Harangszó, 1932

1932-12-04 / 49. szám

398 HARANGSZÓ 1932 december 4. zött olvasta fel trónbeszédét. — Ringa- pat, ujhebridiai emberevö fejedelem egy mérgezetthegyű lándzsát és egy kókusz- diófüzért küldött az angol királynak a következő üzenettel: „Ringapat, a Nagy Nambék királya, tudomására hozza György királynak, hogy soha többé nem fog emberhúst enni és pedig sem fehér, sem fekete emberét, hogy tovább nem fog sem fehér, sem fekete embereket megölni és barátságos lesz a fehér em­berek iránt mindaddig, amíg azok nem rabolják el a feketéket“. — Ford, ameri­kai autókirály sikeres operáción ment keresztül. JERUZSÁLEM FELÉ. Hozsánna! üdv a Dávid fiának! Millió ajkról zeng, át a légen,.. S hullnak eléje friss pálmaágak: Áldott, ki jó az Úrnak nevében! Virágszőnyegre lép — s nemsokára Vércseppek hullnak, amerre halad Lába nyomán az útnak porába, Mig földre roskad a kereszt alatt. Testvérim I ma ne virágot hintsünk, Pálmaágot se lengessünk felé, Csak a szivünket tisztán terítsük Szőnyegül vérző lábai elé. Dittler Irén. KARCOLATOK. A szívtelen Szív. Áldatlan felekezetközi helyzetünk még nagyobb dicsőségére van a ró­mai hitű egyháznak egy újságja hazánkban. „Szív“ a neve. A ssiv- hez ugyan csak annyi köze van, hogy szívesen belefojtana bennün­ket, protestánsokat egy kanál vízbe. Tennivalója mindig csak egy van, programmja mindig ugyanaz: pro­testáns-gyűlölet keserű maszlagjával éted ellenünk a római hitű magya­rokat. Fekete gyűlölködéseit meg­szoktuk, feleletünk reá legtöbbször néma megvetésünk elfordulása. Ám sokszor lehetetlen türelemmel bírni. Ez a dicső újság legutóbbi szá­mában Gusztáv Adolfról irt. A hős svéd királyról, akit szerte ünnepelt éppen mostanában a protestáns vi­lág. Ezeket írja: „4 németbirodalmi császár kiadta a rendeletet, hogy a templomokat, kolostorokat, püspöki javadalmakat, amelyeket a protestánsok elraboltak a katholikusoktól, adják vissza .. . ... A protestánsok nem voltak hajlan­dók eleget tenni ennek a rendeletnek, hanem fegyverhez nyúltak és fellázad­tak. Ekkor kapcsolódott bele az ese­ményekbe Gusztáv Adolf... Nagy sereggel tört be Németországba és kegyetlenül végigpusztitott mindenen, amerre csak elhaladt. Háborúja alatt hatezer német város, község, vár és kastély pusztult el. . . Gusztáv Adolf­nak az volt a célja, hogy Németor­szágot elfoglalja és a maga számára megszerezze a német császári koronát. “ így a Szív. Nekünk az esettel kapcsolatban egy kérdésünk, egy ta­nácsunk és egy kérésünk van a Szív­hez. Mikor Gusztáv Adolf „ezer számra városokat irtó“ hadjáratával kapcso­latban történeti kutatásokra vállal­kozik, mért felejti el a Szív a for­rásokra hivatkozni, ahonnét elké­pesztő adatait veszi? S mért felejti el megmagyarázni, hogy Gusztáv Adolf emlékének egy hatalmas sze- retetintézményben való megörökítésé­ben ezelőtt száz évvel s ország­szerte való megünneplésében ezidén, mért éppen azok a németek jártak legelöl, akiknek „országát kegyetlenül végigpusztitotta s magáévá tenni akarta“ a svéd király ? Ez a kér­désünk. — Ha már a Szív mindenáron törté­netkutatások terére vágyik: egyháza számtalan szentjének kiderítetlen múltú ködalakjaiban bőséges anyag kínálkozik számára. Ez a tanácsunk.— Szív, Szív, feketenyelvű Szív! hagyd békén a mi fehéremlékű hő­seinket! Ez a kérésünk. HARANGSZÓ. Advent 2. vasárnapja. Róm 15, 4—13. Kegyelmes Urunk! Bizonnyal abban van benne minden mi kudarcunk, bajunk és lelki nyomorúságunk, hogy húszszor, harmincszor, ötvenszer, hat- vanszor, vagy ki tudja hányszor virradt már reánk, kegyelmed ádventi ideje, áldott tanításokat, figyelmeztető drága intéseket hozva számunkra s mi mégse tanultuk meg az ádvent leckéjét, Krisztus-várásról, emberszeretetről. Urunk! közülünk senki se tudná meg­mondani, nem ez lesz-e életünk utolsó ád­ventié. Áldjuk nevedet, hogy újra kegyelmes voltál hozzánk s Krisztusról beszélő, kará­csonyt ígérő ádventi időre újra elvezettél, Kegyelembőladtad, kegyelmedet adod benne, kegyelmedet, óh segítsd elfogadnunk benne. Ámen. Lelkészválasztás. A mórichidai (Győr vm.) gyülekezet nov. 20.