Harangszó, 1934
Kis harangszó
66. oldal. KIS HARANOSZÓ 1934. október 7. ja vinni, mindenki szeretni fogja, elégedett lesz. Jézus örökséget ígér a szelídeknek. Az örökségről pedig kettőt kell megjegyeznünk. Az egyik az, hogy az örökség mindig a jövőre mutat, a másik pedig az, hogy az örökséget mindig úgy kapjuk. Most még talán szenvedni kell a | Október 6. | Mindig: Bágyadt napsugár. Permetező eső. Leszálló ködlepel. Deres fák. Fakó, sárga lomb. Őszi lombhuüás. Fá- ró' alákoppanó gyümölcs. Elmúlás. Nyolcvanöt évvel ezelőtt: Lecsuklott vitézi kezek. Magyar honvédek vérehul- _ lása. Ellenséges szándékok az osztrákok részéről. Elnémított magyar szívek. Sok dicsőség után vesztett csaták. Fegyver- letétel Világosnál. Az aradi tizenhárom vére és teste a bitófán. Magyar bánat. Ma: Trianon emlékei: rokkant vitézek közöttünk. Szomorú özvegyek. Apátszelídeknek, de el jön az idő, amikor kitűnik, hogy ők az igazán erősek. Most még mintha az erőszakosaknak állna a világ, de Isten a szelídeknek tartogatja az örökséget. Legyetek szelídek! Sokszor nehéz, de mindig megéri! Az Űr Jézus ad erőt hozzá s Isten ad jutalmat érte. Sz. J. lan árvák. Cseh, szerb, oláh gonosz szándékai. Szenvedni és dolgozni nem tudó magyarok. Élőnek nevezett s mégis halott magyar ifjúság. Gyászünnepélyek, emlékezések fogadalom nélkül. Pedig az ősz és tél után tavasz jön! A vértanuk vére olyan, mint a mag: elpusztul, hogy majd kihajtson, hogy legyen szebb jövő! Megtalálták Aradon a vértanuk csontjait. Nem tudtak pihenni az idegen-, oláh-tiporta magyar földben. Jönnek számonkérni és jönnek toborozni: „Tudsz-e te öröntmei tanulni a hazádért? Jöjj velünk meghalni is tudni Magyarországért!“ Édesanya nevenapjára. Édesanya nevenapja Szivünkbe van írva, Mintha minden nyitó virág Ma reggelre nyílna. Mintha minden dalos madár Dalolná az ágon Édesanya legjobb, legszebb, Ezen a világon. Két karodba kívánkozom, Legjobb hely ez itten. Áldjon minden széppel, jóval. A jóságos Isteni Hamvas József bácsi. Virágok Ki ne szeretne köziiletek virágot szedni? Bizonyára mindnyájan szedtetek már ilyen szép csillag-alakú margarétákat, mint amilyeneket ezen a képen láttok. Ilyenekből szedett egy nagy csokrot egy kora reggelen a kis Piroska; tegnap délután erre sétáltak Nagy nénivel és gyönyörködtek a virágos rétben. Piroska már régen tudja, hogy a virágokat nem szabad letépni és eldobni, vagy Uzeneíe. eltaposni, a margaréta szirmait se tépkedi le játékból és most megkérdezte tőle Nagy néni, nem jut-e eszébe a sok virág közt egy aranymondás? és eszébe juttatta, mi van megírva Máté 6:28-29. versekben: vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek; de Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Azután arról beszélgettek, hogy mennyi örö-
