Harangszó, 1927

1927-04-24 / 17. szám

1927. április 24 HARANQSZÓ. 143 pék számára rendelt üdvösség világosságul log szolgálni mindeneknek, az egész po­gányságnak (Lukács 2.80 —82.), amikor mindeneknek egyetlen pásztoruk lesz a Krisztus, akinek nevére minden térd meg­hajol, mennyeieké, földieké és föld alatt­valóké, amikor .minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür az Atya Isten dicsősé­gére I“ (Filippi 2 . ío—n.) Ezek között ott lesz-e te is? boldog juhockája az egy akolnak és egy Pásztornak 1 uyuia. Szilárd János emlékezete. Szilárd János, domonyi ev. lelkész, a pestmegyei felsó esperesség nesz­tora, f. éri március hő 23-án, 75 éves korában jobblétre szenderfilt. Mulasztást követnék el, ha e nemes férfiénak életlefrását legalább röviden, e becses lap hasábjain nem közöl­ném. Született Balassagyarmaton (Nó- grád m) 1852 március hő 1-én, hol édesatyja igen vallásos, jőmődu posztőkészftó iparos volt. Elemi isko­láit szülőhelyén, — s mert kitüoó tanuld volt, az 1—2-ik gimnáziumi osztályt is otthon, mint magántanulő végezte. Innen Selmecbányára ment az ev. liceumba, ahol öt évig járt; a 8 ik osztályt azonban Miskolcon végezte az ev. főgimnáziumban, s mint maturandus és a Gencsi család­nál mint nevelő, itt szerezte meg az érettségi bizonyítványt. A theologia három tanévét Pozsonyban látogatta, azután egy évet a jénai egyetemen töltött. Innen visszatérvén hazájába, 1875 február 2-án a híres Szeberényi Lajos lelkész oldala mellé segédlel­késszé avattatott fel, majd principá­lisának halála után egy ideig mint helyettes lelkész, a pozsonyi magyar­tőt egyházat adminisztrálta. Ezután segédlelkészi minőségben Pilisre ment az ugyancsak hírneves Sárkány Sámuel akkori főespereshez ; néhány hőnapi ittműködés után 1876 év őszén Bényére távozott rendes lelkésznek. Még ezen év nov. 29-én házasságra lépett volt főnökének, Szeberényi Lajosnak Ilma leányával. Bényén alig három évet töltött, mert 1879-ben elfoglalta a pozsonymegyei felsőszeli-i egyház papi állását, ahol 1888 február 16-ig működött. Ezen napon cserélte fel helyét a domonyi papi állással, 39 évig hirdetvén itt Istennek szent igéjét, nagy buzgőság- gal vezetve egyházát. A bényeiek szíves emlékükben tartották fiatal s törekvő papjuk nevét; a felsőszelii egyház mindig jőlesó érzéssel fogadta üdvös ténykedéseit. Domonyi papos­kodása idejében buzgalmának ered­Desewffy Arisztid. Dombormű az aradi vértanuk emlék­szobrának talpazatán. ménye: a papiak, iskola felépítése, zsidói leáuyegyházában iskola és tanítói lak építése. Ugyancsak nemes fáradozásának gyümölcse, hogy szer­zett egyházának Glück Frigyes kor­mányfőtanácsos illusztris személyében egy oly vallásos, buzgó, szerető lelkű felügyelőt, aki saját költségén űjíttatta meg s igazán széppé, értékessé vará­zsolta a domonyi templomot, tornyot, ellátva azt harangokkal, órával. Jól sáfárkodott a lelki kincsekkel. Mint családapa minden reggel maga köré gyűjtötte népes családját kö­nyörgésre, s ha akadt vendég, azt is hívta körébe, mondván, hogy papi hajlékban van. Az ő barátságos hí­vására a felsőszeli-i papiak igen gyakran látogatott volt pozsonyi theo- logusoktól, akiket oktatott 8 a temp­lomban többször meg is prédikáltatott, hogy szívják lelkűkbe a vallásos élet tiszta s áldásos levegőjét és ké­szítsék elő magukat a reájuk váró szent hivatásra. Mikor Budapesten szembajával a gyógyintézetben tar­tózkodott, vallásos lelke sugallatát követve istentiszteletet tartott a be­tegeknek. Legutóbb pedig ugyancsak Budapesten a kórházban, meljnek hosszabb ideig volt lakója, meglátva az azon kórteremben súlyos betegen fekvő fiatal hitsorsosát, egy baranya- megyei evang. ifjút, azonnal szerez­teti ostyát, bort, — pohár helyette­sítette a kelyhet, kórházi köpenye a papi köntöst, — s ő, szintén súlyos beteg, oda vánszorgott az ifjú ágya mellé és vigasztaló igékkel felszolgálta neki az úrvacsorát, melynek élvezése után az ifjú megnyugodva sorsában, másnap az Űr kezébe ajánlva lelkét csendesen elszunnyadt. 1925. május 10-én lelkészkedésé­nek, — 1926. nov. 29-én pedig há­zasságának 50. évfordulóját ünne­pelte, utóbbi alkalommal utoljára ál­dotta meg betegen híveit. Többet nem volt a templomban. Bár betegsége tavaly husvétkor kezdődött, de papi teendőit azért szeptemberig elvégezte. Nyolc gyermekkel áldotta őt meg az Isten. Gyermekei: Irén, Petrovits Vilmos páhi i ev levítatanító neje, Zoltán, ezredes, a világháborúban többször tüntetve ki magát, vitézzé üttetett; Maigit, Fehérkuti Béla do­monyi volt tanító özvegye; Jolán, Martinka Oszkár pénzügyi tanácsos neje; Miklós, néhai Stromp László pozsonyi theol. tanár veje, ki mint gyóni lelkész fiatalon elhalt; Ilona, Szeberényi László szarvasi főgim. tanár özvegye; Gyula, balassagyar­mati vallástanár és Ilma, Stolmár László budapesti községi iskolai ta­nító neje. A pestmegyei nagy esperességben több tisztséget töltött volt be, de mindig jőlesó érzéssel emlékezett vissza arra a 30 esztendőre, melyen át mint dekánus működött, ügyszere­tettel vezetvén a vizsgákat. Érdemes itt megemlíteni, hogy papi jubilálása alkalmával a domonyi lelkész jövedelmének gyarapítására fél millió koronás alapítványt tett. Temetése márc. 25-én, nagy kö­zönség részvétele mellett ment végbe. Blatniczky Pál főesperes megható beszéde, Margócsy István acsai lel­kész liturgá'ása, Noszkő István rákos- keresztúri lelkész s esp. főjegyző síri beszéde, Liptay Lajos kiérd, főesperes s galgagyörki lelkész szívhez szóló imája és Botyik József domonyi föld­míves egyháztag szívből jövő szavai, valamint a Hegedűs Pál kántortanítő által vezetett zsidói vegyeskar meg­ható énekke, gyászdala után az anya­földnek adtuk pihenőre az őszintén megsiratott testvér porhüvelyét Lelke, porsátorától való elválásának utolsó perceiben, úgy a maga, mint a fél századon át vele szeretetben élő hitvestársának, jó fiainak, áldott lel­kű leányainak unokáinak megnyugta­tására, akiket oly határtalanul sze­retett s a kik őt is szerették, hűsé­gesen ápolták : ezen vigasztaló sza­vakat suttogta: »Hová mennék, Uram, é Te lelked elől és a Te orcád elől hová futnék? Ha a menybe megyek ott vagy; ha a koporsóba vetem az én ágyamat, ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim lennének, mint a hajnalnak, és a tenger túlsó határai­nál laknám is: oda is a Te kezed

Next

/
Oldalképek
Tartalom