Harangszó, 1940
1940-08-04 / 31. szám
HÄ*XNG«SÖ 1940. áugusztus 4. 03«. társaságok a kivándorlás megköny- nyítésére. Magyar népünk körében jelszóvá lett, hogy csak Amerikában lehet boldogulni és megindult egy nagy áradat kifelé. A háborút megelőző negyedszázad alatt másfél millió ember költözött ki az országból és ennek több mint egy- harmada színmagyar volt. így szóródott szét erre is, arra is és maradt az ország határán kívül több mint 3 millió magyar. Mi lenne, ha most a nagy magyar sorsforduló előtt nem a 10 millió, hanem mind a 13 millió magyar (mert a hivatalos becslés szerint a világon élő magyarok száma 13 millió) a haza határán belül élhetne és készülhetne a nagy magyar holnapra! Azután micsoda óriási vétek volt és az ma is fajtánknak sok egyéb veszedelem mellett az egyke el- harapódzásával való gyengítése. Mindig jobban látjuk, hogy ez az átkos nyavalya a nemzet testét mennyire gyengíti és a sírját mennyire ássa. Miért hem tudja népünk a gyereket szeretni? Hát van boldogság, ahol nincs gyermekkacagás, ahol nem hangzik drága kis ajkakról az édes szó: Édesanyám, édesapám! Hát nem ott van viruló élet, üde szép tiszta élet, ahol Isten ajándékaként elfogadják a gyermeket? Hát nem ott marad meg a föld, ahol van aki megtartja?! Nem borzasztó, hogy falun begyepesednek az ősi magyar porták udvarai, és beszegel- tetnek a kapui, mert kihal a család — nincs gyermek! Nem bor- ' zasztó, hogy nagy városban kutyákat sétáltatnak a gyermek helyett, mert — nincs gyermek! S ugyanakkor előfordulhat az, hogy egy év alatt az ország fővárosában több, mint 1000 drága kis magyar életnek az utca kövén kell megszületni! Mikor ébred fel az alvó magyar lelkiismeret? Meddig tudja a magyar lélek ezeknek a terhét hordozni? Mikor tanulja meg a faját éppen a gyermekben jobban szeretni? Ha az a 13 millió magyar együtt lenne és az a sok millió kis magyar, aki az egyke bűne miatt nem születhetett meg, itt élne, micsoda nagy nép is lennénk! Hogy nem vagyunk az — ez a vád ellenünk! De még lehetünk. Ez a feladatunk most! Félre hát az akadályokkal: kényelemszeretettel, önző mánakélés gondolatával, fajunk nem becsülésével! Tanuljuk meg szeretni, védeni, becsülni a fajunkat és ezzel is egyengetni a boldog magyar jövő. útját! £. /. Szülő és gyermek. Irta: Kuszák. István. 7. Az erkölcsi nsrelés fenlosabb kérdései. A társadalom egyik tartó oszlopa az emberek egymás kánti bizalma, melynek alapja a szó hitele, az igazmondás. A hazugságot a köztudat is elítéli s azt egyik legmegvetendőbb jellembeli fogyatékosságnak tartja. A költő szerint: I Förtelthes dolog a hazugság S az igazmondás szép nagyon, Ami szívedben van liacskám, Az legyen mindig ajkadon! A szülők nagy többsége is ezt vallja s éppen ezért semmi sem háborítja fel őket jobban, mint az, ha a gyermeket hazugságon kapják. Némely gyermekben különösen nagy a hazudozásra való hajlandóság. Ennek legyőzése a szülők részéről nagy körültekintést, önuralmat feltételez s mindenekfölött azt kívánja, hogy ők maguk járjanak elől jó példával s a gyermek előtt mindig az igazságot hirdessék s nekik valótlanságot soha ne mondjanak. Sajnos, a legtöbb szülő önmaga szoktatja gyermekeit hazudozásra, egyrészt: a velük szemben alkalmazott —, másrészt: a reájuk parancsolt hazugságokkal. A szülők — ugyanis — gyakran tesznek különféle ígéretet gyermeküknek s ezeket igen ritkán váltják be. A gyermek pedig sohasem tudja megbocsátani, ha őt becsapják. A gyermek szeme élesen látja a történteket és ha hazugságon kapja l szüleit, rövid