Harangszó, 1912-1913
1913-04-13 / 22. szám
174. HáRANÚSÉÓ 1913. április 13. megbíznak. Úgy látják, hogy a föld lapos; azt vélik, hogy helyesen látnak; és míg a tudomány be nem bizonyítja, hogy a föld golyóalakú, addig nem is hiszik el. Ma már minden iskolát végzett gyermek tudja, hogy a föld gömbölyű. Tudja, pedig nem látja. Úgy érzik, hogy a föld mozdulatlan, a nap pedig jár a föld körül; a tudomány bebizonyítja, hogy a föld forog a nap körül és ma már ezt minden iskolavégzett ember tudja, de nem látja. A tudomány megtanított bennünket arra, hogy érzékeinkben ne bízzunk meg feltétlenül, mert sok dolog a valóságban nem úgy van, amint azt nekünk érzékeink mutatják, és sok dolog van, amit érzékeink egyáltalán nem vesznek észre. Az olyan ember, aki manapság azt állítja, hogy csak abban hisz, ami kézzelfogható, világosán bizonyságot tesz arról, hogy olyasmiben hisz, amiben csak a tudatlanok hisznek. Elhiszi például azt, hogy a hold egyszer olyan, mint egy tányér, azután olyan mint a sarló, azután meg egészen elfogy, de nem hiszi el, hogy a hold olyan, mint az alma, gömbölyű. Másfelől meg azt hiszik sokan, hogy ha már még abban is kételkedni kell, amit látunk, mennyivel inkább helyes dolog kétségbe vonni azt, amit nem is látunk, amilyen például a vallás is. Persze az ilyen furcsa felfogásnak az a szülőanyja, hogy — elég tévesen — némelyek úgy vélekednek, hogy a vallást és annak igazságait nem lehet látni; hogy mikor a vallás kerül szóba, akkor az érzékeken teljesen kívül eső dolgokról értekezünk. Hát ez nyilvánvaló tévedés, amit igen köny- nyen meg lehet cáfolni Jézusnak a szavaival. Pedig Jézus csak tudta, hogy mi a vallas! Keresztelő János kételkedni kezdett, hogy vájjon Jézus-e a megjövendölt Messiás. Elküldte hát két tanítványát, hogy kérdezzék meg tőle magától. A tanítványok el is mentek Jézushoz és el is mondták neki János üzenetét. Ugyan mit felelt nekik Jézus ? Azt mondta-e, hogy az én vallásom az érzékek körén kívül eső dolog, tehát igazságát nektek bebizonyítani nem tudom ? Nem azt mondta, hanem így felelt: „Elmenvén mondjátok meg Jánosnak amiket láttatok és hallottatok" (Luk. 7:22.). Ez a válasz egész határozottsággal mutatja, hogy a keresztyén vallás igazságát látni és hallani lehet. — Felhozhatok még egy esetet. Jézus azt mondja, hogy az ő tanításának isteni eredetéről meg lehet győződni, és pedig egészen földi módon, nem kell mást tenni, mint cselekedni kell az Istennek akaratát (Ján. 7:17., Máté 12:50.); ez olyan kézzelfogható bizonyíték, mintha valakinek azt mondanám: Barátom, ha nem akarod elhinni, hogy a vas nehéz, fogj a kezedbe egy nagy vasgolyót és emeld meg. — Ha pedig erre valaki azt adna feleletül, hogy igen ám, de hiszen éppen az Istennek akarata az, ami homályos, érthetetlen és felfoghatatlan előttünk, ami az emberi életnek körén túl esik, annak szintén meg lehet felelni: „Mert e parancsolat, amelyet e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted, sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: kicsoda hág fel érettük a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt ? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: kicsoda megy át érettük a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? SÖt felette közel van hozzád ez ige; a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt“ (5. Móz. 30:11 —14.). A szentírásnak ilyen tanításait olvasva, valóban csodálkoznunk kell, ha akadnak emberek, akik a vallást valami rejtelmes, sejtelmes, túlvilági elméletnek tartják, aminek semmi gyakorlati jelentősége nincs. Éppen az ellenkezője igaz. A vallásnak, ha az nem gyakorlati, a földi élet körébe vágó, a földi életben megnyilvánuló erő, akkor semmi jelentősége nincs. Á keresztyén vallás tehát olyasvalami, aminek létezéséről és igazságáról itt ezen a földön meg lehet győződni. Krisztus a kételkedőknek sehol nem mondja, hogy ő a maga igazát nem tudja bebizonyítani, az érzékfölöttiség annyira távol esik az ő gondolatvilágától, hogy biráinak is azt mondja; „Mostantól fogva meglátjátok az embernek fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben.“ Tehát nem a túlvilágon, hanem ezen a világon, és nem a messze jövendőben, hanem mostantól fogva! És ez a vallás, melynek igazságát látni, hallani, megérteni, bebizonyítani lehet, isteni kijelentésen alapul, az isteni kijelentésnek az eredménye. Mi az isteni kijelentés? Röviden meghatározva az isteni kijelentés nem egyéb, mint eladdig ismeretlen dolgoknak ismeretessé tevése Példával lehet talán még legkönnyebben szemléltetni. Ha sötét éjjel kimegyek a kertbe, nem látok semmit; nem azért, mert a kertben nincs semmi, hanem mert az emberi szem a sötétben nem lát. Ha délben megyek ki, látom a fákat, bokrokat, virágokat, pázsitot, az utakat; mindez ott volt éjjel is a kertben, de nem láttam, mert hiányzott egy dolog : a világosság. Ami a világosság a szemnek, az az isteni kijelentés a vallásnak. Az isteni kijelentés tehát nem hoz olyan dolgokat, amelyek azelőtt nem léteztek, hanem feltárja azokat, amik előbb rejtve voltak. Sajnos, hozzászoktunk ahoz, hogy a vallást mint az életnek egy körét tekintsük, aminek szomorú következménye a vallásos kifejezéseknek összezsugorodása és némely esetben jelentésüknek megcsonkítása. Mihelyt a vallást mint az egész életet átölelő erőt vesszük, vallásos fogalmaink is visszanyerik rugalmasságukat, tartalmukat, teljes jelentésüket. Ma azt mondjuk, hogy Kolumbus felfedezte Amerikát; a szentírás azt mondja: „És monda az Úr Ábrahámnak: Éredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked“ (Í. Móz. : 1). Ma azt mondjuk: Watt feltalálta a gőzgépet; a szentírás ezt mondja : „Monda azért Isten Noénak:... Csinálj magadnak bárkát“ (1. Móz. 6 : 13—14.). Ma azt mondjuk, hogy az embernek dolgozni kell a megélhetésért; a szentírás ezt mondja: „És vévé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt* (1. Móz. 2: 15.). Ma azt mondjuk, hogy a mezőgazdaságot jövedelmezőbbé kell tennünk az ipari találmányok alkalmazása által; a szentírás azt mondja: „Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem: Hát mindig szánt-e a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-e földjét ? Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére ? így szoktatá öt rendre és ta- nítá Istene. — Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálcával; a búzát csépelik, de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. Ez is a seregek Urától származott: ö ád csodás tanácsot és nagysáqos bölcseséget /“ (Ézs. 28 : 23—29).
