Harangszó, 1940

1940-10-06 / 40. szám

312. HARANGSZÓ 1940. október 6. Apró történetek. SxéUely diákok fiösietie. Arad körül történt, de nem 1849-ben, hanem 1920-ban. Rengett a föld már Er­délyben. Láng csapott fel nyugat felöl: a temesvári összeesküvés híre. 40 diák van a felkelők között. A vád: Bánát megszervezése, Cli-Arad, Módos, s más helyeknek a felkelésbe való bekapcsolá­sa, a magyar sereg átkelésének előké­szítése a Tiszán. Negyven diák! És a román törvények szerint a lázadásért ha­lálos ítélet jár a 16 évesekre is! Erdély lélekzetvisszafojtva várja a döntést. S ta­lán új aradi martír lett volna a 40 diák­ból, ha a külföld közbe nem lép s a hadbíróság a diákokat fel nem menti. Ex is Qősiesség. A megszállás első éveiben egyik er­délyi városban éjjel letépték a szigu- ranca román zászlaját. A gyanú a szem­közti gimnázium diákjaira esett. Meg­jött az ultimátum: Elő a tettest, külön­ben bezárják az iskolát! Senki sem je­lentkezik. Az utolsó órában előáll egy hatodikos kisdiák, akit azonnal a szigu- rancára vittek. Megverték, bebörtönöz­ték, s csak hetek múlva került vissza betegen az iskolába. Bizonyítványáért, holmijaiért jelentkezett. Miért tetted ezt? — mondta szomorúan az igazgató. Az ilyen esztelenség nem menti meg a ma­gyarságot. Miért tetted fiam? — Nem én tettem igazgató úr —• szólt csendesen a diák. — Nem te tépted le a zászlót? — döbbent meg az igazgató. Hát ki? — Nem tudom. Nem tudod? Az igaz­gató szava elakadt. Hát akkor ... miért jelentkeztél? A diák arca kigyult és el­sápadt megint: Hogy be ne csukják az iskolát! OLVASSUKA BIBLIÁT Mindig többéi. Október 6. A buzgóságból. Zsid. 6:11. Nem hiába int egyik szép egyházi éne­künk eképen: Szívem buzogj hálákat. A buzgóság az emberi léleknek állandó mozgását jelenti. Azért ahol az emberek buzgólkodnak, ott szívvel-szájjal dicsőí­tik az Istent, törvényét kedvelik és meg­tartják. A buzgóság megszűnése egyenlő azzal, mint mikor a forrás vize elapad. Ha a kutak kiapadnak, ha a szívek nem buzognak, megszűnik az élet és siva­taggá válik körülöttünk minden. Minél több a buzgóság, annál mélyebb a hit és bizonyosabb a reménység. Szívleljük meg a szent ige intését: Mindvégiglen tanúsítsunk buzgóságot! Október 7. A hűségből. Máté 25 :21. Nagyobb épülethez több anyagra van szükségünk s ha több a földünk, annak a megműveléséhez is nagyobb erőt kell igénybe vennünk. Nem úgy vagyunk azonban a hűséggel. Akármilyen kis kör­ben, vagy akármilyen előkelő polcon is állunk, a hűséget nem mérhetjük fokok szerint, azt mondva, hogy itt elég ertnyi, ott pedig többre van szükség. Egyfor­mán,. mindenütt bizonyságot kell ten­nünk arról, hogy híveknek találtassunk. Azért kicsihez, nagyhoz, szegényhez, gazdaghoz szól az intés: Légy hív mind halálig! ____ O któber 8. A kitartásból. Jelenések 3:11. Tartsd meg, amid van! Ez a figyel­meztetés megszívlelésre méltó abból a szempontból is, hogy azokat a földi ja­vakat, mikkel az Isten megáldott, ne tékozoljuk el. De még inkább akkor, ha a lelki jókra gondolunk. Isten a ke- resztségben gyermekeivé fogadott, evan­géliumában kegyelméről biztosított, több vagy kevesebb tálentumot mindnyájunk­nak adott. Mennyivel inkább kell ezeket megtartanunk! De hogy tartjuk meg, ha nem vagyunk kitartók, ha meglanka­dunk, ha engedünk a csábításnak, s nem merünk szembeszállni a gonosz támadá­saival? Azért mindig több legyen a ki­tartásból, hogy megtartsuk és senki ne vegye el a mi koronánkat. Október 9. A megbocsátásból. Máté 18:21—22. Péter azt hitte, hogy ha arra a kérdésre: hányszor lehet ellene az ő atyafiának vétkezni és neki megbocsá­tani, azt a választ adja, hogy hétszer is, akkor elment addig a határig, amiért az ő Urától elismerést és dicséretet fog kapni. Hogy Jézus még többet fog köve­telni, hogy a hetvenhét ízben való megbocsátást kívánja, arra gondolni se mert. Pedig, ha eszünkbe vesszük, hogy Istennel szemben tengernyi a vétkünk és Isten azokat megbocsátja nékünk, akkor meg kell azt értenünk és gyako­rolnunk is kell: