Harangszó, 1935

Kis harangszó

11. évfolyam.

1935. szeptember 22.

16. szám.

H

HARANGSZÓ

Szerkesztőség és kiadóhivatal; I EVANGÉLIKUS I Megjelenik a tanév alatt Győr. Petőfi-tér 2. »n kéthetenként.

Pos«atakarékpónzf. csekkszámla 30.526. uYtKMtKLAr Előfizetési ára egcsz évre 80 fillér.

Mindenkor örüljetek!

I. Thess. 5, 16.

No ezt a parancsot nem nehéz megtenni, — mosolyogtok a vastagbetűs címen s mindjárt mesélitek is nagy diadallal, hogy milyen sok alkalommal szoktatok ti örülni.

— Óh be gyönyörű új ruhát kaptam. Mikor büszkén a tanévkezdő istentiszteletre sétáltam benne, úgy szerettem volna a járókelőknek odakiáltani: Látjátok! Oj ruhám van. Este vigyázva helyeztem el a széken és olvasás előtt azt kívántam: bárcsak már jövő vasárnap lenne, hogy újra rajtam lehessen.

— Ez semmi. Ha tudnád, milyen jól mulattam tegnap délelőtt az iskolában. Tornaörán a tanító bácsi kivezetett bennünket az udvarra és el kezdtük játszani az „üsd a harmadikat“. Volt nagy hancúrozás, óriási nevetésünkre még a tisztelendő bácsi is kinézett az ablakon.

— Engem is ért öröm. Egyik reggel a házi feladatot sorban megmutattuk a tanítónéninek, aki az egyiket megszidta, a másikat megdicsérte, de az én füzetemet külön megmutatta a többi gyereknek: „Ilyen szépen egyiktek se ír. Jól van, kislányom, te vagy az első az

osztályban“. Bizony, nagyot dobbant a szívem az örömtől.

... Hát gyerekek, látom, tudtok örülni, de úgy veszem észre, hogy csak akkor, amikor könnyű. Most mesélek nektek pár gyerekről, akik olyankor is örülnek, amikor lehet, hogy ti talán szomorkodtok.

Pistának hívták az egyiket. A nagy vakációban már alig várta szeptember elsejét. Nem is húzta félre ám a száját, mikor édesanyja a lecke elvégzésére biztatta. Neki öröm volt a tanulás.

Mariska meg templomba szeretett járni. Nem igyekezte elaludni a vasárnapi gyermekistentiszteletet, sőt kellő időben frissen ugrott ki az ágyból, hogy meghallgathassa a tisztelendő bácsit, aki mindig olyan szép, megszívlelendő dolgokat mond Jézusról, arról a Jézusról, akit Mariska nagyon szeretett.

Erzsinek meg az volt a legnagyobb öröme, ha másokkal jót tehetett. Örömmel vitt ki a koldusnak kenyeret; szívesen futott át az üzletbe édesanyja kérésére. Szerették is ám ezért a tulajdonságáért.

Egy olyan kisfiúról is hallottam, aki nem nyafogott, ha beteg lett és