Harangszó, 1923
1923-09-09 / 37. szám
XIV. évfolyam 37. szám. 1923. szeptember 9. Alapította KAP! BÉLA 1910-beu. LaptulajdonoR: i Dunántúli Lnlber-SiOvetsío. Az OrezégOM Luther-Szövet- hég hivatala« lapja. Kéziratok, elótizetési díjak éa reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Rlófizetéet elfogad minden evang. lelkész és tanító. ««Jelenik minden vasárnap. 9 SZERKESZTIK: szalay míhAly, Németh karoly, czipott Géza. Bzerkesztfi-kUdóhivaUl: szentootthArü, Vaavármegye: i „HAUANHKZO“ előfizetési ára: negyedévre 2000 korona. Megszállt termetre 4000 K. I.uther-Hzövetégl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfizetést ára egész évre 1 dollár. Kgyes szám ára 200 korona. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból •zórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat kflldfink. Dr. Mesterházy Ernő. A dunántúli evang. egyházkerület ünnepségre készül. Szeptember hó 13-án (csütörtökön) iktatja be egyházkerületi felügyelői méltóságába dr. Mesterházy Ernő volt főispánt, kit az egyházközségek majdnem osztatlan közbizalma hivott el az egyházkerületi felügyelői tisztségbe. Az egyházkerületi közgyűlést az elnökség Sopronba hívta össze, teljesítvén ezzel a beiktatandó egyházkerületi felügyelő óhajtását, mert .őt származása, közéleti munkálkodása a legerősebb kötelékekkel kapcsolják Sopron városához s Sopron vármegyéhez. De egyébként is mélfó dolog, hogy eme kimagasló ünnepi esemény épen Sopron városában történjék meg. Ez a város s ez a gyülekezet ott állt a reformáció bölcsőjénél. A soproni gyülekezet története eggyé vált egyházunk történetével, szent temploma boltívei alatt lelket gazdagító emlékek áramlanak. A gyülekezet mostani erőteljessége, intézményeinek eleven, lüktető ereje ugyancsak indokolttá teszik, hogy az ő oltára mellett hívja meg az egyházkerület, elhívott uj felügyelőjét, egyházkormányzói munkását. Az elhívott uj vezért, a dunántúli egyházkerület uj felügyelőjét, Sopronban leendő, lelkeket felemelő és lelkeket gazdagító beiktatása alkalmával, ki az evangélikus egyház hű fiainak küzdő seregében eddigelé is az első sorban harcolt, sajtónk «•észéről mély tisztelettel és szeretettel üdvözöljük; életére, munkásságára a jó Istennek gazdag áldását, megsegítő kegyelmét kérjük. Dr. Mesterházy Ernő tiszteletreméltó személyében a nagy múltú dunántúli egyházkerület újból oly férfiút állított az anyaszentegyház élére, ki testi-lelki erejének teljében, karöltve egyházkerületünk fáradhatatlan, apostoli buzgóságu főpásztorával képes lesz felébreszteni a szunnyadni látszó evangélikus öntudatot ; nem fél, nem ingadozik soha, de elszántan igenis ott lesz mindig, ahol egyházunk jogos érdekeiért fel kell venni újból a harcot. S egy ilyen férfiúra talán soha nagyobb szüksége nem volt egyházunknak, mint napjainkban. Egyházközségeink azonban, amidőn majdnem osztatlan közbizalommal . dr. Mesterházy Ernőt hívták el a felügyelői tisztségbe, nemcsak egyházunknak, de hazánknak is nagy szolgálatot tettek. Mindnyájan érezzük, tudjuk ugyanis, hogy dr. Mesterházy Ernő, az új dunántúli felügyelő, a társadalmi életben is egy a szó legnemesebb értelmében vett keresztyéni irányzatot képviseli, azt az irányzatot, mely nem szavakban, hanem erkölcsökben és nemes tettekben nyilvánul. Ezen irányzat szolgálatában, az egyház és a nemzet életében kísérje Isten gazdag áldása dr. Mesterházy Ernő földi pályafutását, hogy lássa minnél előbb megujhodni, feltámadni szeretett egyházunkat, édes magyar hazánkat. Ez lesz gondteljes, fáradságos munkájáért a legszebb bér! Ad multos annos! R sikeres belmisszió alapföltétele. Minden idő sejátos követelményeket támaszt az egyéni és társadalmi, a politikai, gazdasági és vallásos élet terén egyaránt. A mai időnek a mi ev. egyházunk, evang. híveink vallásos élete terén támasztott követelményeit egyházi vezető férfiaink nyilván a belmissiói munkásságban látják. »Belmissiónak nevezik általában a keresztyén szeretet mindama tetteit, melyeknek célja a keresztyének lelki és testi bajainak orvoslása és az egyháztól elszakadtalak a Krisztushoz való vezetése.« Ilyen értelemben ev. anyaszentegyházunkban is egy erőteljes belmissióra soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban. Nagy szükség van erőteljes belmissiói tevékenységre ev. anyaszentegyházunkban egyszerűen azon oknál fogva is, mert egyházunk keretén belül is, az egyes ev. keresztyéneknél, mint az evangéliomi kér. eszme és élet személyes hordozóinál hiányzik napjainkban nagyrészt a samária- beli férfiak vallástételére való képesség »Nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy a világ üdvözítője, a Krisztus«, hiányzik az elhivésnél sokkal mélyebben járó személyes hit, amely az üdvözítő személyét és életét titokzatos szálakkal belekapcsolja az ember saját személyes életébe és az az emberi életet önmagából kiemelve a meghódolás jegyében Istenéhez viszi, amely hit Isten és ember között benső és külső életet átformáló közösséget teremt s ebben minden kételkedést, aggályt, bátortalanságát lerázva ujjongó üdvbizonyossággal vallja: Isten, az én Istenenem, Krisztus, az én Megváltóm. Ezt az igazi mély hitet kell a szívekbe belevinni, illetőleg úgy kell azokat megdolgozni és előkészíteni: hogy e hitet, mint Istennek, mint az ő vágyódó, imádkozó, vajúdó lelkűkbe helyezett felÁlliunk egész lélekkel a Harangszó melléi
