Harangszó, 1925
1925-04-05 / 14. szám
Í06 Jókai a protestánsok templomi énekléséről Közli: Sincerus. 1. Mit mond Jókai Luther énekéről ? „A lőcsei fehér asszony“ című regényében élénk színezéssel ír le egy Sylveszter-estét, amelyen nem ugyan Zahler Jób (1662—1664.), amint Jókai tévesen írja, hanem valósággal Pfannschmidt Keresz- tély, a Zsedényiek őse prédikált, mert 1710-ben a kuruc világban ez volt a lőcsei evang. lelkész. Erről írja Jókai: „A prédikáció végeztével az orgonista rákezdi a nagyszerű orgonán a művészien előadott prelúdiumot, melyben összevegyülnek Ja- coponus Stabat Materének melódiái a Rákóczi-nóta busongó dallamával, míg egyszer aztán megszólal a pedál basszus hangja s ez ismeretes búgásra mind az egész gyülekezet talpra áll s egy szívvel és szájjal rázendíti a zsolozsmát: Ein feste , Burg ist unser Gott! Milyen hatása van ennek a zsolozsmának minden emberre! Hogy kiszáll a lélek minden arcra; úgy tetszik, mintha világosságot sugároznának ki. A gyermekekből férfiak, a férfiakból hősök, a nőkből kíntanuk (mártírok) lesznek. A lelkesedés szent tüze gyújtogat. „Erős várunk nekünk az Isten!“ Benne van e dalban minden, ami az embert a föld sarából fölemeli: a szaft z ezüst kulcs. Irta: Fenyves Ede. (2) A vár ostromához Kanizsa várából is érkezett egy kisegítő csapat Ez a csapat kisérte az ostrom után a várban visszamaradt Móré Boriskát és fivérét Kanizsa várába, ahol őket a várur, Nádasdy Tamás rendelkezése szerint, mint vendégeket fogadták és tartották. Családi ékszereiket Laski átengedte nekik. Ezek között volt egy tömör ezüstből készült nagyobb méretű finoman cizellált gyöngyökkel és ékkövekkel gazdagon díszített ékszerdoboz, melyet rejtett zárja miatt és kulcs hiányában senki sem tudott kinyittani. Próbálták fedelét ötvösök és fémművesek felpaltantatni, de egynek sem sikerült. Csak a doboz széttörésével lehetett volna tartalmához hozzáférni, azonban tekintve művészi becsét, a ládikát megrongálni nem akarták. • Jóllehet gonosz életű atyjuktól megszabadultak, de magukra hagyatottan mégis csak lelki vigaszra szorult a két Móré testvér. Bonifác páter, az öreg szerzetes, ki a végekről menekült Kanizsa falai közé, többször felkereste őket lakosztályukban. v HARANQSZÖ. _______ 1925 április S Bö jti alkony. Olyan szép e böjti este . ., Uram Hozzád száll imám, Óh hallgasd meg fohászomat, Ezen napnak alkonyán. Óh légy velem én Jézusom, Kegyelmedért esdeklek. Egyedül oly gyönge vagyok, Maholnap elesendek. Esdve kérlek, óvd a bűntől, g (sértéstől szivemet ; vd a lelkem kérve, kérlek S ments meg Uram engemet. Bánt a világ, hiú világ, De sokat is szenvedek . . . Épen azért én Jézusom Keresztedhez sietek. Légy vigaszom, erősségem És nem félek egyedül. Lelkem trónod zsámolyánál, Megtisztulva megenyhül. Ha keresztedre tekintek, Az enyém oly kicsiny lesz; Vállamon könnyül a teher, Lelkem újra erőt vesz. A böjti nap alkonyában Lelkem újra ébredez . . . Hü Pásztorom, én Megváltéin Nálad nyugtot lelhetek. ... így már könnyebb járni Véle Fogja ismét kezemet. . . Élek nem én, de bennem él Jézusom kit szeretek. TÓTH MARGIT. badságvágy, a hazaszeretet, a testvér vonzalom, az önfeláldozás, a jellemerő, egész fel az Isten ijná- dásig.“ (Id. mű I. r. 19. 1.). 2. Jókai a kálvinista zsoltáréneklésről. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 1891. évfolyama az 547. 1. közli Jókai tollából ezt az érdekes jellemzést: „Nagyszerű az a kálvinista zsoltáréneklés a gyülekezetben, jellemzi magát az egész hitelvet. Azok a fennkölt dalok, amiknek szerzője egy szent volt, egy király és egy költő egy személyben, akit az Isten (még akkor csak egy kis népfajnak ura) csodamódon felemelt a pásztorhalomról a trónra; soha senki nem fog azokhoz hasonló énekeket szerezni. Nem is teheti más, mint ő, aki színről-színre látta a Jehovát a maga népe előtt járni! S mikor ezeket az őszintén nyilatkozó .zsolozsmákat rázendíti egy éppen olyan őszinteszívű, keleti eredetű nép, aki szeret a maga Istenével közvetlen beszélni: Kiáltásom halld meg, Isten I Vedd füledben Az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségből, Messze földről Kiáltja Fölségedet. Olyan ez, hogy szinte visszhangzik rá az égboltozat, a Kherubim és Szerafim serege felelget rá visz- sza. Nem félig nyitott szájjal, nem lesunyt fővel aggóskodva, de teli szívvel és tüdővel bocsátja neki a hangját minden eníber; s a koldus rekedt hangja, az obsitos katona recsegése összevegyül a nagy urak Ilyenkor szíves, meleg szavakkal biztatta a két árvát jobb jövővel s vigasztalta őket szomorú sorsuk közepette Ily látogatása-alkalmával feltűnt az öreg szerzetesnek a szoba sarkában, a pohárszéken álló ékszeres kazetta. Régi homályos emlékek villantak fel egy-egy pillanatra agyában, mintha valami kapcsolat lenne múltjában, mely összefügg ez ékszeres szelencével, mintha valaha régen is látta volna, de sem helyet és időt nem tudott megállapítani, mely világosságot derített volna emlékezetében. Minden újabb látogatás alkalmával a dobozra vetett pillantással újra és újra régi fátyolozott képeket idézett emlékébe, de valóságban mégis rejtély maradt előtte a talányszerű eset. Vegre Boriskának is feltűnt Bonifác atyának a szelence iránt tanúsított érdeklődése, mert szemei néha hosszú ideig, szinte meredten tapadtak a dobozra. — Úgy látom, szólt egyszer Boriska csengő hangján, lelki atyámat érdekli ez az én dobozom, ez bizony furcsa egy készítmény, belsejéhez nem tudunk hozzáférni, mindent megpróbáltunk vele, de nincsen mestere, aki felnyitaná. Azután felvette és Bonifác kezébe adta a dobozt — Tessék megnézni, ön okos, tanult ember, talán ért is az efajta boszorkánysághoz, próbálja meg, ha valamiképen fel tudná nyitni, igazán nagy örömöt szerezne nekem. Bonifác jól szemügyre vette, forgatta jobbra-balra, vizsgálta fedelét, fenekét s azután mimha egyet szisszent volna s kezei megremegtek volna. Azonban sűrű, hosszú szakálla, vastag bajusza és tömött szemöldökei között eltűntek szemtelenséget erőltető arcának belső érzelmeket rejtegető vonásai. — Csak azt akartam mondani, felelt az öreg, némileg habozva, mintha ha-onló dobozt valamikor láttam volna. Értéke mindenesetre nagy és súlyából következtetem hogy tartalma is felette értékes lehet. Hogy felnyissam, arra nem merek vállalkozni. Tegye c-ak vissza, hugocskám, a helyére, majd egyszer csak akad valami bűvész, aki felnyitja. Bonifác atya egyet magában a legbiztosabban megállapított, azt, hogy a doboz Boriska atyjanak rablott do gai közül való. Ily kijelentéssel azonban nem akarta meg- szomorítani a leány szívéi, inkább figyelmére sem méltatta többé a dobozt és hallgatott.