-án Gerencsér Zsigmond nemescsói lelkészt választotta meg lelkészének a nyugalomba vonuló Kovács Mihály helyébe. Segéd'elkészáthelyezés. D. Kapi Béla püspök Halász Bélát Pápáról Celldö- mölkre, Balogh Istvánt Celldömölkről Pápára helyezte segédlelkésznek. Jakus Imre végzett theológust pedig Barlahi- dára helyezte missziói segédlelkésznek. Majos. Az egyházközség újonnan megválasztott lelkésze, dr. Schlitt Gyula november hó 24.-én érkezett meg szolgálata új helyére. Az új lelkésznek már Bonyhádra eléje ment a majosi hí­vek serege egy hosszú kocsisor és lo­vasbandérium. Az egyházközség presbi­tériuma nevében Stein János gyülekezeti gondnok köszöntötte az új lelkészt egész családjával együtt és arra kérte, hogy vonuljon velők Majosra, ahol a gyüleke­zet szerető szívvel várja már. Majos köz­ség határánál az új lelkészt a politikai község elöljárósága élén Haffner István főjegyző üdvözölte s biztosította együtt­működéséről. Dr. Schlitt Gyula igaz örömének adott kifejezést, hogy a köz- igazgatás hivatott vezérét maga mellett tudhatja e válságos időkben. Majos köz­ség elején vitéz Hargittay Károly, bony- hád község közszeretetben álló főjegy­zője és vitéz Zerinváry János, a bonyhá­di leventeügy fővezetöje felállította a bonyhádi levente zenekart, mely gyö­nyörű szép dalokkal és indulókkal fo­gadta a menetet. A Ielkészlaknál az egész község lakossága türelmetlenül várta az új lelkész bevonulását. Mikor a menet odaért, megszólalt a majosi ve­gyeskar „Hozsánna“ éneke a bevonuló lelkész tiszteletére, melynek befejezése után Grieszhaber Endre Henrik igazgató­tanító üdvözölte az egyházközség nevé­ben az új lelkipásztort s úgy a maga, mint pedig kartársa részéről felajánlja legteljesebb támogatását és a gyüleke­zetre, valamint az új lelkészre a jó Isten­nek áldását kívánja. Kárl János VI. o. ta­nuló szép verssel üdvözölte még a jósá­gos arcú lelkészt. März Kata, Husch An­na és Hammel Kata iskolások pedig szép virágcsokorral kedveskedtek az új nagytiszteletü asszonynak, mire dr. Schlitt Gyula szólt a gyülekezethez s fejezte ki örömét, hogy ennek a gyüle­kezetnek vezéreként erősítheti az ősök önfeláldozó hitét, ápolhatja az igaz sze- retetet. A vegyeskar ezután Grieszhaber Endre Henrik igazgató vezetése alatt „Áldjuk Isten nagy neved“ című vallá­sos éneket adta még elő, a levente zene­kar pedig a Himnuszt játszotta, melynek befejeztével az új lelkész bevonult be­rendezett új otthonába. Alsódörgicse. (Zala vm.) Szép ünne­pe volt november hó 20.-án a kicsiny alsó-felsődörgicsei egyesült gyülekezet­nek s a hozzátartozó filiáknak. Ezen a napon iktatta hivatali állásába Nagy La­jos zalai esperes a gyülekezet első fel­ügyelőjét: dr. Mesterházy Ferenc bala­tonfüredi főszolgabírót. Az új felügyelő beiktatásán megjelent Alsódörgicsén édesapja: Mesterházy Jenő kemendolári nagybirtokos, a zalaistvándi egyház fel­ügyelője, a kemenesaljai egyházmegyei gyámintézet világi elnöke, Vratarics La­jos: a szentantalfai egyház felügyelője, Sági Károly: a Magyar Kegyes Tanító­rend dörgicsei uradalmának föintézöje, Szukács János: balatonfüredi tanár, az ottani fiókegyház hitoktatója, kántora és jegyzője és Gál Károly takarékpénztári főkönyvelő: a balatonfüredi egyház gondnoka, valamint a helybeli és vidéki hívek úgyszólván teljes számban. Jónás Lajos oltári szolgálata után Nagy Lajos esperes hirdette az igét. Az istentisztelet után tartott díszgyülésen iktatta be Nagy Lajos esperes a megválasztott felügyelőt. Ez a történeti múlttal biró egyház, ahol 500 lélek a mai válságos időkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom