Harangszó, 1936
1936-08-16 / 34. szám
1936 augusztus 16. HARANGSZÓ 271. ez játszik közre abban is, hogy az áldozatosság területén olyan szép eredményeket mutat fel a mi magyar evangélikusságunk. Meghozod-e Te is örömmel a Te áldozatodat? „Aki engem követ, vegye fel az ő keresztjét!“ Nemcsak az egyház számára, hanem egyéni keresztyén- ségünk számára is sok áldást rejt magában az a helyzet, hogy oldott kéve vagyunk Isten szérűjén. Megtanulunk szenvedni a hitünkért. Megtanuljuk kitüntetésnek venni, Krisztushoz tartozásunk pecsétjét látni abban, hogy szenvednünk kell és szenvednünk szabad a hitünkért. Hiszen a nagyrahivatottak mindig kisebbségben voltak. A kovász is kisebbségben van a tésztával szemben, melyet Ízletes kenyérré keleszt. A cukor és a só is kisebbségben van az étellel szemben, melyet ő tesz élvezhetővé. Krisztus is kisebbségben volt a Oolgothán s a tanítványok is pünkösdkor. Boldog vagy-e, hogy szenvedhetsz hitedért? „Legyetek nekem tanúim!“ Krisztus szétszórta tanítványait, hogy menjenek el az egész világra és tegyenek tanítványokká minden népeket. Minket is azért szórt szét, hogy misszionáriusokat neveljen belőlünk. Munkateret akart adni az egvetemes papság elve alapján álló híveknek. Papjává akarja tenni a szórványban élőt a családjának, a községének, a városának. Nem azért vetette őket a táboron kívülre, hogy ott halálra Ítélve elpusztuljanak a magányban, hanem azért, hogy előretolt őrszemei legyenek egy hóditó hadseregnek, hitvallói egy meg nem ismert, vagy el nem ismert igazságnak. Kidobott, oszlásnak induló holttest vagy-e Te a Krisztus harcterén, vagy előretolt élharcos? Magyar felelősség. Magyarország a nyugati keresztyénség végvára. Átlátta a magyar keresztyénség e nagy jelentőségét már igen korán a római kath. egyház is. Amidőn II. Orbán pápa 1094-ben a keresztyén fejedelmeket felhívta az izlám elleni kereszteshadjáratra. a nyugati fejedelmek egyértelemmel László magyar királyt választották meg vezérnek. A tervet véghezvitelében csak László király 1095-ben bekövetkezett halála akadályozta meg. Magyarország az európai lutheranizmus végvára. A magyar evang. szórványkérdés tehát nemcsak faji kérdés. Még egyházi sem csupán. Ez a kérdés az egész európai lutheranizmusnak is a kérdése. Az európa.i lutheranizmus hosz- szú ékalakban hasít bele Európa testébe. Az ék felső két szára szó nélkül... De lépések kopognak..., jön valaki, Alfréd nem szokott még ilyenkor hazajönni! Ki lehet!?... Kopogtatnak. Natáliának feldobban a szíve. Ijedten felugrik, megtörő vörösre ázott arcát s az ajtó felé siet. Mirakow lép be, a herceg. Megáll, meghajol s kezet nyújt. Natalia, amennyire lehetett, mosolyogva fogadta az üdvözlést s hellyel kínálta Mirakowot. Volt valami megható ebben a jelenetben. Látszott mindkettőn, hogy örülnek ennek a találkozásnak, de egyik sem tudta, miért. A herceg talán azért, mert régi szép emlékeit idézte fel. Neki is lenne ily korbeli leánya, ha szerencsésebb lett volna élete! Natalia pedig azért örült, mert tudta., hogy a herceg orosz s szinte vágyódott honfival beszélgetni, még pedig olyan honfival, ki a régi hazának gyermeke. — Fogadja jókivánataimat, Julia, — mondja ünnepélyesen a herceg. — Alfrédtől hallottam, mi történt... Csak annyit mondhatok, nagyon boldog lesz, ha a jó Isten is úgy akarja. Vegye védelmébe a Mindenható s őrizze!... Olyan fájdalmas hangulat sírt elő e szavakból, hogy Natalia önkéntelenül kérdi Mirakowtó!: — Ugye, ön boldogtalan? — Honnót gondolja, Julia? — Látom az arcán. Kiérzem szavából. — Boldogtalan vagyok. Végig korbácsolt rajtam a kegyetlenség, hogy nincs már mást várnom az élettől, mint boldogtalanságot. Különben úgyis tudja. Alfréd bizonyára elmondta már. — Nem... Csak annyit hallottam, hogy orosz menekült. — A gazemberek elvették tőlem a feleségemet, három gyermekemet s én is csak nehezen tudtam menekülni, de hagyjuk, ne szaggassuk fel a régi sebeket... Mint a villám érte Natalia agyát a gondolat, nincs-e ösz- szefüggés Mirakow és annak a szegény asszonynak sorsa között, kit Óvári Nyehoroff hercegnőnek mondott? Islandban, illetve Finnországban támaszkodik