Harangszó, 1915-1916
1915-12-05 / 21. szám
VI. évfolyam. 1915. december 5. 2l-ik szám. Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Bátsi József: Fohász. (Vers.) — Szabó István: Az üdvösség tavaszának előhírnökei. — Kapi Béla: A láthatalan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — Kendi Sámuel: Mikor a kakas megszólal. (Elbeszélés.) -- Varga Márton: Dal. (Vers) — Magyar János: Levelek a harctérről. — Karácsonyi üzenet. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. Fohász. Népek Atyja nagy Istenünk, Tehozzád száll hő imánk. Kérve kérünk, légy irgalmas, Tekints immár mi reánk! Vedd le rólunk súlyos terhét, Nem szeretem napoknak Hozd vissza áldott békéjét Valamennyi hajléknak Vezesd haza minden házba, Kit a halál megkiméll Adj azoknak csendes álmot, Kik nem jönnek már közénk. Te vagy öröm s bánat Atyja, Ki övéit el nem hagyja, Kérünk, tekints mi reánk. Ámen. BÁTSI JÓZSEF. Az üdvösség tavaszának előhírnökei. Irta; Szabó István. Tavasz volt, ragyogó tavasz, amidőn a Mindenható bevégezte hatalmas világteremtő-művét. A felhőtlen, tiszta kék égbolton első diadalutját járta a nap; a föld fűve zöldéit; er dőn-mezőn nyíltak a virágok; a fák zsenge lombjai közül feslő bimbók tünedeztek elő; a bokrok alján a csendes légben zengett a madardal; a hegyek oldalán, a völgyek ölén, kanyargós, kavicsos utakon, mohos sziklák tövén tiszta forrásvíz csobogott; az ember pedig, kinek sorsa az Éden kertjében kies helyre esett, örvendezett alkotójában. Ennek lelkében is tavasz volt, vidám, napsugaras tavasz. Szívét virágok ékeslték: az ártatlanság szelíd virágai. Mint a gyermek édesatyjára, úgy tekintett fel teremtő Istenére. Azonban az ember, akit Isten úrrá tett e földön, akinek hatalma alá hajtotta a földnek összes teremtményeit s az asszonyban segítőtársat is adott melléje, az első kísértés alatt megtártorodott, megszegte Istennek parancsolatát, — vétkezett,... s ezzel megszakadt a vidám, ragyogó tavasz. A nap elsötétült, a madárdal elnémult, a föld fűve, virága reszketett, a fákat hűvös szél rázta meg, a források futó vizei megállának s a vétkező ember rettegve keresett menedéket az Éden kert sűrű bokrai között. És a szél szárnyain felharsant az Úr szava: Ádám, hol vagy ? Azért rejtőztél el, mert vétkeztél ? Ezzel büntetésedet nem kerülheted el. Engedetlen voltál, meglakolsz érette 1 Megbüntetlek: .Arcodnak verítékével egyed a te kenyeredet, mígnem földdé lészesz, mert abból vétettél“ (l. Mózes 3 19.) — Jer, az Éden kertjében nincsen immár helyed, bűnöddel elveszítetted azt örökre; vedd a te hitves társadat, kinek felette igen megsokasítom az ő fájdalmait (I. Móz. 3, 16), mert veled együtt szinte vétkezett. Nyitva áll előttetek a világ, menjetek keressétek ott boldogulás- tokát, úgy ahogy tudjátok 1 Mint az anyátlan és apátián árvák, kiket mostoha sorsuk a világba taszított ki. úgy állottak az első emberek az Éden kert kapujában, amely
