Harangszó, 1913-1914
1914-06-28 / 28. szám
1914. június 28. HARANGSZÖ. 221. bevételénél. Én Esztergom közelében a harc hevében egy osztrák dzsidás katonával kevejpdtem páros tusakodásba. Egy eperfa mögé vonulva küzdöttem ellene. A támadó katona kardjával az eperfa kérgét már mind lefosztotta, de én a támadást mindig sikerrel visszavertem. Egyszer azonban dzsidájával arcomba szúrt és engemet elöntött a vér. Ebben a pillanatban oda vágtatott egy nádorhuszár és úgy levágta az osztrák tejét, hogy . az mint egy labda repült el testétől. Kórházba kerültem... Majd utóbb Klapka tábornok alatt Komáromban szolgáltam, a világosi fegyverletételig, illetve Komárom feladásáig. Komáromból sok viszontagság között jöttem Györffy (Szakáll) Samu földimmel haza. Útközben sokat áztunk, sokat fáztunk, sokat koplaltunk és sokat rettegtünk. Annál emlékezetesebb előttem, hogy a badacsoni szőlőhegyeken egy öreg ember, kinek szintén akkor érkezett honvédfia haza, igaz magyar vendégszeretettel megvendégelt bennünket. Mikor haza érkeztünk, már kerestek bennünket a zsandárok. Egy ideig sikerült elrejtőznöm, többször y az őrtjlosi határban lévő „jegenyés- ben“ bujdosván. De egy este itthon megleptek a zsandárok és láncra fűzve kisértek többünket Kaposvárra, hol a német seregbe soroztak bennünket és hamarosan elvittek Grácba. Utóbb elkerültem Bukarestbe is, majd Olaszországba és a solferinói és ma- gentai ütközetek után francia fogságba jutottam. Ekkor láttam viszont Kossuth Lajost, ki akkorra már hófehérre őszült és aki bennünket megkérdezett, hogy hajlandók lennénk-e magyar hazánk felszabadításáért harcolni. „Igenis készek vagyunk“ mondottuk mi. Erre ő biztatott bennünket, hogy ne bánkódjunk, ha foglyok vagyunk is, majd kiszabadulunk. Aztán egy nagy hordó bort küldetett számunkra. A haza felszabadításából nem lett ugyan semmi, de én 1860- ban szerencsésen megjöhettem szülőföldemre. Ez nagy öröm volt nekem, de azt mindig fájlalom, hogy ifjú koromnak 10 évét hazámtól távol, keserves katonai szolgálatban kellett töltenem. — Értem, értem — válaszolám neki — mások is csak így voltak; de sokra még szomorúbb sors várakozott. Például Noszlopy Gáspárra, a somogyi úrra, ki itt a mi parochi- ánkon is bujdosott; ott a „Rigóczi“ hegyen rejtőzött és onnan járt be az öreg úrhoz (az én hivatali elődömhöz) kenyeret, élelmet kérni. Végül is elfogták és halállal büntették. Legyen azért, János bácsi, megnyugodva ; adjon hálát Istennek, hogy így megsegítette magát és élvezze kis honvédnyugdíját még sokáig. Köszönöm Tisztelendő Uram, hálát is adok én Istenemnek, hogy idáig vezérelt és bizom benne, hogy ezután is velem lesz. Mindig féltem az Urat és mostani állapotomban különösen vallom a zsoltáriróval: „Mint a szarvas kívánkozik a folyó vizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten.“ Lelkesülten mondta egyházát és hazáját szerető öreg honvédhivem e szavakat. Elbúcsúztam tőle s ő melegen megköszönte látogatásomat. Szent irónia. Szent iróniáról beszélünk, midőn látjuk, hogy Isten az okosakat mikép fogja meg az ő okosságukban, és az erőseknek az erejét mikép töri össze, és mint király mikép uralkodik az ő ellenségei fölött. Isten nélkül, sőt Isten ellen hoznak ugyan tanácsot az emberek, de abból semmi sem lesz. Nagyszerűen támadnak és erősen fenyegetnek, de hirtelen nyomorultan a porba hullnak, és az Isten ügye zavartalanul halad tovább. Ily szent irónia több példáját láthatjuk a szentírásban. Az egyháztörténet is nyújt abból egész csomót. Néhányat, amelyek még nem igen ismeretesek, íme itt közlünk. György szász herceg leghevesebb ellensége volt Luthernek. Neki két fia volt. Azok közül az idősebbik, János herceg, egykor azt üzente Luthernek, hogyha ő uralomra jut, akkor Luther benne még nagyobb ellenséget fog találni, mint az atyjában. Erre Luther mosolyogva így válaszolt : „János herceg inkább arra gondoljon, hogy boldogan halhasson meg, — az ő fenyegetésétől biz én nem félek, — mert atyja halálát ő úgysem éri meg!“ Úgy is történt. János herceg meghalt 1537 január 21-én. Ifjabb testvére 1539 február 26-án, atyja pedig 1539 április 17-én halt meg. Ebben Luther Isten kezét ismerte fel, aki ellenségeinek terveit semmivé teszi. Hogy ez a hármas halál mily súlyos csapást mért az evangéliom ellenségeire, mutatja Henrik braunschweigi herceg felkiáltása : „Jobban szerettem volna, ha az Isten halt volna meg.“ György herceg kevéssel a halála előtt kijelentette, hogy az evangéliom pünkösdre már annyira el lesz nyomva, hogy a hívek akkor már közösen nem is ünnepelhetnek. De Isten úgy akarta, hogy a György herceg által annyira üldözött evangéliom, éppen ezen a pünkösd ünnepén tartsa bevonulását Lipcsébe, az ország fővárosába. Mert az elhunyt öccse, ki a hercegséget örökölte, sietett a reformációt oda bevezetni. Luther barát- jaival együtt Lipcsébe jött és pünkösd előestéjén a Krisztus egyháza közti különbségről prédikált. Pünkösd délelőttjén Justus Jónás, este pedig ismét Luther prédikált. Mind a három esetben iszonyú nagy néptömeg hallgatta a szentbeszédet. A francia királyok az evangéliom határozott ellenségei voltak és igyekeztek annak a követőit megsemmisíteni. II. Henrik (1547—1559) uralkodása alatt egyik parlamenti ülésen a nagytudásu és kegyes, s a biblia igazságaiban jártas Dubourg tanár védelmébe vette az üldözött protestánsokat. E miatt a jelenlevő király igen megboszankódott; a professzor ellen eretnekség miatt port rendelt el és megesküdött, hogy a saját szemeivel akarja látni az eretnek tanár megégetését. De egy felsőbb hatalom másként intézkedett 1 Dubourg nyugodtan és jól elkészültén eme szavakkal halt meg: „Istenem, ne hagyj el engem, mivel én sem hagylak el téged.“ Ez történt 1559 december 23-án. De a király nem gyönyörködhetett az eretnekégetés színjátékéban, Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs I A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be ©gy-egy népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosnbban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik ' ■ 50 millió korona évi forgalommal. ----------L evélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám. Ki