Mindig többet a meg­bocsátásból is. Október 10. A békességtűrésből. Efe- zus 4:2. Az élet iskolájában a két leg­nehezebb tantárgy a békesség és a tűrés. Egy tárgynak is vehetem s akkor ezt mondom, meg kell tanulnunk békessége- sen tűrni. Ez a tantárgy az élet iskolá­jának minden osztályában fel van véve. S a legkönnyebben megbukunk belőle, mert elfelejtjük, hogy azt jól csak ak­kor tanulhatjuk meg, ha nagyon komo­lyan vesszük. Az apostol alázatosságot, szelídséget s egymásnak szeretetben való elszenvedését kívánja s hozzáteszi a hosszlitflrést. De minden hiábavaló lenne, ha Isten nem lenne a békességtűrésnek Istene (Róm. 15:3), aki erőt ád nekünk, hogy mindig több legyen bennünk eb­ből az erényből is. Október II. Az áldozatból. I. Sámuel 15:22. Izráel népe azt hitte, hogy men­tül több véres és égő áldozatot mutat be az Ürnak, annál könnyebben engesz­teli ki az Istent. Ilyen körülmények közt a gazdagoknak nem volt nehéz a felada­tuk. De Isten más, több áldozatot kíván. Ez pedig az engedelmesség és a szó­fogadás. Ebből pedig a szegény sokszor többet áldozhat. Azért aki engedelmes az Űr szava iránt, az többet áldoz s az a legkedvesebb is Isten előtt. Október 12. A szerétéiből. Efezus 3 :19. Mindig többet akarunk az élet örö­meiből, pénzből, vagyonból. Mi lenne a földön,. ha a mindig többet elve érvé­nyesülne a szeretetben, ha többet ad­nánk, ha többet kapnánk a szeretetből? Ha megismernők a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét? Ha előttünk lebegne az apostol figyelmez­tetése: Senkinek semmivel ne tartozza­tok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek. Róm. 13:8. Akkor betelje­sednénk az Istennek egész teljességéig. Azért több szeretetet, hogy minél gazda­gabbak legyünk s hogy általa másokat is meggazdagítsunk. Lie. Fizély Ödön. KARCOLATOK „Leteszem koszorúm ..." Dr. Breyer István győri római katolikus megyéspüspök temetésén D. Kapi Béla vezetésével a győri evangélikus egyházközség küldött­sége is résztvett. Nem csupán il­lendőségből, hanem szívünk mé­lyéig érzett őszinte részvétből. Dr. Breyer István fenkölt gon­dol kozású, apostoli egyszerűségű, aranyszívű főpap volt. Szeméből felénk is mindig a megbecsülő sze­retet jósága tekintett. Amikor győri lelkésszé-választa- tásomkor tisztelgő látogatást tet­tem nála, többek között ezt mon­dotta: „Szőlőmívesek vagyunk mind a ketten. A szőlőnk nem ugyanaz, de a földünk szomszéd. S jó ne­künk egyik szőlőből a másikba át­átnézni, kezet fogni s jómunkát kí­vánni ..." Legyen áldott emlékezete! Legyen hatékony a példája! Letesszük koszorúnk sírjának halmára!! Szabó József. HETI KRÓNIKA Az elmúlt hét legnagyobb eseménye Németország, Olaszország és Japán szö­vetségkötése. Ez a hármasszövetség biz­tosítja a világ új és igazságos elrende­zését — írják a lapok. Spanyolország rövidesen csatlakozik Berlin—Róma— Tokió egyezményéhez. — A spanyol belügyminiszter Rómába ment, hol Gibraltár és a Földközi tenger sor­sáról döntenek. — Anglia elleni tá­madás fokozott erővel folyik. Egy nap alatt 101 repülőgépet lőttek le a németek Anglia felett. — A hármas­szövetség megkötése Angliára súlyos csapást jelent. — Ciano olasz külügy­miniszter, ki Németországban volt fon­tos megbeszéléseken, hazautazott. — A bolgárok befejezték Dél-Dobrudzsa megszállását. — Kolozsváron november 1-én megnyílik az egyetem. —- Erdély visszatért részében továbbépítik a posta-, vasút- és autóbuszközlekedést. — Szer­dán tanácskozásra ül össze a magyar képviselőház. — Főméltóságú asszony hétfőn rádiószózatot intézett a nemzet­hez Erdély megsegítéséért. Bombák estek a bétheli szeretetin- tézményekre. Németországnak, de az egész világnak a közvéleménye nagy meglepetéssel vette a hírt, hogy Német­ország legnagyobb szeretetintézményé- nek, a Bodelschwing által alapított Bét- helnek, hol több ezer beteg van, egyes épületeit az angolok éjnek idején bom­bázták. Tizen meghaltak, sokan meg­sebesültek a betegek közül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom