Harangszó, 1928
1928-01-29 / 5. szám
XIX. évfolyam. 1928. január 29. 5. szám. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÄRD. Vas vármegye. FlókklftdóhlTitalt „Luther-Társaság“ könyvkereskedése Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 51/a. A „HAKANGSZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : a Dunántúl Lntíer-Szövetség. Az Országos Luther-Szövet- Bég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és roklamációk a HARANGSZÓ szerkesztőkiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Ki Istent fél, embert szeret, Boldog az mindenek felett. R nagy tartozás. Római 1.13.8.: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert, aki szereti felebarátját, a törvényt betöltötte.“ B izalmas emberek között sokszor felvetődik a kérdés: Van-e adósságod?... Válaszképpen az egyik szomorúan panaszkodásba kezd, nehéz idők csapásaira, veszteségeire hivatkozik, amelyek anyagiakban megrabolták... most azután tele adóssággal! A másik könnyedén felel, boldognak, szerencsésnek, szabadnak érzi magát: nem tartozik a világon senkinek! Ha pénzről van szó, tényleg így áll a dolog. De ettől függetlenül az Isten beszéde egy nagy tartozással, egy súlyos adóssággal terheli meg mindegyikünk szívét: a felebaráti szeretet nagy tartozásával. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek“... Nemcsak jó embereinknek vagyunk lekötelezettjei, nemcsak azoknak tartozunk köszönettel és hálával, akik segítettek, akik lehajoltak hozzánk, akik velünk sírtak, vagy velünk örvendeztek ... minden embernek tartozunk a testvéri szeretet melegségével, a testvéri szív nemes érzésével. Minden ember mindenkivel szemben így keveredik nagy adósságba. Gondoltál-e njár erre a szívedet terhelő nagy tartozásra ?... Lelkiismeretes ember az adósságától minél előbb szabadulni igyekszik. Nyugtalanítja a tartozás... összezavarja csendes álmait.... mindig ellop valamit legédesebb örömeiből is a nagy tartozás gondolata. De erről a másik, szent adósságunkról, a szeretetről szinte mindig elfeledkezünk. Rokonaink, barátaink még talán csak részesülnek szeretetünk apró morzsáiban, de minden ember... az már sok... arra nem telik!... Pedig nyilvánvaló Jézus örök tanítása: „Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszítek annak ?... Fizesd hát a nagy tartozást mindenkivel szemben ! Törleszd a lelkedet terhelő adósságot minden napon !... Ez a szeretet változzék a nyomortanyákon éltető kenyérré, didergők láttára meleg ruhává, betegnél orvossággá, szomorkodók- nál vigasztalássá, könnyelműekkel szemben komoly figyelmeztetéssé, bűnösök előtt dorgálássá, ellenünk vétőkkel szemben megbocsátássá, másutt türelemmé, önfeláldozássá, mindenütt meleg érzéssé, talán egy legördülő, forró könnycseppé!... „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak a szeretettel!“... Fizesd, törleszd életed nagy adósságát!... „Aki azt állítja, hogy az Istent szereti, De felebarátját gyűlöli és megveti, Az az Űr Jézusnak nem hű tanítványa, Hogy egymást szeressük, Krisztus azt kívánja. * Felebarátom is Jézusnak megváltottja, Ki ártatlan vérét mindnyájunkért ontotta: S ha a szeretőiben követője leszek, Jutalmat és áldást tőle csak úgy veszek.* Ámen. Nagy Miklós. T űnődöm a mi áldott, nagy igazságé egyházunk állapotán. Veszteségeket könyvel el, holott hatalmas nyereségek fölött kellene ujjongania. A reverzális-statisztika ismét megmutatta, hogy valahol baj van: a mi hajónk, melynek pedig kifeszített vitorlákkal győztesen kellene röpülnie mégoly ellenkező szél erejével szembe is, valahogy nem halad azzal a lendülettel, győzelmes és gyarapo- dásos, előretöréssel, mint az igazaitól várható volna. Igazaitól. Gyönyörű, ékes, szint sziporkázó gyémántgyöngyök, melyek azonban rejtett kincsként hevernek, holott a gyöngy napsugárban kacag, mert abból lett. Értékeink nem forognak, holott az érték, mely stagnál, lassan veszíti valutáját, eleven erejét. De úgy cselekszünk igazságainkkal, mint kakuk a más fajtájú < madárral: a magunk gyarlóságos, alacsony nézeteit ez igazságok fiaként mutatjuk be. Ez így érthetetlen. Megmagyarázom. Mi — evangélikusok, világosság és szabadság fáklyavívői — az egyetemes papság evangéliumi, Pál apostol szerinti elve szerint mind papok vagyunk. A becsületes következmény, melyet igaz, tiszta lélek ebből az elvből levon ez: igaz pap vagyok, Isten üzenetének tolmácsa, az Ö áldott Igéjének közlője, tehát amerre járok, ahol szólok, e szent méltóságom szívemet édes gyönyörrel eltöltő tudata tisztítja meg szavaimat;... amerre járok, velem jön egy hatalmas felelősség, az, amely engemet az én egyházam sorshordozójává avat: rajtam múlik annak dicsőséges fellendülése, vagy siralmas aláhanyatlása;... ahol egyházról, lelkészről, felekezeti < vetélkedésről szó esik, ott én felHaladásunk útja. Irta: Duszlk Lajos.
