krisztus. Lehet, hogy jaj lesz a keresztyéneknek, lehet, hogy a világ- robbantásban sok “keresztyén építmény maga alá temet keresztyénnek vélt ál­mokat, de ne felejtsük el, hogy az Isten­nek nem intézményre, nem keresztyén- s é gre, hanem elsősorban és legvégül is keresztyén emberekre van szük­sége, akik az Egyház értékét és örök­kévalóságát mint beléjük lehellt kegyel­met lélegzik a világba. Csak az a ke­resztyén pusztul el, akinek nincs annyi hite, hogy azt ma átadja másnak! Ma kellenek evangélikus lel­kek, akik megállnak a vérfolyamtól szaggatott gáton akkor is, ha a temp­lomtornyot már elnyelte a szennyes ára­dat. Ma kellenek a bizonyságtevők akik a lelki orgyilkosokba beléfojtják a szót és a csüggedőket harci dallal mozgósít­ják! A lélek orgyilkosainak másik állandó tőrszúrása: halál minden kisebb­ségre. Ezek a lélekbakók a vicsorgatva vert nagydobjukat mindig erre az egy hangra hangolják: csak a többszázmil­liós közösségeknek van élet-tere és -joga a világon. Jaj a kicsinyeknek! Szép do­log lehetett kisebbségi evangélikusok­nak, népek óceánjában sziget-magyar­nak lenni, gyönyörű a finnek Kalevala- álma, de az „új“ világrendezés nagyvo­nalú ácsolói lomtárba szórják pici kö­zösségek gyermekded csecsebecséit. Mag­\ vetőnek hirdetett kezek hintik a kon­kolyt, hogy minek ma a felekezeti ön­tudat és minek a magyarkodás, hisz az új világ elsöpri az ilyen kicsinyeskedők álmait• — Mi pedig tudjuk, hogy az Isten a történelemnek ma is Ura, s amit az Isten eddig tanított a történelemben, az ezután is igazság lesz! Akik bűneik­ből megtértek: megmaradtak s megma­radnak! A világon még csak, nagy né­pek pusztultak .el: nézzük csak a Bib­liában szereplő hatalmasokat! Minden *népnek el kell pusztulnia, amelyik ki- birhatatlanná teszi magát Isten és embe­rek előtt! — Evangélikus és magyar ki­sebbség, ne tárd ki a kebledet az or­gyilkosok előtt: kapaszkodj az Istenbe, hogy jobban, melegebben szoríthassuk egymás kezét! B á cs^ Sándor. HETI SZEMLE Folytatódtak a bombatámadások. — A szárnyasbomba is tovább pusztít. — A keleti harctéren megélénkült a harc. — Az elhárítás mindenütt eredményes, — Az elözönlő angolszász csapatok ke­mény német védelemmel viaskodnak. — Keleten Japán tervszerűen folytatja^ a háborút. — Országszerte megindult at* aratás. Szentháromság utáni 6. hét. Aki hiszen és meg keresztel ke- dik, idvezül. Márk 16, 16. Ha valaki bűnbe esik, gondoljon nagyon erősen a keresztségére. melyben az Isten bocsánatra köte­lezte magát annak, aki mindhalálig kész küzdeni a bűn ellen. Támasz­kodjék boldog daccal Isten ez ígé­retére s akkor újra érvénybe lép a keresztség. A szive pedig újra meg­békél és felvidul. Nem tulajdon cselekedetének elégtételében, ha­nem Isten irgalmasságában, me­lyet a keresztségben örök megtar­tásra ígéretül kapott. E hitben tart­son ki oly szilárdan, hogy ha min­den teremtmény és bűn nekiesnék, akkor is rajta csüngjön. Mert aki ettől eltántorodik, hazuggá teszi az Istent a keresztséghez fűzött ígé­retében. Lát her. Vigasztaljon gyötrődésed, Midőn bűntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség s baj reám ha tör. Verejtéked hűvösltsen, Segítőm, ha senki nincsen; Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom