Harangszó, 1916
1916-11-26 / 37. szám
1916. november 26. HARANÖSZÓ. paedagágos ur?... folytatja Vajda I Iván s szétvetett lábakkal, zsebbe sülyesztett kezekkel áll a tanitd elé. Sárosy László sorjában üdvözli a jelenlevőket s csak azután válaszol nyugodtan, minden felindulás nélkül. — Nem tudom, mire gondol, mérnök ur, de azt tudom, hogy az én hivatásom nem gúnyolódásra való. — No, no! talán bizony megsértődött?... veti oda könnyedén a mérnök. — Egyáltalában nem, feleli a tanító, csak éppen válaszoltam a kér(’ désre. Látszik a mérnök terveibe nem igen illet bele Sárosy nyugodt, biztos magatartása, mert alig beszélgetett néhány pillanatig egy más csoporttal, ujrß a tanító felé fordult. — Most jut eszembe, tanító ur, mondja csak : még most is kuruzsol- gat ? Minap láttam házról-házra járni s nem tudtam elgondolni, hogy ugyan mit akarhat? Azután mondták, hogy a tifuszos betegeket látogatja. Sárosy szikrázó szemmel áll a csoportosulás közepén. Zavarát növeli, hogy lassanként minden figyelem feléje fordul s minden szem rajta pihen — Derék dolog !. . mondja a lányok közül valaki. — Brrr! Nem fél ? . . kérdezi egy rózsaszínű ruhás kisleány s nyaka közé csapja karjáról kendőjét. — Nincsen ebben semmi különös dolog, mondja halkan a tanító, éppen csak kötelességemet teljesítem. A mérnök csudálkozva húzza fel szemöldökét, s arcára egy nagy kérdőjel rajzolódik.. — Igen, — folytatja a tanító, — végre a néppel is kell törődni. Most is kiderült, hogy az okos életmóddal, fölvilágositással sok bajnak elejét lehet venni. Hamarosan kiderítette a vizsgálat, hogy melyik kútnak a vize fertőzött. A mérnök nem is hallgatja végig. Hirtelen hátat fordít a beszélőnek s I a porfelhőbe burkolózó országút felé emeli karját. — Nézzék csak, a főszolgabíró uj szürkéi. Ügy repülnek, mint a villám. Az egész társaság oda tekint s mig a figyelem másfelé fordul, Sárosy utolsó mondatait senkisem hal- gatja. A tanitó fülig elpirul, azután mérgesen ajkába harap. Mi ütött ebbe az emberbe? kérdezi magától. Elindulták. Lassanként párokra szakadt a csoportosulás. Vajda Iván nagyokat csapkodva a lovaglócsiz- I máján Lonci mellé kerül. Sárosy f * László vár néhány pillanatig, azután egy fiatal tanárjelölt mellé csatlakozik S azzal megy. (Folytatjuk.) A világháború eseményei. Óriási átalakulásokat hoz magával a most dúló világháború. Régi államok megsemmisülnek, újak támadnak. Régi népszövetségek felbomlanak, újak lépnek helyükbe. A hadviselés teljesen megváltozik. Ez átalakulásoknak újabb fázisa lesz a polgári hadiszolgálat, amelynek megvalósításával most foglalkoznak Németországban. Arról van szó, hogy besorozzák, katonai szolgálatra alkalmazzák azokat is, akik egy vagy más okból a haza védelmére fegyvert nem foghatnak, tehát a fegyverszolgálatra alkalmatlanokat és bizonyos korhatárig mindenkit, aki a törvény értelmében most hadi szolgálatra nem kötelezhető A haza mindnyájunké. Megvédése mindnyájunk kötelessége. Eltérés csak a védelem módjában lehet! Harc a románok ellen. Románia teljesen az antant karjaiba vetette magát. Némi vonakodás után aláírta a végzetes londoni egyezményt, amely kizárja a külön békét, de amely hathatós segítséget igér az antantbeli hatalmak részéről, Anglia kegyességéből pénzt, Franciaország hozzájárulásaképpen muníciót, Oroszország atyai jóindulatának kifejezéseképpen katonai segítséget. A román kudarcok hosszú sora után mind hathatósabban nyilatkozik meg az orosz részvét, az orosz segítség. Az orosz front jórészt átkerült a keletgaliciai, a bukovinai, az erdélyi és a dobrudzsai harcterekre. E taktikával szemben a mi frontunk is hétről-hétre erősbödött és Mackensen mindent megtett hogy az ellenség készületlenül ne találjon bennünket. Ennek köszönhetjük, hogy Románia most már saját földjén is rosszul áll. Nov. 12-én Rampolungtól északra magyar, német és osztrák csapatok egyesült erővel kiszorították a románokat megerősített állásaikból és elfoglalták Randestit, Sósmezőnél visz- szaverték támadásaikat, a Tölgyesszakaszon pedig rohammal elfoglalták az 1385 méter magas Bitca-Arsurilor hegyet. Az oroszok támadásai a Tölgyesi szakaszon nagy kudarcukkal és veszteségükkel végződtek. Néhány nappal később a románokat véres vereség érte saját hazájuk északi részén, ahol Hőfer jelentése 295 szerint 23 tisztet, 1800 főnyi legénységet és 4 ágyút vesztettek. Az oláhok sűrű veresége folytán az orosz hadvezetőség Dornavatrától az ojtozi szorosig átvette a román hadsereg frontját és a Dobrudzsába nagyobb orosz haderőt küldött. Azonban ez intézkedés folyton előretörő csapatainkat meg nem állította. Azok győzelmesen haladnak előre a jól megerősített telepen. Nem hátráltatja őket sem a sok egységesen megépített, betonzott védőmü, sem a téliessé vált időjárás, sem pedig az ellenség megkettőzött ereje. Az oláhországi fronton valamennyi átjáró a kezünkben van. A predeáli ut mentén Hőfernek nov. 17-én kelt jelentése szerint csapataink »áttörték« az ellenséges vonalakat, Ludendorff jelentése szerint pedig »betörtek« az ellenség állásaiba. Akármelyik felel meg teljességgel a valóságnak, örömmel vesszük tudomásul a mieink újabb győzelmét és az álnok ellenség vereségét Egyébként a jelentés szerint Észak-Oláh- országban helyzetünk »mindenütt kedvező.« Az oláh foglyok száma nov. 16-án is több volt kétezernél. A német jelentés szerint a román csapatok harcaiban a román benszü- lött lakosság is részt vesz. Sajnálattal vesszük e hirt tudomásul s reméljük, hogy hadvezetőségünk is tudja, mi a kötelessége az ily álnoksággal szemben. Harc az oroszok ellen. Az oroszok a nyugati hatalmak unszolására jelentékeny erőket vontak el Volhiniából és följebb Baranovicse tájékáról, hogy segítséget nyújtsanak az oláhoknak. Azonban erejük megoszolván, nem boldogulnak sem itt, sem ott. Hőfer már 14-én azt jelentette, hogy az oroszok a tölgyesi szakaszon »több magaslatot föladni kényszerültek», Ludendorff szerint pedig a gyergyói hegységben »támadásaink elől az oroszok a határ felé vonultak vissza.« Vereség érte azonkívül az oroszokat a Narajovka mentén és az erdélyi keleti arcvonalon a Putna-völgytől keletre. Az Erdős- Kárpátokban fokozódott az orosz tüzérség tevékenysége. Harc az olaszok ellen. Az olaszok hosszú pihenését e hó 14-én megzavarták a mi csapataink. Qörctől keletre megtámadták őket, öt tisztüket és 475 főnyi legénységüket elfogták. Repülőink pedig sikeresen bombázták az olasz hadállásokat
