Harangszó, 1924

1924-12-21 / 52. szám

If£4. december'25.

BARANQSÍ0

395

szegi lelkész tudósítása nyomán a szintén evang. Heinrich Gusztáv, az Akadémia volt titkára. (P.iil. Közi. 1894. 817) Az utóbbi szerint Rumy Károly követte el a hibát, ő tette meg Giseke poétát magyar nemesnek. De én ezt a téves szájhagyományt már húsz évvel korábban Hrabovszky- nál is megtaláltam. Tudós német könyvek is átvették, hogy Qiseke német költó magyar nemesi családból származott.

De hát hogyan születhetett német szuperinteudens és poéta tiszta magyar községben Nemescsón ? A kulcsot ehhez az akkori egyházi viszonyok adják meg. A család története röviden ez. Őseik eleitől fogva németek voltak s a reformáció korában Halberstadt vidékén éltek. Az idősebb Giseke Miklós Detre, ki 1656. szüle tett, kereskedő volt Hamburgban. Ennek fia, Giseke Pál (a költő atyja) már Hamburgban született 1686 aug. 21- Jenában tanulta ez a theológiát s előbb Dániában, majd pedig Rohr osztrák ezredes fiai mellett Nápolyban volt nevelő. Itt olasz főidőn, a mi nápolyi gályarabjaink szenvedéshelyén kapta 1717. Giseke Pál a kőszegiek meghívását a nemescsói ielkészi állásra. Előbbi lelkészük, Ferber Henrik ajánlotta őt nekik. Merész vállalkozás volt Hamburgból Nápolyba s a virágzó nagy világvárosokból egy kis vasmegyei falucskába, ennek is a fából épített imaházába és szalraafedeles paplakába jönni Da megtette.

Tudnunk kell, hogy Kőszegnek 1681 után sem engedtek vallásszaFolyó hó 23-án érkezik meg Edith a lel- készné, a főnök hasonló korú s vele test- vérkep felnőtt, már keresztyén leányával az. én kíséretemben. Méltóztassék kedves nejét a találkozásra előkészíteni, nehogy az öröm letörje lelki erejét.

Mindnyájukat üdvözli:

Kardos Vilmos

tengerészkapitány.

Edith is írt levelet édes anyjának Elmondta ebben, mennyire boldog, hogy a jó Isten gondviselése megnyitotta előtte az utat a kedves szülőkhöz. Aludni is alig engedi a vágy, hogy mie'őbb csókolhassa őket.

A női ruhák elkészültek. Mikor Kardos újra átment a lelkész családhoz, ott Edith kisasszony uj ünnepi ruhában állott előtte, melyet a lelkészné tanácsára öltött fel próbául A házi asszony s Karoiin leánya gyönyörködve szemlélték.

— És kapitány úr milyennek talál ezen öltözetben? — kérdi a belépőt Edith.

— Én is azt tartom, kisasszony, hogy az aranynak meg van értéke, fénye a fakeresztben is, de tagadhatatlan, hogy még vonzóbb ezüst foglalatban.

— Ha megnyerte tetszését — szól mosolyogva a leány — úgy még becsesebb előttem e ruha.

badságot s ezért a szomszédos arti- kuláris helyen, Nemescsón tartottak a magyar lelkész mellett külön német lelkészt Ezek 1684—i 702. egy pajtában prédikáltak, azután pedig fatemplomot, sőt egy második imaházat is építettek n németek, illetőleg a magyarok és vendek s.ámára. Most messze vidékről idezarándokoltak a hívek mindenfelől. Erre a helyre jött el Giseke Pál. Nápolyból előbb hazament Hamburgba a menyasszonyáért, Krämer Katalinért s csak 1718. július 6. érkeztek meg Nemescsóra. Nem egészen hat évig éltek itt mint fiatal házasok. Giseke magyar kollegája a körmendi Kis Péter volt. Korán betegeskedni kezdett s 1720 óta Rumy Sámuel káplán (a tudós, de szerencsétlen Rumy Károly nagyatyja) segédkezett mellette. Giseke Pálnak három leánya és egy fia született Nemescsón. Kát kis lányát itt is temették el. Kis fiából lett a költő, aki 1724. ápr. 2. született. Kis Péter magyar lelkész volt a keresztapja, a keresztelést pedig Rumy káplán végezte. Az apa, ki mär a fiú születésekor is betegen feküdt, ápr. t9 meghalt. Még csak 38 éves, fiacskája csak 17 napos volt Husvét utáni I. vasárnapon volt a temetés, Kis Péter mondott felette prédikációt, Rumy káplán pedig rövi- debb parentációt. A hamburgi asz- szony, a fiatal papözvegy, alighogy a gyermekágyat elhagyta, június 30 an már útra kelt karján a három hónapos csecsemővel s a három éves Kata lányát is magával vitte. A gyülekezet 12 rajnai tallért adott neki

