Harangszó, 1933
1933-12-24 / 52. szám
XXIV. évfolyam. 1933 december 24. 52. szám * lapítom. KAPI BÉLA ísio-btn. LaptuUjdonoa: Dunántúli Luthar-SzAvatiég. Ai OraiáftM liitker- 8xOTaUic kiTitaiaa lapja. Magjalinik minden vuárnep, Poatacaekkuámla: 30.536 Klöflietétt elfo(*d minden evang lalkáu éa tasitd. Az Úr szemé e nagy napot, Hálát az Úrnak adjatok. a „Hazugod" ■■•rfcanU-UadóhlTaiala OYÖR Patdl-Mc I. EIAfiietéei ára' aacradéna 1 P 98 Allét, félévre 2 P 40 fidér. ECT évre 4 P 80 fillér Csoportos kaidénál 10*/i-oa kedvezmény. Amerikába egéei érre 2 dollár; aa ntédállamokba aefirsdévra 1 P 60 lilét. Testvér, a karácsony fjogyan és tjol talál 7 Karácsonyfa alatt örvendezel 7 Az: ajándékosztás és kapás boldogsága között el ne felejtsd adni és venni a legnagyobb ajándékot: a Megtartót, aki ma született. Ülsz szenvedéseid magános, fjideg kőpadján 7 Emeld fel a fejedet, angyalének zendül: ma születeti a Megtartó. És mindenütt, afjol csak ember- szivek dobognak, boldogságtól, vagy keserű faragtól, kunyhóban vagy palotában ßadd zendüljön meg áldott új élménnyel az angyalok örök-új karácsonyi éneke : „Született néktek a Megtartó KARÁCSONY. Irta : Dr. SCHUTT GYULA. E z ünnep nagy hatással van az egész világra. Valamilyen irányban megmozgat minden népet; még a műveltebb pogány is érdeklődik utána. Nincs az a társadalmi osztály, mely ne készülődne rá. Azt hihetnők, rendben van itt minden, mert ha oly általános a Krisztus-várás, nem várathat sokáig magára a világbéke sem, mely tartalmát és célját képezi. S mégis oly messze vagyunk e békétől, mint tán soha. A karácsony utáni vágy él, de a nyomában joggal várható tények: új élet, béke elmaradnak. — A szép ünnep a legtöbb emberben csupán kellemes emlékű s évenként vissza-vissza- térő dátummá soványodik, melyre a tova siető napok nehéz életköde, egyre vastagabb felhőt von. Miért? Nem kell-e az Ígéretes vágyak s a szegényes következmények közt fennálló ellentét felett kétségbe esnünk ? Minek reméljek, ha nincs megvalósulás? Mit bizakodjam, ha vágyakozó imáimra csalódás a felelet? Hány hivő lélek bukott már át az okoskodásnak e hideg vassodronyán, hogy közönnyé váljék benne a lelkesedés, a hit, a Krisztusért való élet?! nek a vágyakozásnak Krisztus kisiklott belőle s valami más foglalta el a helyét. Vágyakozzunk ma is karácsony után, de miért ? A gyárak hónapokon át készülődnek az ünnepre. Sűrűbben ontják a füstöt a kémények, szaporábban zakatolnak a kerekek, mint máskor. Készülnek a játékszerek, a dísztárgyak, a csecsebecsék. Ha máskor nem, most minden fogy. Karácsony lesz. — Lehetetlen tömegben gyártják a cukorkát, a csokoládét. Kívánatos formákba ön- tik s a legraffináltabb csomagolásban tálalják fel az embereknek. A deficites mérleget a karácsony van hivatva némileg helyre billenteni. Vágyak fütik a gyár vezetőit s a munkás tömegek millióit is remények sarkalják. De hol marad e mozgalmas életből a Krisztus? Vágyakozik a kereskedő is. Nemcsak a keresztyén kereskedő. Új életet jelentenek a kirakatok káprázatos öltözékükkel és fényükkel. Nagyobb villanykörték ontják varázslatos füzüket a karácsonyi szezon alatt az üzletekben. Csodálatos életerőt adnak az üzlet egész mechanizmusának, mely életre gerjeszti a holt tárgyakat s tehetetlen áram* Nézzük csak közelebbről ezt a vágyat, mely karácsonyelőtti hetekben mozgásba hozza a világot. Ez minden, csak nem a Krisztus a vele megjelent értékek utáni epekedés. Új tartalmat adott a mi korunk en-
