Harangszó, 1938
1938-08-28 / 35. szám
1938. augusztus 28 HAHANCS2Ő 281. — Steril iehét rossz az iskolábajárás! Milyen szépen sorban mennek hazafelé!! Táskával a hátukon, benne képeskönyvek, tábla, szines ceruzák. — Mindig vannak pajtások is; fiúk, leányok is. Játszani is jobban tudnak, mint mi itthon a Hajcsár Jóskával. — Hogy a Szeles Ferit bezárja a tanító bácsi?!! Jól teszi! Minket is megdobál, ha erre jön! Kedves Szülők s Gyermekek! A ma 1 iskolában, a mai tanítók mindenkit és mindent megértenék: a kicsinyeket is, a nagyokat is; és mindért kérdésre világos feleletet adnák. A ma iskolájában, tanítójában nem csalódtok, ha fi is rihriyi szeretettél, megértéssel közeledtek féléjük, ihirit . ma, árúikor először fordultok érdeklödéstékkel leiketék sligäl- látárá áz iskola felé. A ma iskolájának külseje is más mint a régié; Árnyas, virágos udvar közepén, sarkig nyitott nagy ablakos, fehéren mosolygó épület. Bokraiból, virágaiból kacagástól hangos szeretet, bizalom mosolyog feléd, s megérteti veled, hogy itt minden szó, minden tett, megmozdulás a gyermekért van. A fiédért is! Mindegyiket külön igyekszik megismerni, hogy azután a maga módja szerint fejlessze, szebbé, értékesebbé tehesse, a benne szunnyadó csodák csiráit megmozdulásra, fejlődésre bírja; a lelke szárnyát a tehetetlenség kötelékeiből bontágássá és emelje az Őt érdeklő világ iráriyá s magasságai felé. • A ma iskolájának a szelleme Is más mint a régié. A ma tanítója másként kutat, más módon, más eszközökkel dolgozik. Mi, szülők ebbe ne kívánjunk beleszólni, ne bírálgassuk bántóan a munkáját. ne gondoljuk magunkat a tanító dolgához értőnek; mi csak segítsük, támogassuk, biztassuk, hogy semmi ne zavarja szent munkájában! Hadd érezze a gyermek, hogy az iskola, a tanító munkáját az otthon, a szülői ház is mindenek felett valónak tartja. Vonjuk el minden mástól a gyermek figyelmét, érdeklődését, hogy még otthon is, játékban is az iskolai élet neki való, de nem bilincsszerint ránehezedő levegőjében mozogjon. Tegyük ezt úgy, hogy rá nézve ne kényszerűség, teher legyen az, amitől menekülni akar; hanem öröm, foglalkozási kedv, ami lassan munkaszeretetté izmosodik majd. A tenniakarásál csiholjuk örökké, otthon is, iskolában is, mert többet, nagyobb értéket ennél ez alkotási vágynál nem adhatunk neki. A ma iskolájában nem lehet személyválogatás. Benne nincs gazdag, szegény, nincs előkelő, lenézett, csak szeretet, megértés, türelem, serkentés mindenki iránt. A ma iskolája minden csöppségben valami csudát, valami eddig nem ismertet kereső eszköz, fénykéve; mely átvilágítja egész valóját s azt megismerve megmutatja neki az életbeindulás helyes irányát. Hallom már az ellenvetéseket is! Igaz, vannak hibái a tanítónak is, mert ő is ember, de ezeknek a kiteregetésével vájjon kinek használsz?? Legfeljebb csorbát ütsz a munkakedvén, letompítod a lelkesedését és nemcsak a saját gyermekednek ártasz vele, hanem egész nemzedékek életén nyoma marad a lelke borújának a munkája megkötöttségének. A minden akadályoktól mentesített tanítói munka felbecsülhetetlen értéke, kincse, minden iskolának. Ha értelmes, jómodú-erkölcsü s feltűnően boldoguló falura akadunk, higyjék el kedves olvasóim, azt mindig a tanítója munkája, egyénisége, egészséges életérzéke, látóköre indította el azon az úton s később a jegyzője, papja orvosa támogatták szerencsés fejlődésében. Bizakodva nézhet az iskola a rá váró súlyos de magasztos munka elé, ahol tanító is, szülők is hasonló elgondolásokkal kezdenek szent munkájukba az iskolai év kezdetén! Orbán Károly. Hol járt iskolába Péterfy Sándor? A Harangszó augusztus 14.-Í számában a Péterfy Sándorról szóló cikk igen kedvesen emlékezik meg a nagy magyar tanítóról, méltatva annak kiváló érdemeit. Péterfy Sándor, kit kartársai „a tanítók atyja“ címmel tiszteltek meg, megérdemli, hogy emlékét időnként felújítsuk, hogy nemes jelleme a késő tanító utódoknak is követendő például szolgáljon. A szépen megírt cikk azonban egy téves adatot közöl, melynek helyesbítése jelen soraimnak a célja; már néhány évvel ezelőtt is egyik tanítói lapban — alighanem az Evangélikus Népiskolában — olvastam ugyanazt a helytelen adatot, hogy Péterfy a kőszegi bencés gimnáziumba járt. Nem úgy van: Péterfy a kőszegi evangélikus egyházközség kebelében 1876-ig fennállott latin iskolát, az u. n. progimnáziumot látogatta. A kőszegi evangélikus népiskola szertárában most is őrzi a volt latin iskola használt fizikai, természetrajzi s egyéb szemléltető eszközeit; a levéltárban pedig meg van a régi