Harangszó, 1927

1927-11-13 / 46. szám

XVIII. évfolyam. 1927. november 13. 46. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Liptulajdonoi: i DiiíitWl Lgttgr-SiOTBtJil. ti 0mi*Off Lnther-Sz&Yel- •ég Untaiéi lapja. Kéziratok, «lőfizetéal dijak éa raklamáoidk a HARANGSZO azerkeaztí- kladőhlratalinak Saontgotthárdra (Vaavra.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkóai és tanító. MeoJelenlt minden vasárnap. 9 Az őszi szél amerre leng, megzörren a levél, S azt suttogja, midőn lehull: Meghal mind, ami él. SsarketaM-kladöhlTalal i SZENTOOTTHARD. Vu vármegye. nókkladóhlratal .Lutber-Társaaig* kőnyr- kereskedése Budapest, VUL, Szentklrályl-u. il/a. A „HABANG8Z0“ elóflaeUal ára: negyedévre 1 P 28 t (16.000 korona). Félévre 2 P 40 1 (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/M>e kedveamény. Amerikába égési évre X dollár; as utódállamokba >/< évre 1 P 801 (20.000 K). A legnagyobb jótétemény. Filippi 1. 1.3, s. „Hálát adok az én Istenemnek... mivelhogy résztvettetek az evangéliom ügyében“ ... E vangélikus anyaszentegyházunk- nak egyik értékes, szép éneke így kezdődik: „Jövel Szentlélek Isten, tarts meg minket igédben, ne legyünk sötétségben“... Ezek­kel a szavakkal arról teszünk bi­zonyságot, hogy reánk nézve a leg­drágább adomány, a legnagyobb jótétemény az evangéliom, Isten szent igéje... És hát miért is mond­hatnánk forróbb köszönetét meny- nyei Atyánknak, mint azért, hogy minket részeltetett az evangéliom áldásaiban, s a reformáció útján odavezetett bennünket az élő víznek forrásához! Milyen értékes, drága szó is az Istennek ama beszéde, mely tudomásunkra adja, hogy Jé­zus Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa azt, ami elveszett, hogy minden bűnös, aki Őbenne hiszen, el ne vesszen, hanem üd­vösséget nyerjen. ...És mit segí­tene rajtunk az írásnak minden szent tanítása, mit segítene, ha tud- nók, hogy Jézus élt, szenvedett, meghalt, feltámadott... ha az evan- góliom fel nem világosítana ben­nünket arról is, hogy mindez pe­dig miértünk történt, s hogy a hit által mi is részeseivé lehetünk en­nek a kegyelemnek!... Ekkora érték, ekkora jótétemény ránk nézve az evangéliom!. .. Követjük-e Pál apostol példáját ? ... Hálát adunk-e a mi Istenünk­nek azért, hogy résztvehettünk az evangéliom ügyében, áldásaiban ? ... Az evangéliom, mint Isten igéje, az egész világon a legnagyobb igazságoknak, a legszentebb vigasz­talásoknak a könyve. S ez a könyv a mienk... nyitva áll előttünk... olvashatjuk! Azután ott van az énekeskönyvünk... Mennyi sok szép ének van benne! Lélekreható dallamai vígasztalnak, lelkesítenek, erősítenek!... Ezzel is megáldott Isten... Kora ifjúságunktól fogva örök igazságokra taníttatunk... is­merjük a békesség útját... óh, gondoljuk csak meg: mennyivel gazdagabbak vagyunk a sok millió pogánynál, akik sem az ő Terem­tőjüket, sem az ő Megváltójukat nem ismerik... mennyivel gazda­gabbak vagyunk a sok millió tö­röknél, akik egy hamis prófétának hódolnak... mennyivel gazdagab­bak vagyunk ezer meg ezer zsi­O szi napsütésben, szinte tavaszi verőfényben országra szóló ünnepség keretében áldozott az el­múlt vasárnap a magyar nemzet s vele együtt az egész művelt vi­lág Kossuth Lajos emlékének — márványszobrának leleplezése al­kalmából. Annak a Kossuthnak, kinek legeslegnagyobb nagysága abban van, hogy életcélt adott a nemzetnek. Mert Kossuth Lajos — amint azt Apponyi Albert gróf az ő klasszikus szépségű ünnepi be­szédében oly gyönyörűen kifejtette — ma is a népszabauság, a nemzeti függetlenség és az elszánt akarás szimbóluma a magyar nép milliói előtt. Márványszobrának ünnepi le­leplezése alkalmából — írja töb­bek között az egyik fővárosi lap: „Jelen volt az egész Magyar- ország. Koszorút tettek le az Észak­amerikai Egyesült-Államok, Olasz­dónál, akik Megváltójukról nem akarnak tudni!... Mienk az evangéliom! Megál­dott bennünk az Úr, a mi Istenünk! Uram! tarts meg minket igéd­ben, ne legyünk sötétségben!... Indíts hálára az evangéliomért, a legnagyobb jótéteményért!... „Maradj meg szent igéddel, Velünk óh Megváltónk, Földi vándor pályánkon Te légy útmutatónk. * * Maradj meg világosság, Velünk szép fényeddel; Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.“ Ámen. , ország, Lengyelország, még külön tizenhat amerikai állam, Turin vá­rosa, — csak a magyar katolikus egyház nem volt sehol! Ez volt az ünnep kínos szenzá­ciója. A katolikus egyház részéről senkisem tett koszorút Kossuth Lajos szobrára! A pápai nuncius maga ott volt a diplomaták díszhelyén, a katoli­kus egyházi férfiak közül azonban csak Mészáros János érseki hely- . nők volt látható a közönség sorai­ban. A képviselőház és a felsőház tagjai között kínos megdöbbenést keltett a katolikus egyház hivata­los távolmaradása, amelyet az ün­nepség után Ripka Ferenc főpol­gármester így igyekezett megma­gyarázni : — Kínos és sajnálatos félreértés­ről van szó. Maga az érseki helynök Evangélikus egyházunk hódolata Kossuth Lajosnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom