Harangszó, 1933
1933-08-13 / 33. szám
XXIV. évlolyattl. 1933 augusztus 13. 33. szánt. Alapította KAPI BÉLA i9io-ben. Lap tulajdonos: Dunántúli Luther-8zövotség. ás Országos Latkor* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Fosftacsekkszámla: 30.523. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. „Felebarátnak cselekedet, Istennek hit kell Luther. A „ftanniM*" ■MrkMitt-klftdóMntaU OYÖR 0., P*UI-M( Í. CUflietfel ára • nerr«dérre 1 F II Dilit, félévre 1 P 40 Dilit. K*t éne 4 P 10 füllt Csoportot küldéstől 10*/«-ot kedretméax Jünerikkbt eflst Ina t dollár; u ntOdállsmoUa negyedévre 1 P 10 BUlt. Növekedjetek. Zsidókhoz irt lev. 10, 25.: „El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképen szokásuk némelyeknek." . . . M inden élet növekedés. Az evangélikus keresztyén ember élete meg különösképpen az. A hivő ember életét pedig semmisem nötteti olyan hatalmas erővel, olyan csodálatos módon, mint a kitartó, szorgalmas templombajárás. És úgy-e minden komoly keresztyén a hitben gyarapodni akar és nem fogyni, erősödni óhajt és nem gyengülni, előre akar haladni és nem visszaesni. A mi hitünk gyarapodása pedig ott történhetik meg a legteljesebben, ahol a hit bizony- ságtevése szól hozzánk, ahol az Isten igéje ébresztgeti ezt a hitet, vagyis a templomban, ahol hitünk cselédeivel találkozva együtt borulunk le az Isten előtt. Ez a mi kishitű, hamar kételkedő és elcsüggedő szívünk, hányszor talált már újra Istenre a templomban... a szószékről prédikált ige hányszor vetett már vigasztaló fényt életünk sötét, borús, vagy éppen siralmas napjaiba. Vigyázz! El ne hagyd a gyülekezetedet, amiképpen szokásuk némelyeknek ..., mert ott növekedik a te hited világmeggyőző hatalommá . . . ... És ott mélyül ki a te szereteted is, ott a hivek gyülekezetében. A közösen mondott Miatyánk mindenegyes szava arra figyelmeztet: testvérek vagyunk . .. tudjatok hát egymásnak megbocsátani, tudjatok egymásért tűrni . . ., egymásnak terhét hát hordozzátok. Igen ott a templomban mindenegyes úrvacsora vétel arról prédikál, aki mindnyájunkért önmagát adta, hogy akik élnek, azok ne éljenek önmaguknak. Menj a templomba, hogy kimélyüljön a szíved szerelme, hogy levesse azt, ami benne földi... ... És ahol a hit új erőre kap, ahol a szeretet megtisztul és feihe- vül, ott új lángra kap a reménység is, ingadozásunk, aggódásunk megszűnik és hivek seregével egy akarattal valljuk mi is: Egy a mi reménységünk, az örök élet az Istenországában. Íme, így teljesedik az evangélikus keresztyén hivő élete a templomban, a hivek táborában. Ha lelki életedet nem akarod elsorvasztani, vigyázz, el ne hagyd a magad gyülekezetét. . ., tartsd meg ami nálad vagyon. Égi Atyánk, nagy Istenünk, segíts „Az pedig az örök élet, hogy Téged egyedül ismerjenek igaz Istennek és akit elbocsátottál, a Jézus Krisztust.“ Ján. 17, 3. Isten panaszkodik Hóseás próféta szája által: „Elvesz az én népem; mivelhogy tudomány nélkül való“. (Hós. 4, 6.) Ha ez a panasz valaha jogosult volt, úgy napjainkban az. Mindenkinek, aki szereti népét és hazáját, mélyen bele kell hasítani a leikébe, hogy az igazta- lanság, az Istentől való elszakadás nemcsak egy, hanem minden népet tönkretesz. A legkétségbeesettebb erőfeszítéseket teszik a romlás föl- tartóztatására. De amíg figyelmen kívül hagyják az alapvető gonoszt, az Istentől való elszakadást, addig hiábavaló a szeretet minden fáradozása. Az emberek szívük legmélyén mégis vágyakoznak a boldogság után és akinek megvilágított szeme van, az látja korunk jelenségeiben az igazi élet utáni sóvárgó kiáltást. Az ilyen igaz élet azonban csak egy forrásból tör elő: Istenből, aki maga az élet, Ő éltet, örök éltet ad. bennünket, hogy a te igédnek örvendező hallgatói legyünk és a te napodat szent akaratod szerint megszenteljük. A vasárnap így lesz áldások napja, így köti össze a földi életet az örök élettel... „ Gyönyörű, felséges, Édes és szentséges Te pitvarod és házad. Itt emel bennünket S tisztítja lelkünket A bizalom s alázat. Zengjetek őnékt Népeknek seregi Lelkesült hozsánnákat.“ Ámen. Örök élet az emberiség minden vágyakozásának foglalatja. Amit közönségesen életnek nevezünk, az nem nyugtathatja meg az emberi szív legmélyét; mert egyáltalán nem élet, hanem állandó meghalás és elmúlás. Minden, amit magunk körül tapasztalunk, múlandóság alá vettetett, a halál birodalmába esett. A szív olyan élet után vágyódik, ami megmarad, nem végződik el a halállal. A mindannyiunk által sóvárgott életnek teljesen meg kell egyeznie létünk céljával. Amíg „életünk“ eltér ettől a céltól, sőt talán szembe is helyezkedik vele, mindaddig nem nyugszik meg bennünk a vágyakozás. Létünk célja pedig a Szentlélek és lelkiismeretünk egybehangzó bizonysága szerint semmi más, mint Isten megdi- csőitése .. . „hogy legyünk mi ma- gasztalására az ö dicsőségének“ (Et. 1,12.).„Mert Ő alkotmányai vagyunk, kik teremtettünk a Krisztus Jézusban a jó cselekedetekre, hogy azokban járjunk“ (Ef. 2, 10.). Rendeltetésünknek ez a betöltése jelenti egyedül vágyakozásunk Örök élet Isten megösmerése által. Fordította: Zarándi Attila.
