Harangszó, 1921
1921-02-06 / 6. szám
XII. évfolyam. 1921 február 6 6. szám. F«t«l6i azark««zt6 ét kiadó: 3ZALAY MIHÁLY. TAr»*<«rk*«ztA: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovAtzpatonAra (Véiiprémmrir«), elöfi- zatéal dijak, raklamáclók m HARANOSZÓ kladóhlva falénak Szentgotthárdi1» (ViiavArmagye) küldanddk Előfi/eté.t elfogad /r. Indán tvang. lalkéaz *• tanító. MocJalanlk minden vaaér nap. r EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította : Kap! Béla 1910-ben. 8zarkeazti As a kiadósért felelős: CZIPOTT GÉZA szentqotthArd (VaavArmegye.) A „Harangszó" előflzetéal Ara egész évre: Luthar- Szövetségl tagoknak clm- szalagos kü'd.ssel 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak cimszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangssó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo- knt küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Dr. Torrey a Bibliáról és az ébredésről. Dr. Torrey, a hírneves amerikai evangélista, hatalmas eredményeket ért el prédikálásával. Ezt mindenekelőtt köszönhette annak, hogy vallást tett az Isten igéjének csodás erejéről, amit önmagán megtapasztalt. Torrey egy bankárnak gazdagságban és bőségben nevelkedett fia volt s ifjúságában könnyelmű életet élt. Fenékig ürítette a világi élvezetek poharát, de nem talált kielégítést; ellenkezőleg sokszor, különösen álmatlan éjszakákon, rettenetes ürességet érzett szívében. Attól a gondolattól sem tudott szabadulni, hogy Istennek ővele más tervei vannak, de minden erejével küzdött ez ellen. Azután elérkezett a döntő óra. Erről így ír: »Felugrottam az ágyból és a mosdó asztalhoz siettem, hogy elővegyem a fiókból a borotvát s véget vessek nyomorúságomnak. A sötétben tapogattam érte, de nem bírtam megtalálni, jóllehet ma is egészen biztos vagyok benne, hogy a borotva ott volt a helyén. Kétségbeesésemben térdre hulltam, felemeltem lelkemet az Istenhez s megfogadtam neki, hogy ha leveszi a szörnyű terhet szívemről, igehirdető leszek, habár eddig a pillanatig mint jogtudós akartam magamnak nevet szerezni. Egyáltalán semmi kedvem sem volt az evaogeliom hirdetéséhez, csupán a szörnyű kétségtől akartam szabadulni. De legnagyobb csodálkozásomra olyan nagy örömérzet fogott el, amilyenről nem is álmodtam, s azóta hivatásörömöm évről-évre nemhogy fogyott volna, hanem inkább növekedett.« A Bibliához való viszonyáról így ír: »Sokszor halálra fáradtan térek haza nehéz napi munka után. Mielőtt lefekszem, felütöm Bibliámat, térdre borulok s kérem Istent, hogy adjon valamit igéjéből. Olvasás közben Isten feltárja előttem kegyelmes végzéseit, s a csodálatos Ígéretek elfelejtetik lelkemmel a fáradságot s keblemből önkéntelenül örömkiáltás tör elő. A nyilvánosság előtt — nem tudom miért — ez sohasem történik meg velem ; de ha magamban vagyok Istenemmel és Bibliámmal, akaratlanul így kell kifejeznem örömömet. Nem tudok tisztább, kedvesebb, magasabb, szentebb, csodásabb örömöt, mint midőn Isten, miközben én a Bibliára borulok és imádkozva kutatom az igét, új üzenetekkel bíz meg.« Figyelemre méltók Torreynak jóval a háború előtt írt, de éppen a jelen időre jól alkalmazható következő szavai: Szükségünk van mély, messzeható, egyetemes, a Szentlélek által munkált ébredésre,^- olyan ébredésre, amely erkölcsi, gazdasági, társadalmi és nemzeti életünk forrásvidékének megtisztulását jelenti, — egy felülről jövő légáramra, amely elűzi a légkörünket megfertőző mérges párákat. Szükségünk van ébredésre, mely az embereket visszavezeti az Istenbe, az Igébe és az* örök igazságokba vetett hithez. Az istentagadókat nem terjedelmes értekezések lökik vissza a semmibe, hanem az Istennek lehellete. Istennek legyen hála, hogy ez a felülről jövő légáram már kezd fújni 1« Kártya. Irta: Fábián Imre. Hogy honnét kaptuk ezt a mindenhova elkísérő jó barátot, megmondani se tudjuk pontosan. Az ezer- kétszáznegyvenes években már keleten ismertek kártyajátékot. Állítólag Chinában már korábbi időben is meg volt a kártya. A franciák bizonyos tekintetben maguknak követelik a dicsőséget, hogy kártyázásra ők tanították meg a világot. Ne vitassuk tőlük a szomorú dicsőséget, inkább sajnálkozzunk azon, hogy mi valamelyik szomszéd népnek e téren olyan jő tanítványai lettünk, hogy szinte elkerültük mestereinket. Szomorúan bizonyítja ezt az állítást az a valóság, hogy a kártya egyik faja, mint magyar kártya ismeretes az emberek előtt. A kártya térhódítását mi se igazolja jobban, mint az a szomorú valóság, hogy a kártyát országszerte 32 levelű bibliának nevezik. Ez a név világosan megjelöli azt, hogy a biblia helyét a nép széles rétegénél a kártya foglalja el. Mivel pedig a biblia helye az első volt népünk felfogásában, az első helyet a kártyának adták oda. Amint a hivő keresztyén bibliájáért mindent odaadott, úgy a kártyás ember kártyájáért és játékáért nem sajnál semmi áldozatot. Hogy ennek a 32 levelű ördög bibliájának nagyobb tábora van ma hazánkban, mint az élő Isten beszédének, az is mindenki előtt világos. Csak a papirosból van a kártya, de ha hegyes vasból készülne, nem tehetne több életet tönkre, mint amennyit tönkre tesz egyik napról, a másikra. KözismertjJolog, hogy régente nagy uraink : dicső apák gyalázatos. korcs ivadékai hatalmas uradalmakat kártyáztak el, sőt hitvestársukat is feltették egyetlen kártyalapra. A kártya élete most is a régi, most is sokszor fel van rá téve nő és vagyon, családi boldogság és megelégedés. Ha karácsony estéjén széles e hazában szétnéznénk, hány helyen látnánk ezen a nagy estén kocsmában kártyázó tömegeket? Hány otthonban látnánk az asztal körül a játékszenvedélytől kipirult arcokat, akiknek szívéhez nem tud közelfér-