időn belül ő is hazugság- j gal viszonozza azt. A gyermekre rápa- j rancsolt hazugságok is veszedelmes kö- i vetkezményekkel járnak. Pedig ez sem j ritka jelenség. Kéregető kopogtat pl. az í ajtón. Az anya gyermekét küldi ki az- ' zal: Mondd, hogy elmentek hazulról! És így tovább. A gyermek leikébe ily módon elültetett hazugságok a legjobb talajra találnak s igen könnyen alkalmazza azokat ő is, mihelyt szükségét látja. A gyakori alkalmazásból pedig szokás lesz s így egész életében a hazugságok útvesztőjében fog kétségbeesetten botorkálni az, akinek pedig az igazmondás egyenes útját kellett volna kijelölnünk. A gyermek hazudozása sok esetben a verés és durva bánásmód következménye. A gyermek a gorombaságtól, az oktalan szigorúságtól való félelmében válik hazuggá. Hazudik, hogy kikerülje a kegyetlen büntetést. Ennek viszont vagy :az lesz az eredménye, hogy egészen elalszik a lelkiismerete, vagy az, hogy az Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 34 Irta: Mohr Gedeon, Kassa. — $s a zsákmányt is maguknak tartsák meg? — Mit ér a görbe úton szerzett pénz? Az Isten megadja, mire szükségünk van amúgy is. — Alit Isten küldte hozzám — kezdett István is a Gyurka módján érvelni — akár csak tegnap tégedet. — A murányiak megtámadták kigyelmedet, de Petko legényei csak kötelességet teljesítenek. — Nekem pedig ez a kötelességem, hogy az elorzott harácsot visszavegyem tőlük. — Ám lássa kigyelmed! — hajtotta meg fejét Gyurka — tegnap velünk volt az Ür, kegyelmesen megsegített. — Holnap is velünk lesz — bosszankodott a vezér. — Ne aggódj emiatt! — Én csak azt mondtam, amit a lelkem diktált — maradt Gyurka állhatatos. Nem jó az embernek lelke ellen cselekedni. Én megyek. — Isten vezéreljen — bocsátotta el Szuhay. — Nem hagylak egyedül — lépett a fiú mellé Ákos. Meg sem pihentek, egy falatot sem ettek, úgy ahogy voltak, szálltak nyeregbe és köszöntek el illendőképpen. — összehoz még bennünket az igaz ügy — nyújtotta neki István búcsúzóra kezét. A nógrádi bég kedvtelve nézte a két talpraesett ifjút. Tárgyalásukat ugyan nem értette, de ferdére metszett okos szemével látta, hogy azok elválnak. , __, ___ — Szálem abdjkttm — állt fel ő is — Béke veletek! Nakadar szahad vari’ Hány óra van? — fordult törökül Szuhayhoz. — Iki, kettő — válaszolta. Órát sem kellett néznie. Eligazodott ő a csillag ok állásán. — Pihenjünk m ég egyet — indítványozta Ali. — A kelő nappal indulnuni k kell. Hangos hujrázáa sál integették el Gyurkáékat a kurucok. Süvegüket lengetve v ágtak neki a völgynek felfelé két igaz barát, akik megértik egymást. Ákos mindenben helyeselte a Gyurka eljárását. — Nem maradira ttunk velük! — jegyezte meg. — Isten legyen irgalmas hozzájuk! — nézett Gyurka vissza még egyszer. <22 . A Kísértet-hegy. A patak melléttől: mindig halkabb lett. Majdnem erecs- kévé zsugorodott. A \ rälgy hajlása is lágyabb ívelést vett. Közeledtek a dombvom ílat gerincéhez. Murány és Gégeoz között végtelen, beláthatatlan erdőségek terpeszkedtek. Uh ilyenként egy-egy sziklacsúcs tört a magasba, melyről nyárra n olybá tűnt a környék, mint zöld- habú, hatalmas, merev hullámokba tornyosult tenger. Mint valami király trónolt a többi felett a Kisértet-hegy süvegalakú csúcsa. Furcsa egy király, melynek csak sipkáját látni, ö maga ott lakik a íhegy mélyében. A szürkés-fehér mészkő sziklák alatt. Vándor emberek néha hangját is hallották. Mély és dörmögő volt, aktit a fenevadaké. A sziklák közt nyílások, odúk feketéitek, azc )kbűd buggyant ^i ordítása. Tiszteletben
