Harangszó, 1911-1912
1912-09-29 / 34. szám
II. évfolyam 1912. szeptember 29 34-ik szám Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM : Flórián Géza .* Őszi rózsa (vers). — Az aradi vértanuk napja. — Az okos góbé. — A japán császár temetése. — Petro- lies Pál: Családi körben (vers). — Endreffy János: Pápua mondák. — Az új évfolyam küszöbén. — Ország-Világ. — Persely. Őszi rózsa. Asztalomon hervadozik Egy szép őszi rózsa. Minden reggel szeretettel Gondoskodom róla. Édes anyám áldott keze Tűzte a keblemre, Amikor a búcsúzáskor Öleltem reszketve. Áldd meg édes Istenem e Kedves, rózsás kezet. Amely engem kiskoromtól Mindig féltve vezet. Amely az én kis kacsóim Imádságra készen, Minden reggel, minden este Összetette szépen. Benned hinni, benned bízni Ő tanított engem. Áldd meg az ő rózsás szívét Édes, jó Istenem! Flórián Géza. Az aradi vértanuk napja. Köze'edik október hatodika, az aradi vértanuk napja. Szomorú események emléke, hősöket sirató gyász sötétsége ébred fel lelkűnkben. Ekkor vitték az aradi várban halotti mezőkre a magyar szabadság 13 hősét, a függetlenségi harcok vezéreit, a hős tábornokokat. De ha ismerjük is ezeket az eseményeket, mégis kötelességünk az emlékezés megújítása. Mert szegény és veszendő nép az, mely vértanúi emlékezetét nem becsüli meg és elpusztul az a nemzet, mely nem szentel ünnepet a történelem nagy eseményeinek. Azért jöjjetek magyarok, gyújtsuk meg az emlékezés tűzét, s míg könnybeboruló tekintettel fájdalmas idők sötétségét fürkésszük: tanuljuk meg hősök példájából a hazát szeretni! Emlékezzünk! * A szabadságharc leveretése után a nemzeti hadsereg 13 tábornokát is elfogták s az aradi várba zárták. Jót senkise remélt I Az osztrákok gyűlölete oly nagy volt, hogy elfojtott minden emberséges érzést. Nem tudták megbocsátani, hogy ezek a vitézek hazájuk szabadságáért küzdöttek. Azt meg éppen nagy bűnnek számították, hogy osztrák seregüket — ahol előbb tisztek voltak — otthagyva, az osztrákok ellen fordultak. Mindegyiket külön szobába zárták. Ők pedig férfias bátorsággal viselték sorsukat. Egy szomorú őszi napon kihirdették nekik az Ítéletet. Halálra szólt mindegyik. De ők ezt is nyugodtan fogadták. Nem kért kegyelmet egyik sem. Mindegyik elkészült a halálra. Lelkészek mentek be hozzájuk, azok vigasztalását hallgatták. Imádkoztak, majd leveleket írtak kedveseiknek. Damjanich gyönyörű imádságot írt s azt küldötte vigasztalásul nejének. Könny szökik szemünkbe, mikor olvassuk. íme, itt következik: „Mindenség ura! Hozzád fohászkodom ! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és mint férfi állhassam ki. Hallgasd meg, óh Legfőbb, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám a