— De most, kedves Ediih, — veszi át a szót ismét a kapitány — én kérem szíves figyelmét egy percre. Midőn Sasszemtöl nyert tájékoztatás után megtettem az intézkedést szülei keresésére : egyúttal megértettem vele, hogy ha azok jelentkeznek, Napsugárt, mint az ő gyermeküket át kell nekik adnia, ezért azonban jutalmat re- ményelhet. Élszomorodva tudatta, hogy ő, felesége s leánya is nagyon szeretik, nem tudnak tőle elszakadni. Ékkor, hogy a kérdést békés utón oldhassuk meg, előtte is feltárva lelkem legbensöbb óhajat: magamnak kértem feleségül. 0 nekem készséggel, örömmel ajánlotta oda, mert mint mondá, jó! ismer, szeret mint testvért. így mint jegyese kísérem a szülői ház küszöbéig. Ott, ha Edith kisasszony úgy akarja — végzi szavait Kardos lehajtott fővel, halk hangon — a jegyesség örökre megszűnik.

Edith hő szerelmet sugárzó tekintettel válaszol:

— Nem, soha. Kapitány úr, ez a kéz szívemmel együtt az öné. Csak az egy halál szakíthat el engemet tőle.

— E szavai boldoggá tettek, Edith, köszönöm. Most már kézfogóra megyünk a kedves szülőkhöz. Amint már megállapodtunk, holnap reggel 8 órakor készen áll a

úti költségre. Sopron felé vette útját, ahol valószínűleg rokonai voltak a Krámerok, innen ment azután vissza hazájába Hamburgba. Szomorú látvány volt ez az apátián, hajléktalan, vándor kis papi család. A szegény papné csak szomorú emlékekkel gondolhatott vissza Magyarországra, amely néki nem is lehetett oly szép, mint minékünk.

A nemescsói csecsemő tehát Hamburgban nevelkedett fel. 1745-ben Lipcsében volt theológus, majd pedig Braunschweigban nevelője a tragikus végű Jerusalem Károlynak, akinek életét Goethe »Werther keservei« cfmü regényében dolgozta fel. A fiatal Giseke maga is költői tehetség volt, Hagedorn és Klopstock voltak a jó barátai. Ez utóbbi különösen szerette. Irt dalokat, egyházi énekeket, ódákat, meséket és költői leveleket. Szerkesztett »Der Jüngling« című folyóiratot is. 1753 ban Trantensteinban, majd Quedlinburgban s végül Sondershau- senben volt lelkész és szuperintendens. Ö is korán, már 41 éves korában meghalt (1765. febr. 23). Költeményeit barátja, Gärtner Károly adta ki (Braunschweig 1767). Két kötet prédikációja is jelent meg (Rostock 1760 és Hannover 1780). Klopstock »Wingolf« című költeményében állított neki emléket. Ez a költői barátság biztosított neki helyet az irodalomtörténetben. Theol. művek is megemlékeznek róla. Mint fentebb láttuk, nálunk is több életirója akadt. Utódai közül Giseke Günther lelkész megírta családjuk történetét (Eisleben 1843),

kocsi, szíveskedjenek arra Avertonné nénivel s Máriával felkészülni.

Másnap a főnöknek s nejének bucsu- zása Edithtől megható volt. A nő sirva Ölelgette a kedves leányt, akit, mióta hozzájuk került, mint anya szeretett. Edith csak azon ígérettel tudott kibontakozni karjaiból, hogy nem sokára eljön, meglátogatja őket. Sasszem úgy szólt hozzá szomorúan, remegő ajakkal:

— Napsugár, elhagysz bennünket, utánad sötétség marad nálunk.

— Hisz azzal menek el, — nyugtatja az elérzékenyült öreget Edith — akinek oda ígértél, ö vissza is hoz még látogatásra hozzátok.

A kocsi jókor érkezett a város mellett levő vasúti állomásra. Itt vonatra ültek s fennakadás nélkül haladtak Waschington felé. Egy helyen két idegen úr szállott be azon szakaszba, amelyben ők ültek. Németül beszéltek s az egyik Walther gyárosról kérdezősködött társától. Ez röviden elmondta, hogy jól ismeri, igen gazdag, három gyár tulajdonosa, emellett nemeslelkü, jó ember, ki főkép a szegény, elhagyott, árva gyermekek felkarolására s neveltetésére nagyon sokat áldoz. Gyárainak munkája mind próba kiálló, bátran lehet ajánlani mindenütt. Ezen értesítést a másik