Harangszó, 1917
1917-01-14 / 3. szám
1917. január 14. HARANQSZO. 23 ott sorban negyven botot vágnak rájuk és sötét tömlöcbe terelik őket. Nagy szepegés után a legbátrabbik megkérdezi az egyik börtönőrtől: — Ha meg nem bántanánk, vitéz uram, mit akarnak velünk, nyomorult férgekkel ? — Mit atyafi? Holnap ilyenkor már nem lesz egyiküknek sem kérdezni valója. Mert a lázadók csak addig virágoznak, mig kézre nem kerülnek. Kendtek már kézre kerültek, hát leszámolhatnak az élettel. Holnap ilyenkor már közelebb lesznek a naphoz, de a világosságot többet nem látják. Lett erre nagy sirás-rivás: — Jaj nekünk, árva fejünknek! De bolondot tettünk, hogy azt a gombócot kergettük. Bizonyosan maga az ördög bujt bele s az vezetett bennünket ide a veszedelembe. De uram, mi nem vagyunk lázadók; a felséges király alázatos jobbágyai vagyunk. — Csak ne szépitgessék kendtek magukat. Mi sem vagyunk vakok. Minek az a sok gyilkos szerszám ? Hol vérezték és rongyolták igy össze magukat? Bizonyosan megtámadták máshol is a király embereit és rongálták jóságait. Annak a nyoma látszik még kendteken. Most itt is megpróbálták, de ebben az életben ez volt az utolsó próbájuk. — Édes uram, higyje el nekünk, ártatlanok vagyunk; könyörögjön a királynál értünk, — rimánkodnak összetett kézzel. De a börtönőr azzal fordul el tőlük: — A könyörgés nem az én dolgom. Különben sem használna itt semmit. — és rájuk zárja az ajtót. Jóccakát szép napvilág! Nekünk ugyancsak befellegzett, — gondolják kétségbe esve és egész éjjel nem száll álom a szemükre. Reggel a király elé vezetik őket. Mikor nagy jajveszékeléssel elmondanak mindent, az egész udvar nevetésre fakad s a király is nevetve hirdeti ki az ítéletet: — Itt csakugyan nem veszedelmes lázadókról, hanem ostoba fajonkókról van szó. El kell őket ereszteni; de bolondságukért utravalóul bőségesen megérdemelnek újabb negyven botot. Porciójukat megkapva fáradt, sajgó testtel indultak haza felé. Nagy kínnal átvergődtek a hegyen, a folyón az erdőn, s a szegény embert meg a feleségét mind a három helyen jól elverték Otthon ezekre még szebb mulatság várt. A kecske belekeveredett a kötelébe s a bodzafára felakasztotta magát; a macska a szomszédokével a padláson az utolsó darab szalonnát és kolbászt is testvériesen megosztotta ; a malac pedig a szobában épen az ágybélit ráncigálja le és a tollat eregeti nagy gyönyörűséggel széjjel, miután a lisztet úgy felfalta, hogy egy gombócra való sem maradt belőle. Az egyház köréből. Előfizetési felhívás. A „Harangszó“ VIII. évfolyamának harmadik számával testvéri "szeretettel köszöntjük a szives olvasót s kérjük lapunk minden jóakaró barátját, álljon mellénk, fizessen elő a “Harangszóra“. Lapunk előfizetési ára — a mai drága viszonyok közepette is — oly csekély, hogy azt még a legszegényebbek is elbírják. Csoportos küldés esetén (legalább 10 példány) példányonként 3 kor., ha pedig valaki cimszalag alatt saját nevére akarja meghozatni, úgy 3 korona 60 fillér Evangélikus népünk! Olvassuk és terjesszük hitrokonaink, jóbarátaink között az egyetlen magyar evangélikus néplapot: a „Harangszót“, hogy a reformáció jubileumi évében ennek ébresztő szavát minél többen meghallják. Halálozás. A nemescsói egyházközség mélységes fájdalommal, de az Ur végzésén való keresztény megnyugvással tudatja, hogy hűséges lelkipásztora Éder József lelkész, a vasi közép