anyakönyv is, mely a növendékek neveit és azok osztályzatait tartalmazza. Itt olvasható, hogy a nemescsói származású Péterfy Sándor az 1853—4, 1854—5 és 1855—6-ik években a „latin nyelvészeti“ osztályokat végezte és egyes tantárgyakban: dicséretes, kitűnő, illetve jó osztályzatokat nyert. Ennek a latin iskolának mindig végzett teológus volt a tanára, aki a mostani négy algimnáziumi osztálynak megfelelő évfolyamokat összevonva egy tanteremben tanította; a természetrajz, ének és szépírás tanításával elemi iskolai tanító volt megbízva; de a többi tárgyak tanítását mind a latin tanár látta eh Ennek a latin iskolának abban az időben Beyer János volt a tanára. Ma alig tudjuk elképzelni, miként tudott egy ember egy teremben négy összevont algimnáziumi osztályt 50—60 növendékkel tanítani és pedig oly eredménnyel, hogy az innen kikerült növendékeket a soproni lyceum V. osztályába vizsga nélkül felvették. Schneller István, a kolozsvári egyetem ny. agg tanára, a Beyer Jánosról írt megemlékezésében azt mondja: .......tanultunk annyit, hogy So pronba jutva Beyer bizonyítványait minden felvételi vizsgálat nélkül honorálta a lyceum, s hogy én is mint V. osztályos nem egyszer készítettem VIII. osztályosok számára latin dolgozatokat.“ Beyer János mély vallásos lelkületű, alapos nagy tudású, mégis igen szerény tanár volt; iskolai munkáját fáradhatatlan szorgalommal, nagy szeretettel, de szigorúsággal és lelkiismeretességgel látta el. Személyiség volt, aki kegyes életmódjával, nagy tudásával, pártatlanságával, növendékeire mély hatást gyakorolt. Iskolájának jó híre volt; vidéki szülők itt taníttatták gyermekeiket; a Chernél, Mesterházy, Gömbös családok is ide küldték fiaikat. Péterfy Sándor neve mellett az anyakönyvben Berzsenyi Jenő, Hrabovszky József, Hrabovszky Kálmán, Fügh Gyula, Czeke József stb. neveket olvassuk. Szállásra és ellátásra is szívesen adták fiaikat Beyer tanárhoz a vidéki előkelő szülők, mert tudták, hogy tiszta evangélikus szellemben és erkölcsben nevelkednek nála. Ennek a nagytudású és szerény lelkületű tanárnak volt növendéke Péterfy Sándor is. Midőn az iskolából kimaradt és elbúcsúzott Beyer Jánostól azzal, hogy tanító akar lenni, tanára útrava- lóul ezeket a szavakat intézte hozzá: „Fiam, aki tanítani akar, annak előbb magának kell valamit tudnia!“ (Böngérfi János.) Ezek a szavak ösztönözték és sarkalták Péterfyt a tovább tanulásra és önművelésre. Beyer János tanítványai mind mély hálával, tisztelettel és szeretettel emlékeznek meg egykori tanárukról és hogy Péterfy is mily tisztelettel és hálával viseltetett volt tanára iránt, azt mutatja a következő kedves és megható jelenet, melynek szemtanúi közül már csak néhányan vannak életben: A vasi felső evangélikus egyházmegyei tanítóegyesület 1901 évi július hó 5.-én Városszalonokon tartott közgyűlésén Péterfy Sándort tiszteletbeli taggá választotta; az erről szóló díszoklevelet több tagból álló küldöttség élén az egyesület elnöksége: Stráner Vilmos akkor pinkafői lelkész, egyházi, és Ebens- panger János felsőlövői képezdei igazgató, világi elnök 1901 évi július 22.-én adta át Péterfy Sándornak Kőszegen időzése alkalmával; a küldöttség tagjai között voltak Beyer János és a kőszegi tanítók is. Ebenspanger János egyleti elnök üdvözlő és köszöntő szavai után Péterfy Sándor átvéve a díszoklevelet megköszönte a megtiszteltetést és megpillantva egykori tanárát, hozzá lépett, megragadta kezét, ezen szavakkal: amivé lettem, azt az én áldott lelkű jó Beyer János tanáromnak köszönhetem — lehajolt és mielőtt a szabadkozó szerény tanár azt elháríthatta volna, kezet csókolt és áradozó szavakkal hálálkodott neki s összeölelkezett vele. Mi pedig meghatva állottunk és áhítattal néztük és hallgattuk, amint volt tanár és tanítvány — akkor már két ősz ember — egymásnak lelkendezve örvendett. Péterfy azután a küldöttség tagjaival is kezet fogott és szívélyesen elbeszélgetett velük, megemlékezett itteni diákéveiről és arról, hogy az itteni latin iskolából indult a tanítói pályára. Péterfy Sándor tehát a nemescsói iskolából, ahol Bruck Henrik volt a tanítója, a kőszegi evangélikus kis gimnáziumba került; itt szívta magába, mint sokan mások is, a tiszta evangéliumi szellemet, itt nyert indíttatást a tovább haladásra és mestere, Beyer János tanár, példáján szerette meg a nevelői, tanítói pályát. K. F. *** Benedek Vince ny. igazgató, a Péterfy Sándorról szóló méltatás írója, az alábbi megjegyzést fűzi a föntebbi cikkben foglaltakhoz: Pétefy Sándornak még életében is jelent meg olyan méltatása,
