Harangszó, 1927
1927-11-06 / 45. szám
XVÍII. évfolyam. 45 szám. 1927. november 6. Alapítóiul KAP1 BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: i Duütftll Litltr-SiOnMi. ü Ormiig Oft Luther-SiSTftt- •ég klratalei lapja. Kidratok, ilőfiietiil dijak 6a reklamációk a MAKAMGSZÖ «erkeiatí- ktadöhlratalának Suntpotthárdra (Vasrm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkin és tanító. ■eglelenlk minőén vasárnap. Készpénzzel bérmentesítve. ^ Isten, Isten! Hála néked! Kérünk, áldd meg a te néped 1 Adj belénk istenfélelmet, egyetértő honsxerelmet. SMfkMiM-ktaMklratal: SZENTOOTTHARD. Vas vármegye. rtókkladóhlratal .Lutber Táreaaág* könyv- kereekediae Budapest, Vm., SaentUrályl-u. Il/a* A „HABANG8Z0“ előflsetéel ára: negyedévre 1 P 28 t (18.000 korona). Félévn 2 P áO t (80.000 K). Csoportos küldéssel lW/ft-os kedvezmény. Amerikába egén ám I dollár; as utódállamokba */• 6m 1 P 601 (20.009 K). Csonka vallásosság. Máté ev. 22.12. „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen mennyegzöi ruhád ?“ istenországát Jézus mennyegzőhöz 1 hasonlítja... mennyegzőhöz, a- melyre hivatalosak vagyunk mindannyian, hisz Isten azt akarja, hogy a földi vándorlás után minden gyermeke az ő országában éljen. És úgy-e, mi elfogadjuk a meghívást ebbe a mennyegzőbe, mi be akarunk jutni Istenországába... igényt tartunk rá. Nos már itt a földön is szükségünk van ünnepi ruliára, ha mennyegzőre megyünk, hál az Isten szerzetté mennyegzőbe hogy mehetnénk hétköznapi köntösben!? De hol vegyünk s mit értsünk mennyegzöi ruha alatt ? Hogyan jelenhetünk meg méltóan Istenországában?... Világosan meg van írva : „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust!“ A hit által fogadjátok szívetekbe. Érezzük át a szent vágyódást, mely így könyörög: „Jézus életemnek, öröme szívemnek, Én üdvösségem I Jövel Uram, várlak, karjaimba zárlak Édes reményem! Istennek áldott fia Tekívüled senki sincsen Szívem kit szeressen“ ... „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust!“ Azt értjük ez alatt, hogy „Ő vezessen minket az igaz ösvényen, A bűnöst ő intse, hogy Istenhez térjen. Ha erőnk hanyatlik, Szent igéje fényljék nekünk a sírpartig“... Ne járjunk hát tovább a bűn tisztátalan koldus-ruhájában, az ó- ember romlottságában, elbizakodott gőgjével, hanem Krisztusi alázatosságban és szelidségben, felöltözve az új 6mbert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. „Öltözzétek fel a Krisztust“... azt jelenti ez, hogy ne csak a nevünk mutasson Krisztusra, hanem egész valónk, egész életfolytatásunk mutassa, hogy hivatalosak vagyunk Istenországába s felöltöttük mennyegzöi ruhánkat!... A mi színtelen, langymeleg vallásosságunk tehát nem sokat ér. Az a mindennel megalkuvó keresz- tyénség még mindig csak tépett, szakadozott ruha és nem mennyegzöi köntös! Járhatunk az istenházába, térdepelhetünk az oltár zsámolyán ... de ha szent elszántsággal el nem indulunk a megszente- lődés utján, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat — akkor a mi vallásosságunk még mindig csonka, keresztyénségünk csak névleges, mindezzel pedig azt áruljuk el, hogy hivatalosak vagyunk mi is a szent lakomára, Istenországának boldogságába, de mi oda mennyegzöi ruha nélkül, megszen- telődés nélkül akarunk bejutni. Az ítélet napján azután ilyen ítélet hangzik majd el felettünk: „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincs mennyegzöi ruhád ?“... íme, ide juttat bennünket az a hervadozó, ingadozó vallásosság, mely igényt akar tartani az üdvösségre anélkül, hogy egész komolyan és teljes elszántsággal elhatározná magát a Krisztus követésére!... Ideje hát az álomból felserkenni és egész lélekkel a Krisztus szolgálatába állni, hogy odafönn, Istenországának mennyei lakodalmában, ne a kárhoztató Ítéletnek, hanem a kitüntetésnek beszéde szóljon hozzánk ilyenképpen: „Barátom, ülj feljebb!“... „Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem És vétkezni nem félek; Ha szívem földhöz ragad,' Feledem szép célomat, S azt, ki értem ment halálra, Csak nyelvem s nem éltem áldja 1 * * Ha mondom is: Uram, Uram! Képmutatók módjára, Nem használ, nem segít rajtam Ha majd hív számadásra. Ott megszentelt életem Lesz szószólóm énnekem, Akiben van hit s kegyesség, Csak azé lesz az üdvösség. Ámen. » Sem kenyerünk, sem vizünk! — Ziermann Lajos gyámintézeti e. elnök jelentéséből. — E z év július havában egy szenzációs hír járta be a világot. A Németországhoz tartozó Kelet- Fries szigetek egyikének, a Wan- geroog partjára egy palackot sodort a víz. A palackban francia- nyelvű üzenet volt. Szólt pedig az üzenet magyar fordításban ilyenformán : „Mentsetek meg bennünket, sem kenyerünk, sem vizünk. Az Atlanti óceán kis szigete. Nun- gesser és Coli.“ Amikor a néhány héttel azelőtt nyomaveszett két aviatikusnak ezen híradását olvasták, keresve-keres- ték mindenütt az Atlanti óceánnak a hajózási forgalomból kiesett, lakatlan kis szigetét, amelyre a sorsüldözött hősök vetődtek. Ámde mindmáig nem találták meg e szigetet és nem találták meg Nun- gessert és Colit. Lehet, hogy az egész csak misztifikáció volt. Az azonban nem misztifikáció, hanem tény és valóság, hogy Csőn*