egyházmegye számvevője 1917. évi január hó 4-en délután 5 V* órakor életének 62. lelkipásztorkodásának 34 évében agyszélhiidesben váratlanul elhunyt A drága halott kihűlt porait 1917. évi január hó 7-én délután 3 órakor helyezték el a nemescsói temetőben örök nyugalomra őszinte részvét mellett. Koporsójánál Kund Sámuel répceleki esperes tartotta az egyház szertartást. Legyen emléke áldott közöttünk. Utána bánkódó szeretteinek küldje el az Ur vigasztalásnak lelkét. Lel kész választás. A miskolczi egyház Csók György halálával megüresedett lel- készi állásra egyhangúlag Duszik Lajos szatmári lelkészt választotta meg. Isten áldása kisérje a lelkipásztornak uj gyülekezetébe való bemenetelét. Alapítvány. A lébényi gyülekezetnél Prehauser Mátyás hősi halált halt fiainak, Mihálynak és Pálnak emlékére ötven koronás alapítványt tett. Az előbbi Görz mellett, az utóbbi a Doberdón esett el. A nagy Isten vigasztalja meg a megszomorodott szülőket. Hálás tanítvány. Balikó Mihály rába- szentandrási tanító, a „Harangszó“ lelkes pártolója és terjesztője, a felsölövői ev. tanítóképző intézetnek, melynek egykor jeles növendéke volt, az intézet iránti hálából 500 korona névértékű hadikölcsön kötvényt adományozott. Miniszteri köszönet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a dobsinai ev. egyházközségnek, mely az ottani áll. elemi iskolákat látogató szegény tanulóknak ruhával való ellátására 2000 koronát áldozott meleg elismerését nyilvánította Állandó évi segély. Szentgotthárd városa, a lelkész kérelmére az 1868. évi Lili. t.-c. 23. § a alapján a szentgotthárdi ev. g\ ülekezet részére évi 200 korona állandó segélyt szavazott meg egyhangúlag. A segélynek egyhangú megajánlása a város polgármesterének Mayer Károly és a város főjegyzőjének Sokoray Elek érdemének tudható be. Itthonról. A királyi család Budapestre jön ? A koronázási ünnepségek alatt tudvalévőén tudomására adták a magyar uraknak, hogy a királyi család a legközelebbi időben hosszabb tartózkodásra visszatér Budapestre. A budai királyi palotában már megtörténtek az intézkedések, hogy a királyi lakosztályt egy hosszabb tartózkodásra alkalmassá tegyék. Az egész palotában kétszázötven ember dolgozik serényen, az udvari konyha számára már kiosztották az arany és ezüst evőeszközöket, telefonokat szerelnek föl, általán olyan munkákat végeznek, amelyek elkerülhetetlenek, hogy minél lakályosabbá és kellemesebbé tegyék a királyi palota régen használt termeit. Az eddigi hirek szerint a király, Zita királyné és Ottó főherceg, a kis trónörökös, e hónap 15-én, de legkésőbb 20-án Budapestre érkeznek. Budapesti tartózkodásuk idejét négy hétre állapították meg, de valószínű, hogy hat hétig is a magyar fővárosban laknak Udvari emberektől hallották magyar urak az uralkodó eme kijelentését: — Én nem tartózkodni, de élni akarok Magyarországon 1 király minden nap kihallgatásokat fog adni és a társadalmat is belevonják az intenziven meginduló udvari életbe. Az a terv, hogy a király több közintézményt és közhivatalt meg fog látogatni, a királyné pedig több kórházat és jótékonysági intézményt fog látogatásával kitüntetni. Vén Zoltán a trónörökös nevelője ? Vén Zoltán főhadnagyra, az erdélyi falusi tanítóra, akinek mellét elborítja a sok érdemjel, amellyel kitüntették s akit a király a koronázáson avatott aranysarkantyús vitézzé, hir szerint még csak ezután vár