Harangszó, 1939
1939-07-02 / 27. szám
HARANGSZÓ 217 1339. július 2. ________________ B eszámoló a Magyar Keresztyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetsége 1939. junius 17—21-ig Kassán tartott konferenciájáról. A Magyar Keresztyén Leányegyesíi- letek a visszatért Felvidéken tartották meg ez évben szokásos nyári konferenciájukat. Nagy örömmel készültek a régvárt országos találkozóra úgy a visszatért felvidéki, mint az anyaországi egyesületek; a helybelieken kívül 269-en vettek részt a konferencián. Olyan szép szám ez, mely az utóbbi évek legnépesebb konferenciájává teszi a kassai találkozót. A megjelentek nagy örömének és meghatódottságának adott kifejezést herceg Sulkowski Victorné elnök megnyitó szavaiban. Ki gondolta volna a multévi konferencia búcsúestéjén Salgótarjánban, hogy Kassán lesz az ezidei konferencia! Kifürkészhetetlenek az Isten útjai. — A megnyitó elhangzása után az evangélikus és református helybeli egyházak vezetői üdvözölték a konferenciát egyházuk nevében s egy róni. katolikus kanonok, civilben, saját nevében üdvözölte a „Krisztust követő testvéreket“. Ezek után Sörös Béla református püspök tartott előadást Isten tavasz gondolata címmel, mellyel megkezdte azt az előadás-sorozatot, mely végig vonult a konferencián és a tavasz gondolata köré csoportosult. Ebből a gondolatkörből tartott még előadást dr Karácsony Sándor „A pacsirtaálcás sirály — a magyar tavasz“ (az idézet Ady: Anyám című verséből való) és Bácsi Sándor „Életünk vidám tavasza“ címmel. Reámutattak az előadók, hogy többféle tavaszról lehet beszélni s meggyőzően szóltak arról, hogy csak akkor van értéke a tavasznak, ha jön utána nyár is, azaz, ha a rügyezésből, bimbózásból új élet, gyümölcs is lesz. A magyar leány ifjúság magában hordozza az ígéretet, de csak akkor válik hazája értékes tényezőjévé, ha be is váltja azt. Két előadás megbeszélésekkel az Isten mérlegére állította a hallgatóságot. Dr. Karácsony Sándor a „Hamis a rőf“, Járosi Andorné, kolozsvári evangélikus lelkész neje, a „Mene tekel — Isten mér“ gondolatról szólt. Mindkét előadást élénk megbeszélés követett mely igazolta az előadók állításait. Nagyon meg- hatóak és értékesek voltak az őszinte, szívből fakadó bevallások, bizonyságtételek. A konferencia többi előadása Isten aratásába munkásokat keresett és megmutatta az útat, amelyen ehhez a munkához erőt lehet kapni. Az évi közgyűlésen a titkárok s pénztáros jelentéseiket olvasták fel. Az evangélikus titkár nagy örömmel jelentette, hogy 10 felvidéki és 3 Győr megyei egyesület kéri felvételét a Szövetségbe. A tagegyesületek évi legértékesebb beszámolóit a konferencián fel szokták olvasni; ezek közül kiragadunk egyet: a kecskeméti református leányegyesület szegény, többgyermekes családoknak kecskét vett, s ezt egy évi használatra kiadja. 4 kecskét vettek, 4-et kaptak s már 4 gidájuk is van. A kecskék téli ellátásáról jómódú parasztgazdák gondoskodnak. II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona sírjának megkoszorúzására díszmenetben vonúltak fel a konferencia résztvevői. A menetet a két legnépesebb küldöttség vezette: a koszorút a tiszaföld- vári evangélikus leányegyesület két tagja vitte, s az ózdi evangélikus egyesület egyenruhás leányai vonultak fel a zászlójuk alatt a menet élén. A konferencia egyik kedves mozzanata volt a kassai protestáns cserkész- csapatok által rendezett tábortűz. A parancsnok rövid krónikában számolt be a csapat munkájáról, nótákkal tarkítva azt. A további műsort szavalat, a cserkészcsapat és egy leányörs énekszámai és magyar nótázás, dr. Karácsony Sándor vezetésével, alkották. Sörös református püspök úr rövid áhítattal zárta be az együttlétet. A konferenciának több vendége is volt, ezek közül felemiit jük Túróczy Zoltán püspök urat, ki vasárnap az evangélikus templomban hirdette az Igét és vett részt a konferencián. A konferencia végeztével a résztvevők együttesen rendeztek kirándulást »""észnaora, Jászóra, Krasznahorkára és Rozsnyóra. Marcsek Anikó. Kérelem a CelKésziestvére'k&ez! Bizalommal kérem a Balaton mellett nyaraló lelkész-testvéreket, hogy egyházunk vasárnaponként végzendő igehirdetői szolgálatában részt venni szíveskedjenek. Balatoni tartózkodásuk helyét, idejét, szolgálatra való hajlandóságukat közöljék a parochus lelkésszel, továbbá Hering János al- esperessel és Menyhár István lelkésszel. Isten kegyelme nyugodjék meg az ő szent Igéjének hirdetőin és hallgatóin. Győr, 1939. junius hó 27.-én. D. Kapi Béla püspök. OLVASSUK A BIBLIÁT Szánjátok oda magatokat az Istennek. Július 2. Római 12, 1—2. Az Isten gyermekének lenni, üdvösséget biztosan remélni, annyit jelent, mint önmagunkat feltétlenül őneki átadni. Ő egészen magának követel minket, ő a mi teremtőnk, senkivel sem akar osztozni rajtunk. Ami a mi sajátunk, arra mi emberek is igen kényesek vagyunk. A verítékkel szerzett házat, vagy földet életünkkel, a törvény hatalmával védjük, hogy azt senki el ne tulajdonítsa. Hogy fáj, ha valaki csak egy barázdát elszánt a mi földünkből, vagy ha eladósodás folytán birtokunkra ráteszi kezét a bank. Isten is ilyen kényes az ő tulajdonára, az emberre. Július 3. II. Korinthus 8, 1—5. Isten nem elégszik meg azzal, ha életünkből ezt, vagy amazt átadjuk nek;, ö teljes átadást követel. Ezt tették Macedónia gyülekezetei is. A részleges átedás ellenségeskedés Istennel szembt n. Minden engedetlenkedés, ellenkezés bűn! A részleges átadás pogányság, ijálvány- imádás. Ha valamit elvonunk Istentől bármi legyen is az, fontosabb, komolyabb lett számunkra, mint ő, jobban szeretjük, mint öt. Aki bármit is többnek tart Istennél az bálványimádó. Július 4. 111. Mózes 6, 8—13. Minden vallásban nagy szerepe van az áldozatnak. Tetőfokát a keresztyénségben éri el, amikor az Isten fia feláldozza önmagát érettünk. Az Istennek való teljes átadásunkkal összefügg az áldozat. Égő áldozatot kell bemutatni nekünk is az Isten dicsőségére. Az égő áldozatnál az áldozati dolgot az állatot, vagy növényt teljesen elégették, nem maradt belőle, csak hamu, teljesen megsemmisült Ugyanígy kell nekünk is hamuvá égetni bűnös szokásainkat, hajlamainkat, szenvedélyeinket a Szentlélek erejével. A gondos gazda leszedi a fáról a hernyó-fészkes leveleket és megégeti. Igv tisztogatja élete fáját az, aki egészen az Űré akar lenni. Július 5. III. Mózes 6, 14—23. Az étel áldozat sem maradhat el. Ennél az áldozatnál a\z Ötestamentum törvénvei szerint a liszt, gyümölcs, hús élvezhetőnek sült meg. Azt akarta kifejezni, hogy az ember az ételt ezt a számára olyan fontosat, amely nélkül nen) tud meglenni, megtagadja magától s az Istennek oda adja. — A mi életünkben ez azt jelenti, hogy testi, lelki adományainkat, tudásunkat, erőnket, anyagi iavainkat állítsuk az Isten szolgálatába. Naponként áldozni, égni Isten dicsőségére, az ö szolgálatában! Július 6. Kolossá 3, 5. Naponként áldozni, életünket maradék nélkül átadni az Istennek, teljesíthetetlen követelmény! Mégis engedelmeskednünk kell! Hol kezdjük a dolgot? Egyenként vegyük sorra s egyenként küzdjük le bűneinket! Ne általánosságban beszéltünk a bűnről, hanem nevezzük nevén. Tudnunk kell milyen vétek az, amelytől szabadulni akarunk. Imádságunkban is így mondjuk meg az Istennek. Nevezzük meg előtte azt, amit le akarunk rázni az életünkről. Amíg ezt nem tesszük; rejtegetjük bűneinket. így kell haladnunk lépésről-lépésre. Az útból eltávo- lítandó sziklát apró kövekre, szilánkokra törik, csak így lehet eltakarítani, így törjük pozdorjává a mi bűnünket is. Július 7. Jakab 1, 13—15. Minden bűnt egyformán komolyan vegyünk. Veszedelmes dolog az, ahogyan mi osztályozni szoktuk a bűnt. Beszélünk kis és nagy bűnökről. Minden bűn teljességre jut és halált okoz. A bakancsba került kavics, vagy homokszem milyen kicsi dolog, mégis hogy nyugtalanít és mennyire akadályoz a menetelésben. Ha hosszabb úton vagyunk, bizonv el kell távolítanunk, mert feltöri a lábunkat és még vérmérgezést is okozhat. Mi az örökkévalóság felé tartunk, tehát állandóan hosszú úton vagyunk, ezért nem lehet nékünk kis bűnről, vagy nagy bűnről beszélni. Mindegyiket egyformán komolyan kell venni. Július 8. II. Korinthus 3, 5—6; Fi- lippi 1. 6. Mennyi követelmény mered elénk, hogy életünk maradék nélkül az Istené legyen. Ki merné mondani, hogy egészen könnyű dolog ez? Csak ki kell