meg, csúcsa pedig Magyarországon van. Amikor az ék hasít a fába, a legnagyobb nyomást mindig a csúcsnak kell elhordozni. A magyar- országi evang. egyház az európai lutheranizmus utolsó végvára. Tőle délre kezdődik a szláv pravoszlavizmus és a mohamedán pogányság. Luther végrendeletének eredeti példányát a magyar evang. egyház őrzi. Ez szimbólum. A magyar evang. egyház az európai lutheranizmus utolsó végváraként igyekszik őrizni Luther drága örökségét, hősiesen és hűségesen. Magyarország a hit végvára. Egyre inkább úgy látjuk alakulni a finn-ugor népek történetét, hogy reánk bizza különösképen Isten a hit védelmét a hitetlenséggel szemben. Az Európát elnyeléssel fenyegető bolsevizmussal szemben az anti- holsevista front két végső szárnya s erős bástyája finn-észt- magyar kézben van. X. Leó pápa 1521 okt. 11.-i bullájában Vili. Henrik angol királyt a ..defensor fidei“. a hit védője címmel tüntette ki Luther Márton ellen írt munkájáért. Az angol királyok a Rómától való elszakadás után is hordozták e címet s benne látták életük hivatását. A finn ugor népek történeti hivatását is ebben a két szóban lehet összefoglalni: „defensor fidei“. a hit védője. Ezért van bent a magyar címerben is az apostoli kettős kereszt, ezért lobog a finn zászlón is a kék kereszt és ezért lett az észtbirodalom uralkodó egyháza is a kereszt egyház, az evang. egyház. Légv defensor fidei! Védd meg a hitet! Harcolj a magad hitéért, védd mint a szemedvilágát! Harcolj a más hitéért is, mert csak az tarthatja meg a maga hitét, aki továbbadja azt! ..Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagvtok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgaitj aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el titeket, akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.“ (I. Péter 2:9—10.) * * * Szétszórt egyház szétszórt népe! Addig is, míg Isten szérűjén oldott kéveként csépel az Úr, akkor is. mikor majd ösz- szegvüjt. ne felejtsd el: A szérűt nem temetőnek szánta Isten, nem iit nagyobbat az Úr. mint amilyet a mi keménységünk követel, mert ..nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt és nem szekér kerekével tapodiák az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki és az illatost pálcával A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt. és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. Ez is a seregek Urától származott: ö ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget.“ (Ézsaiás 28, 27—29.) Túróczy Zoltán. — Fia is volt? — kérdi önfeledt hirtelenséggel. — Két leányom s egy fiam... Natalia alig tudta magát türtőztetni, hogy ne említse a szegény asszony esetét, de nem lehetett szólni. Nyugalmat erőltet magára s vigasztalólag mondja: — Tehet még csodát a jó Isten!... — Igaz, de már nagyon régóta várat magára ez a csoda. Belenyugodtam már... — Nem szabad feladni a reményt!... — Nem is, de sokat nem várok már az élettől. A mai nappal mindig meg vagvok elégedve s a holnapitól nem várok semmit. Ez az én életbölcseletem. Nem is csalatkozom már. — De sajnálom, sokat szenved, — mondja fájó részvéttel Natalia. — Szenvedés a sorsunk. Mindenki szenved, ön is szenved leányom!... Natáliának megállt a szívverése. — Én szenvedek?... Honnan gondolja kegyelmes úr!?... — Látom. Boldog menyasszonynak mutatja magát és szenved. Engem nem téveszt meg a küilső... Belül... a hús..., a bőr mögött ön egészen más... Ne is tagadja..., engem nem lehet megtéveszteni... Natalia önkéntelenül összébbhúzódik s lehúnyja szemét, mint a rajtakapott bűnös. Fél, hogy böléje látnak. Nem mer szólni. Elárulná magát. Ideges lett. Elvesztette önmagát. A herceg sejt valamit titkából. Ebben már nem is kételkedik. Érezte már régen... Azok a gyanakvó szemek, melyekkel mindig nézi... És... és mindig vonzódott hozzá..., kereste az alkalmat, hogy tudjon vele beszélni..., pedig a megfdedkezés egy pillanata leleplezheti... S mégis mindig örömmel engedett a veszélyes kísértésnek, hogy a közelében lehessen. Miért!? Mirakow előtt soha nem tudott nyugodtan az lenni, kinek szerepét játszotta... Miért? Rettentő kérdés!!... (Folytatjuk.)
