Harangszó, 1921

1921-02-06 / 6. szám

XII. évfolyam. 1921 február 6 6. szám. F«t«l6i azark««zt6 ét kiadó: 3ZALAY MIHÁLY. TAr»*<«rk*«ztA: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovAtzpatonAra (Véiiprémmrir«), elöfi- zatéal dijak, raklamáclók m HARANOSZÓ kladóhlva falénak Szentgotthárdi1» (ViiavArmagye) küldanddk Előfi/eté.t elfogad /r. Indán tvang. lalkéaz *• tanító. MocJalanlk minden vaaér nap. r EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította : Kap! Béla 1910-ben. 8zarkeazti As a kiadósért felelős: CZIPOTT GÉZA szentqotthArd (VaavArmegye.) A „Harangszó" előflzetéal Ara egész évre: Luthar- Szövetségl tagoknak clm- szalagos kü'd.ssel 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak cimszalagos kül­déssel 94 K, csoportos kül­déssel 88 K. A „Harangssó" terjesz­tésére befolyt adományok­ból szórványban lakó hí­veinknek Ingyenpéldányo- knt küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Dr. Torrey a Bibliáról és az ébredésről. Dr. Torrey, a hírneves amerikai evangélista, hatalmas eredményeket ért el prédikálásával. Ezt mindenek­előtt köszönhette annak, hogy vallást tett az Isten igéjének csodás erejéről, amit önmagán megtapasztalt. Torrey egy bankárnak gazdagságban és bő­ségben nevelkedett fia volt s ifjúsá­gában könnyelmű életet élt. Fenékig ürítette a világi élvezetek poharát, de nem talált kielégítést; ellenkezőleg sokszor, különösen álmatlan éjszaká­kon, rettenetes ürességet érzett szívé­ben. Attól a gondolattól sem tudott szabadulni, hogy Istennek ővele más tervei vannak, de minden erejével küzdött ez ellen. Azután elérkezett a döntő óra. Erről így ír: »Felugrot­tam az ágyból és a mosdó asztalhoz siettem, hogy elővegyem a fiókból a borotvát s véget vessek nyomorúsá­gomnak. A sötétben tapogattam érte, de nem bírtam megtalálni, jóllehet ma is egészen biztos vagyok benne, hogy a borotva ott volt a helyén. Kétségbeesésemben térdre hulltam, felemeltem lelkemet az Istenhez s megfogadtam neki, hogy ha leveszi a szörnyű terhet szívemről, igehirdető leszek, habár eddig a pillanatig mint jogtudós akartam magamnak nevet szerezni. Egyáltalán semmi kedvem sem volt az evaogeliom hirdetéséhez, csupán a szörnyű kétségtől akartam szabadulni. De legnagyobb csodálko­zásomra olyan nagy örömérzet fogott el, amilyenről nem is álmodtam, s azóta hivatásörömöm évről-évre nemhogy fogyott volna, hanem inkább növekedett.« A Bibliához való viszonyáról így ír: »Sokszor halálra fáradtan térek haza nehéz napi munka után. Mielőtt lefekszem, felütöm Bibliámat, térdre borulok s kérem Istent, hogy adjon valamit igéjéből. Olvasás közben Is­ten feltárja előttem kegyelmes végzé­seit, s a csodálatos Ígéretek elfelej­tetik lelkemmel a fáradságot s keb­lemből önkéntelenül örömkiáltás tör elő. A nyilvánosság előtt — nem tu­dom miért — ez sohasem történik meg velem ; de ha magamban vagyok Istenemmel és Bibliámmal, akaratla­nul így kell kifejeznem örömömet. Nem tudok tisztább, kedvesebb, ma­gasabb, szentebb, csodásabb örömöt, mint midőn Isten, miközben én a Bibliára borulok és imádkozva kuta­tom az igét, új üzenetekkel bíz meg.« Figyelemre méltók Torreynak jóval a háború előtt írt, de éppen a jelen időre jól alkalmazható következő szavai: Szükségünk van mély, messzeható, egyetemes, a Szentlélek által munkált ébredésre,^- olyan ébredésre, amely erkölcsi, gazdasági, társadalmi és nemzeti életünk forrásvidékének meg­tisztulását jelenti, — egy felülről jövő légáramra, amely elűzi a légkörünket megfertőző mérges párákat. Szüksé­günk van ébredésre, mely az embe­reket visszavezeti az Istenbe, az Igébe és az* örök igazságokba vetett hithez. Az istentagadókat nem terjedelmes értekezések lökik vissza a semmibe, hanem az Istennek lehellete. Istennek legyen hála, hogy ez a felülről jövő légáram már kezd fújni 1« Kártya. Irta: Fábián Imre. Hogy honnét kaptuk ezt a minden­hova elkísérő jó barátot, megmon­dani se tudjuk pontosan. Az ezer- kétszáznegyvenes években már kele­ten ismertek kártyajátékot. Állítólag Chinában már korábbi időben is meg volt a kártya. A franciák bizonyos tekintetben maguknak követelik a dicsőséget, hogy kártyázásra ők taní­tották meg a világot. Ne vitassuk tőlük a szomorú dicsőséget, inkább sajnálkozzunk azon, hogy mi vala­melyik szomszéd népnek e téren olyan jő tanítványai lettünk, hogy szinte elkerültük mestereinket. Szomorúan bizonyítja ezt az állítást az a való­ság, hogy a kártya egyik faja, mint magyar kártya ismeretes az emberek előtt. A kártya térhódítását mi se iga­zolja jobban, mint az a szomorú va­lóság, hogy a kártyát országszerte 32 levelű bibliának nevezik. Ez a név világosan megjelöli azt, hogy a biblia helyét a nép széles rétegénél a kártya foglalja el. Mivel pedig a biblia helye az első volt népünk felfogásában, az első helyet a kártyának adták oda. Amint a hivő keresztyén bibliájáért mindent odaadott, úgy a kártyás em­ber kártyájáért és játékáért nem saj­nál semmi áldozatot. Hogy ennek a 32 levelű ördög bibliájának nagyobb tábora van ma hazánkban, mint az élő Isten beszédének, az is mindenki előtt világos. Csak a papirosból van a kártya, de ha hegyes vasból ké­szülne, nem tehetne több életet tönkre, mint amennyit tönkre tesz egyik nap­ról, a másikra. KözismertjJolog, hogy régente nagy uraink : dicső apák gya­lázatos. korcs ivadékai hatalmas ura­dalmakat kártyáztak el, sőt hitves­társukat is feltették egyetlen kártya­lapra. A kártya élete most is a régi, most is sokszor fel van rá téve nő és vagyon, családi boldogság és meg­elégedés. Ha karácsony estéjén széles e hazában szétnéznénk, hány helyen látnánk ezen a nagy estén kocsmá­ban kártyázó tömegeket? Hány ott­honban látnánk az asztal körül a játékszenvedélytől kipirult arcokat, akiknek szívéhez nem tud közelfér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom