Harangszó, 1931
1931-06-28 / 26. szám
1931. június 28. HARANGSZÓ 211 — mondja — Krisztus adott a férfiakkal e""enlő emberi méltóságot s ugyancsak Ö adott a nőnek erőt is az élet terheinek elhordozására. A nők hálája ezért az volt, hogy egész szívüket adták át Krisztusnak. Ezt bizonyítják az evangélium és az egyháztörtéi'eleim nőalakjai. A nők voltak azok — kik, mikor a férfiak fegyverrel és politikával állottak a keresztyénség ügye mellé — a szivükkel végezték a hódító munkát s a szíveket nyerték meg Krisztus egyházának. Ti is hálával tartoztok Krisztusnak nemcsak mint keresztyén, hanem mint evangélikus nők is. Azt a világot, melyet a férfiak hitetlensége és szeretetlensége rombadöntött, — építsétek fel a hitetekkel és szeretetetekkel. Legyetek az evangéliom új keresztes-hadserege, a hit, szeretet, hűség angyalai a sátán szövetségével szemben. Ezután Fóth Kálmán, szombathelyi másodfelügyelő üdvözölte a konferenciát. A kőszegi leányegylet énekkara és Schrödl Karolin szavalata után Majoros Edit orsz. leánvszöv. titkárnő szólalt fel s a konferenciát a köv. igével üdvözli: „íme az ajtó előtt állok és zörgetek, valaki hallja a szót és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorázok és ö én velem". Majd minden leányegyesület vezetője egy-egy bibliai mondással üdvözli a konferenciát s bejelenti a gyülekezetéből megjelent leányok szántát. Kühn János községi tanító tartja meg ezután előadását: „Az evangélikus leány otthon" címmel. Azt fejtegeti, hogy milyennek képzeli az evang. leány életét, otthonát. Hit, erő, öntudat, Isten, ember, hazaszeretet csak Krisztus iráA győri ev. Szeretetház kerti részlete. Erzsébet, a szombathelyi leányegylet egyik agilis vezetőjének ez alkalomra írt irredenta tárgyú színdarabját mutatta be a szombathelyi leányegyesület. — Ez a szám jelentette a konferencia belekapcsolódását az országos revíziós ünnepbe. — Utána Majoros Edit vezetésével a kőszegi leányok szórakoztató mintaösszejövetelt mutattak be. Közben Majoros Edit érdekes megvilágításban adta elő a leányokkal: „Hogy ítélünk mások felett“. Majd Kovács Béla, nemeskoltai lelkész tartja meg előadását: „Az evangélikus leány a biblia mellett" címmel. Előadását kérdezve kifejtő módon adta elő, reámutatott arra, hogyan kell az evang. leánynak olvasni ?. bibliát s hogyan kell azon elmélkedni. Fölkér Irma, Schrödl Margit, Polgár Margit szavaltak, énekeltek, monológot mondtak; közben karénekek tették változatossá a programmot. Befejezte a konferenciát Bélák János szombathelyi hitoktató előadása, melyben kifejtette a leánykonferencia célját, buzdítva őket arra, hogy a hallottakat magukba vésve igyekezzenek a hitéletet minden módon fejleszteni, hogy így közelebb- közelebb jutva a tökéletesség kútfejéhez, méltó tagjai legyenek a mi kedves ev. egyházunknak. A konferenciát buzgó ének és ima zárta be. Utána a vidéki leányok megtekintették a várm. líceumot s a szélrózsa minden irányában hazautaztak. nyitása mellett válhatnak a női lélek erényeivé. A nemescsói leányegylet éneke s Majoros Edit buzgó imája után a konferencia tagjai elvonultak az Úr házába, hol Gerencsér Zsigmond üemes- csói lelkész hirdette az igét az egy szükséges dologról, közben-közben Trattner Irma szólót énekelt. Délután vidám programra volt. Szabó Gyászhír Amerikából. Kaptuk a következő levelet: „Harangszó“ tek. Kiadóhivatalának Győr, Hungary. B. lapjukat néhány év óta küldik Louis Taylor Buffalo, N. Y-i (76 Bridge- man Street) lakos címére. Taylor Lajos már nem olvassa az önök lapját. Olvassa helyette a nagy csapástól megroskadt öreg édesanyja, özv. Szabó Imréné szül. Nagy Zsuzsánna. Az ö megbízásából írok most önöknek. Arra kért ugyanis, hogy küldjék el az önök fenti címére Az asszony közelebb húzódott az urához s a két kezébe fogta annak a jobbját. — Mondd el édes uram a bánatodat. Jó az Isten, jót ád még akkor is, amikor mi úgy látjuk, hogy ránk nehezedik a keze. Hát beszélj Gábor. Csemez ránézett a jóságos szivii feleségére s aztán megszólalt: — Az ispán kiadta az utamat. Holnap megyek utoljára fát dönteni. Aztán már nem kellek. Pedig itt a tél. Miből élünk ezután, ha nem lesz keresetem? Hej! Jobb lett volna, ha sohse tesz szabaddá az uraság! Volnék most is jobbágya, akkor megvolna a kenyerem! Míg így? Ha nem adnak munkát, hát akár éhen is halhatunk! Ebből a házból ugyan meg nem élünk! Az asszony ijedten hallgatta e szavakat. Akadozva szólalt meg. —Hát..., hát miért küld el az ispán? Talán ... talán . .. Az ember a szavába vágott. — Ne gondolj rosszra Julis. Nem tettem semmit. Hiszen ismersz? Az asszony görcsösen szorította az cm bér kezét. — Ismerlek Gábor. Ismerem szelid természetedet, áldott jó szivedet. Dehát miért bocsátanak el és éppen téged? — Mert hát a jobbágy ingyen dolgozik, de én napszámért. Engem fizetnek. Hát bizonyosan ezért. — Haragszik rád az ispán? — Nem hiszem, hiszen sohse bántottam. — Hát mit mondott? — Csak annyit, hogy az uraság kiadta a parancsot, hogy a fele ember ne jöjjön ezután fát dönteni, elég lesz a másik fél munkája is. És hát én se kellek már holnapután. Az asszony elsírta magát. — Istenem, Istenem! Milyen nehéz sora van a szegény embernek! — Bizony nehéz. Az ág is húzza. És senki se törődik vele. Talán már az Isten is elhagyta. Az asszony az ura szájára tapasztotta a tenyerét. —Ne, mondj rosszat Gábor! Az Isten eddig velünk volt s ezután se hagy el! Csak mi ne hagyjuk el őt soha! Se jóban, se rosszban! Majd meglátod, megsegít ezután is. Csemez jóságosán nézett az asz- szonyra. — Áldott jó lélek vagy Julis. Hitet és reményt öntesz belém most is, mint már olyan sokszor. Gabi odament az apjához s átölelte a nyakát. — Édes jó apám, engedje meg, hogy holnap én is magával mehessek az erdőbe. — Mit akarsz ott fiam? — Elviszem a kis baltámat s azzal ágakat fogok vagdalni. Ezzel is hamarább megy a munka s többet keres. Csemez szeretettel vonta magához a gyermeket. — Gyenge vagy még arra fiam. S aztán nem adnak ám neked is napszámot. — Nem baj édes apám, csak hadd mehessek. Úgy szeretnék segíteni. Az anya is szót emelt a fiáért. — Vidd magaddal Gábor. Hadd teljék az öröme. — Hát nem bánom. De korán kell ám kelni! A fiú csillogó szemekkel ugrott fel. — Fenn leszek én jókor édes apám. — Hát akkor jól van. Eljöhetsz, de most térjünk nyugovóra, mert ötkor már útra kell kelnünk. A kis fiú arcon csókolta apját. Aztán az anyja ölébe ugrott s annak is egy cuppanós csókot nyomott a szájára. Majd búcsúzni kezdett. —Megyek és lefekszem. — Mi is megyünk mindjárt. Te csak eredj s feküdj le. A fiú befordult a szobába s eltűnt. Az asszony lerakta az asztalt. Elmosogatott. Azután nyugovóra tértek ők (Folytatjuk.)
